Ha nekem valaki azt mondja pár hete, hogy te blogot fogsz írni akkor kiröhögöm és azt mondom "te nem vagy normális én soha nem fogok", és mégis írok szal még jó hogy nem fogadtam rá XD, mert akkor csúfos vége lett volna.
A legfőbb ok, amiért mégis blogírásra adtam a fejem az az október 1-ei Miyavi koncert. Ez egy olyan esemény volt az életemben, amit meg kell hogy írjak, hogy soha de soha ne felejtsem el. A sors fintora talán az, hogy nem szerettem Miyavit, vagyis inkább utáltam és feltett szándékom volt hogy eltörjem a lábát*kicsit agresszív*, de valami rejtélyes oknál*haverok meggyőzése* fogva mégis megrendeltem a jegyet Meguval és Wikkuval, és ennek a szexuális bishinek ezzel a koncerttel sikerült azt is elérnie, hogy már nem akarom bántaniXD*előtte már saját magát lemoderálta, hogy nem fog semmit sem tenni*. De nem bánom ezt, ám azt hogy fan lettem még mindég nem mondhatom el, de a megítélés sokat változott XD.
Talán nem ártana a legelején kezdenem, ott hogy április végén *asszem akkor*kiderült, hogy Miyavi koncertet ad büdös kis eldugott országunkban. Első, sőt második hallásra is hihetetlennek hatott, de aztán csak nem volt kamu hír. Ha emlékeim nem csalnak*kicsit régen volt és szenilis* akkor május legelején lehetett jegyet venni déltől. A suliban bekönyörögtük magunkat a számtech terembe, hogy nehogy elhappolják előlünk a jegyeket. Az elsők között sikerült megvennünk őket, és kis húza-vona után az én új címemre lett kérve*akk nemrég költöztünk*. Kicsit be voltunk pörögve de ez még semmi nem volt a későbbiekhez képest, mint úgy utólag kiderült. Aztán megkaptam a jegyet anyumon keresztül, és mondtam is, hogy ha ezentúl bármit is rendelek és ezzel a céggel küldik ki akkor azt anyum munkahelyére fogom kérni, mert hamarabb megkapomXD. Ezután viszonylag csend volt ilyen téren, csak néha jött szóba a koncert.
Arról inkább nem írnék túl hosszan hogyan sikítottak a csajok, mikor az angol érettségim után levittem a jegyeket, és hogy mennyire néztek azok akik akkor mentek el a folyosón*meghagyta nekik a felbontás élvezetét*, majd Yumihoz is eljutott a jegye. Az utolsó pár napban szinte mindig volt olyan, hogy a suliban fangörcsöltünk, hogy nemsoká koncert, amit a büfénél ülők kicsit fura fejekkel fogadtak, de ezen csak nevetni tudtunk, nálunk mondhatni elszabadult a pokol, Kiboékkal meg a hátralévő napokkal köszöntünk egymásnak, mindezt pedig ordítva. Elterveztem, hogy minimum az egyik számot fapofával fogom végigállni, és beordítom, hogy "exosisto", de ebből végül nem lett semmiXD. Koi aggódva hívott fel a hét elején, hogy ugye tudunk foglalni neki helyet, mert ő nem tud korán kijönni. Természetesnek vettem, hogy igen, mert nem tehet róla, hogy nincs úgy elengedve mint mi Sanshouoval meg Meguval, akikkel két napot lógtunk a suliból szülői igazolással. Hetekkel előre meg volt beszélve, hogy Sanshiéknál alszunk és onnan megyünk sorba állni, meg hogy az első sornál alább nem adjuk.
Szerdán az utólsó két órát már csak szenvedtem, mert már annyira haza akartam volna már menni, de végül túléltük és haza jutottunk.Kilépve a suliból ordibálni támadt kedvem. A poén csak az volt, hogy akkor indultak valami versenyre*egy jó nagy tömeg* köztük Wikku is. Nem bírtam ki és mikor oda mentem hozzá azt kiabáltam, hogy már csak egy napXD!!!!! Wikk dobhártyája kicsit megfájdulhatott, meg fogta a fülét is, az ott lévők meg állítólag elég furán néztek, de nem igazán zavart. Haza is értem, és léptem fel msnre, hogy megtudjam mikor indul a busz. Le is tárgyaltam és halál nyugodtan írni kezdtem a Címtelen folytatásosomhoz az első side sztorit. Aztán Kyo-kun*telóm neve* csörgött és Megu hívott. Rögtön azután smst is írt hogy a buszon van. Ekkor jött a felismerés, hogy nem egy egész órám van van még arra h kiérjek a buszhoz hanem csak pár percem, mert úgy volt, hogy félre leszek kint. Ha mindennel meg lettem volna nincs is ebből semmi gond, de még fel sem voltam öltözve, a cucaim össze voltak már elvileg pakolva, Hitsugi*Gazettes táska*meg is volt tömve rendesen, de olyan érzésem volt hogy valami tuti itthon maradt, bár a jegy és a zsé megvolt, szal innentől nagy gond már nem lehet. Gép ki gyors adni enni Rukinak*macskám*az első kezembe akadó cipő, és rohanás a buszra. Mázlim volt, mert oda értem,és még Megura is várnom kellett. A busz amit kinéztem*megkavarodtak a dolgok* Kecskéd felé ment volna, de mázlink volt, mert mégsem az jött, csak az előző késett annyit. Tbányán pont elértük a vonatot, felmásztunk rá és mentünk is. Megu szerint ezt Uruha szerencsét hozó pengetőjének köszönhetjük. Bálinton találkoztunk Sanshival és már az FB party kezdetét is vehette. A Corában még megálltunk némi cuccot venni és mentünk Érdre. Tervben úgy volt hogy desbeauty nézés közben be lesz fonva a hajam, amiből aztán nem lett szinte semmi csak pár tincs, mert Agehát olvastunk, meg buszt néztünk, meg pudingot főztünk, meg pizzát ettünk, meg minden ilyesmi, és ahogy rendesen lenni szokott az idő elrepült és szinte semmire nem maradt időnk. Elmentünk "aludni", de az szinte teljes mértékben elmaradt, Megu fonta a hajam közben röhögtünk, Sanshi olvasta a ficét, de azt mondtunk hogy ezekre holnap a sorban is lesz időnk. Átbeszélgettünk az éjjelt, bár azért voltak olyan 10-15 perces kussok. Kicsit lusták voltunk, így később keltünk. Mint kiderült az éjszaka közepén az én telóm szólt és egy várható, nagyon rossz hírt közölt velem. Nem borultam ki, nem akartam gyenge lenni. Nem esett jól, hogy pont most kellet ez történjen, de az ilyennel nincs mit tenni. Minden rendben ment és el is készültünk, kényelmesen leértünk a buszhoz, talán a pengető miattXD?
Már a buszon is hülyültünk. A Széchényinél a metróban azt üvöltöttem hogy"ikarukai", majd a városlingeti susnya közepén is. A PeCsánál össz 4 ember volt a várt tömeg helyett. Elmentünk az A bejáratig, ahol a nagy piros túrnébusz már ott állt. Sikoltottam egyet, majd oda mentünk a buszhoz. egy csajszi odajött, hogy szóljon ne hangoskodjunk, mert alszik és nem kellene felkelteni. Összespanoltunk a csajokkal akik ott éjszakáztak, Mefisztó, Chiaki, Riu és a 4. csajszi nevét nem tom, de msncím megadás az volt, bár az kicsit később és sorry a név miatt. Aztán asszem akkor került elő a csokilikőr, ami felmelegített és az nagyon is jól esett. Dumáltunk és jól szórakoztunk. A turnébuszt megint megcsodáltuk, mert na hátha, de semmi nem volt, de azért a kép nem maradt el. Mikor vissza indultunk Chi jött felénk, mi meg szinkronban Sanshival megöleltük. Megint körbe járt az üveg, de nem baj, sőt. Nekem rámjött hogy én most kifestem magam, és az alkeszfilcet Sanshinak adtam, hogy húzzon Rukis csíkokat a nyakamra. A gáz csak az volt hogy kezdett kifogyni, így nem fogta be rendesen a végén, de azért jó lett, csak meg kellett erőszakolni kicsitXD. Szépen lefújtam hajlakkal, hogy az majd odaszárítja és nem fog lejönni, de ehelyett szinte lefolyatta, és nagyon rondán nézett úgy ki, szal törölhettem le a közöket, de még egy kis korrigálás szemceruzával, és semmi gond. Megu és Sanshi elkezdte a hajam tovább fonni, mert ugye estére kész is kellett legyen. Elég sokan jöttek még, Chitől kaptam egy lemezt, és próbáltuk megoldani a helyzetet*nem lehetett odaállni a bejárathoz, mert hogy ott még pakolni fognak, aztán mégsem de mindegy* egymás kezére számokat írtunk, és csoportokat rendeztünk. A hajam meg ezerrel készült, csak a végén már nem láttam szinte semmit. Hívott anyum a családi dologgal kapcsolatban, és maga a helyzet kikészített. Elkezdtem sírni, mert nem bírtam. Igen ott mindenki előtt*addigra már elég szép számmal voltak ott*. Szégyenlem is magam emiatt, hogy ennyire elgyengültem de most már mindegy. Először senki nem vette észre, de túl hangos voltam. Sanshi és Megu mellém telepedtek, és vigasztaltak ami nagyon nagyon jól esett és most még egyszer köszönöm nekik, mert akkor arra nagyon is szükségem volt. A többiek is kérdezték mi van, meg hogy miben tudnak segíteni, és ez is jól esett. Aztán megnyugodtam, bár az a kérdés hogy nekem ma jogom van-e jól érezni magam felvetődött bennem. Végül arra jutottam hogy igen mert ilyen csak egyszer van és most, hogy így visszagondolok ha nem azt teszem amit, akkor nem csak a saját estém rontom el hanem azét is aki mellettem van, ahhoz meg igazán nem lett volna semmi jogom. Végül megnyugodtam, és minden visszatért a régibe.
Egy nagyon köcsög biztonságis közölte, hogy most azonnal menjünk el a lépcsőről mert nem lehet közlekedni, meg ide jönni fognak, és ha nem megyünk el akkor hívja a közterületfentartókat. Nem tom hogy ezt miért kellett ilyen bunkón elmondania, de mindegy, szal a biciklitartóra ültünk, ami baszottul hideg volt, és miközben a hajam fonták, össze-vissza rázkódtam, mert fáztam. Elmondtam Chinek is, hogy mi történt és nagyon rendes volt ő is, és neki is köszönöm. Megu közben lelépett hátra, meg elment Paráért, a hajam meg csak szépen készült. Ha jól emlékszem még ketten segítettek be és végül Sanshi fejezte be a művet. Parával is nagyon jó volt találkozni, és mikor láttam mennyire örül Megu a szülinapi ajándékának az is jó érzéssel töltött el. Ayut is rég láttam, utóljára NSen és jó volt vele beszélni pár szót. Sanshi nem engedte meg, hogy megnézzem a félkész hajam, így várnom kellett vele. Ahogy kész lett felálltam*a seggem már totál elzsibbadt* és headbangeltem egyet olyan Ruki styleban. Állítólag kicsit durván nézett kiXD. Bementünk Wc-re és a tükörben megláttam a fejem. Szokatlan volt,de nagyon jól néz ki, de mikor megláttam kajak valamiért Sissen jutott az eszembe, de ennek a fekete szájkontúrhoz is köze lehetett. Az első dolgom volt, hogy lemossam mert na nekem sem mindegy azért,meg nem nagyon illettXD. Aztán rámjött a pöröghetnék. Többször elmentem a buszhoz, ahol egy kissebb tömeg szinte mindig volt, nem csodálom hogy nem mert kimenni. Spontán elkezdtem ugrálni, és hát a csengőim szóltak ezerrel, és az egyik emberke nagyon nézett, meg tök aranyosan azt mondta hogy ügyes fagyok csak ezt nem tom h mire, de naXD. Futkároztam meg az ott lévő ismerősökkel dumáltam. Közben Ruka is megjött, és olyan jó volt vele is találkozni. Valami ilyen tájban kifogyott a csokilikőr is. Para kérte, hogy olvassam fel neki a ficem, a többiek meg már elmentek hátra. Örültem mert Para azt mondta, hogy tetszik neki a fic amit írtam. Ez eltartott egy darabig, majd azután mi is hátramentünk megnézni mi a helyzet. Semmiről nem maradtunk le, a cuccokat már javában pakolták, csak annyi h a busz behajtott az udvarraXD. Wikk is ott állt már, meg Kiboék is, akik felé csak úgy rohantam és végigölelgettem mindenkit*Ivettet csaknem fel is borította*. Aztán visszamentem a kapuhoz. Egy darabig álltunk majd valaki közölte, hogy már egy csomóan beálltak a sorba! Ezen a ponton eldurrantunk és futottunk előre. Kicsit se néztek ám hülyének a törpék akik a kiállításon voltak, nem beszélve a tanárokról. Beálltunk a sorba, és igen legelőre mert nem fogjuk magunkat hagyni csak azért sem. Kito is megjött és Ayu*ez itt ni* megint vetődöttXD. A nap eddigi folyamán Koi többször is felhívott és nagyon is hallatszott a hangján mennyire izgatott. Kawaii volt. Wikk kissé hátrébb állt tőlünk, bár simán oda jöhetett volna. A pusztán 7 és fél órás sorban állás kezdetét is vette.
Nem volt semmi az biztos. Az elején nem volt vészes, még simán le lehetett ülni, nem volt gond. Kordonokkal körbezártak minket és kicsit aggódtam h azon a haverok akik még nincsenek itt h fognak bekerülni. Ez se volt annyira vészes, mert a biztonságiak nem figyeltek, és a kordont elmozdítva azért még lehetett közlekedni. A láncainkat le kellett venni, meg nem tudtuk h táskával mi lesz, mert nem akartunk még a ruhatárral is szarozni, így az lett belőle, h mindenki táskája le lett adva az egyik szülőnek, persze csak azután, h a fontos cuccok mint jegy és pénz ki lettek szedve. Meguval elmentünk a közeli benzinkútra, mert dolgunk volt. Se a ki se a bejutással nem volt gond. visszafele elkezdett esni az eső, én meg a bebetonozott hajam védtem a legyezőmmel. Az úton közölték, h Miyavi mikor kiment a turnébuszból akkor integetett meg fel is vették az ott állókat videóra és ennyi. Én még megálltam Chinél és Rukánál, csak úgy beszélgetni egy kicsit. Szegény Chi-chan rosszul volt, ami elég rossz érzés volt, de sajnos nem tudtam neki segíteni, Ruka meg mondta, h állítólag Miyavinak nagyon rossza a kedve. Na ez megint csak bebaszott. Visszamentem a sorba, ami az eső miatt kicsit naon összetömörült, és elmondtam h mit hallottam, és nem csak engem lepet meg a dolog. A mellettem álló Mefisztó kicsit rosszul lett nagyon is látszott rajta, aztán jött Uzu az életmentő szőlőcukorral. Koi is megérkezett és azonnal odajött meg szegénykém sírni is kezdett. Egész nap csak arra várt h itt lehessen. Megöleltem és próbáltam nyugtatni is.Ekkor már semmire nem volt helyünk, csak úgy félig. A heringekhez még azért kellett fejlődünk, de nem volt ajánlatos semmit sem leejteniXD. Pappri is befutott, pontosabban kimásztam érte, majd vissza. Még elment egy kicsit, majd mikor már a sor kellően összetömörült visszajött. Azt nem tom h Misa mikor futott be, nem is az a lényeg hanem az h ott volt, és vele is tudtunk társalogni. Ekkor már erőteljesen védenünk kellett a helyünket, mert mindenki tolt midenkit, és mi meg nem voltunk hajlandóak a helyünket feladni semmiért. A legszebb a dologban csak az volt h ekkor még mindég volt olyan 3 és fél 4 óra hátra a kapunyitásig. Az idő nagyon de nagyon lassan vánszorgott, valamikor Koi is mellénk keveredett, mert addig valahol nem tom hol volt. Felröppent a hír hogy mind a három bejáratot megnyitják. Valahol nagyon is fel voltunk háborodva, mert mi itt nyomorogtunk, mert akkor már az volt, préselt hering feeling*erőteljes első con hatás, csak most nem az előre jutás, hanem az elől maradás volt a cél*, és ahol mi álltunk az a bejárat volt a legtávolabb a színpadtól, de azért meg lehetett érteni a másik oldalt is. A közvetlen mellettünk lévő bejárathoz nagyon sokan mentek, de attól még nem lett lazább a sor, sőt...és szegény Koit is elsodorta a tömeg. A lábunk már rohadásnak indult, de nem lehetett olyan egy szegyszerűen egyik lábról a másikra állni, mert ugye a helyed nem adhatad fel. A kezem elzsibbadt a lábam már alig éreztem, és semmi levegő nem volt, és még olyan 3 óra. Már csak nem bealudtam, mikor Papprival elkezdtünk ficet kitalálni, h valamivel üssük el az időt, nem lett belőle sok minden, de nem baj, mert legalább senki nem aludt be.
Többször óriási sikítás tört ki, egyszer azért, mert a kamerás srác vidózott Miyavinak, meg azért is mert kiterítették a nagy magyar zászlót, amire a koncert turné logója lett ráfestve, és rengetegen aláírták. A vége felé már mi is untuk, és nem még ordítottunk miatta. Lehetett hallani ahogy Miyavi próbál, és a nevét kezdtük el skandálni, mire ha jól hallottam a zene is abba maradt. Egyesek unaloműzésként lufit fújtak fel ami aztán repült össze-vissza. Az megint csak bebaszott mikor az egyik biztonságis hátrébb küldött minek és az sem érdekelte h nem tudunk hova hátrébb menni, mert mögöttünk senki nem volt hajlandó egy lépést sem mozdulni, így nem hátrébb hanem csak összébb mentünk. Kezdtünk idegbetegek lenni ami nem csoda annyi sorban állás után. Végül mégiscsak két bejáratnál ment a beléptetés. Csendben kezdték el a beengedést, és ahogy ígérték gyorsan ment. A srác rám szólt mikor futni kezdtem, hogy ne rohanjak, mert motozás is van. A csaj megnézett, megkérdezte mi van a zsebeimben, elmondtam és mehettem. Beérve fél pillanatig körülnéztem, majd az első sorba rohantam. Igen, megcsináltam, megcsináltuk és az első sorba jutottunk, azonnal a kordonra simultam. Még annyi időnk volt h elrendezzük magunk ki hol áll majd. Akik jöttek mind rohantak h valamennyire elől álljanak, szal nem kell mondjam h hamar betelt az első 3 sor. Koi mögém került és ott volt Pappri is aki még ruhatározott is. Annyira fájt a lábam h a cipőm levettem, mert nem volt olyan jó érzés egész nap egy magastalpúban állni, de akkor sem volt jobb, így vissza is vettem , mint később kiderült nagyon is jól tettem, mert nem tom h találtam volna meg konc utánXD. Wikku is odajött de addigra, már két sor volt mögöttünk, megborzolta a hajunkat, ami azért nem volt jó érzés, köszöntünk neki majd váltottunk pár szót. Koit kértem meg, hogy legyen szíves és dörzsölje meg a gerincem mellett, mert nagyon fájt a derekam, nem vagyok hozzászokva, hogy túl sokat álljak. A körülöttem állókkal dumáltam, már amikor nem üvöltöttünk a staffos bácsinak, vagy nem Miyavi nevét skandáltuk. Hülyültünk, és örültünk annak h itt vagyunk, és így vagyunk itt. Az a másfél óra amit bent töltöttünk nagyon hamar elment. Többször szóltak, h ne fényképezzünk, és ne videozzunk. Aki mégis megpróbálta, attól elvették a telóját, főként aki elől állt, mint láthattuk volt aki így is készített vidit. De nem baj. Majd elsötétült a terem, a fények kialudtak, és a gitárosok, a dobos meg a Dj őrjöngő sikítás közepette beléptek...
Megszólaltak a hangszerek, és mi őrjöngtünk! Komolyan olyan volt mint egy álom! Bejött, vagy inkább szaladt, és a show elkezdődött. Alig lehetett hallani, de akkor is nagyon jó volt. Ahogy táncolni kezdett, és ahogy a fejét rázta az iszonyatosan aranyos volt. Kezeit elől összefogta, kicsit behajlította térdeit és úgy rázta a fejét. Sajnos a számcímeket nem tudom, h mikor mi volt. Nem gondoltam volna, h élőben is pont olyan mint a videókon, tiszta energikus, pedig nem lehetett valami kipihent az tuti. Sorrendet azt nem tudok alkotni, a képek csak úgy villannak a fejembe. Nagyon magas és iszonyatosan vékony, de neki még ez is jól állXD. Az első számra ugráltunk, üvöltöttünk, Koi nem tom h mellém keveredett, és mi meg a kordonra préselődtünk, de a látvány többszörösen kárpótolta ezt. Ha jól tudom mostanában nem fanservizelt annyit, de nekünk megtette! Ha másért nem is*de ez nem így van, másért isX3* ezért már megérte az egész eddigi. Jobb válláról lerántja a kabátot, és hangorkán, majd tovább táncol és énekel. Igen mostmár én is a szexuális bishiállat kategóriájába sorolom. A szám után ledobja a kabátját és megint hangot adunk annak mennyire díjjazzuk eztXD. Beszélni kezd és nagyon aranyos. Szerintem nagyon jól beszél angolul, sőt, csak az volt a baj h én meg nem nagyon hallottam mit mond, mert nem tudtam kivenni a szavakat. Azért a lényeget megértettem, és az a fontos nem más. Magyarul is köszöntött minket, amit az átlag hangerőnél nagyobb síkítozással fogadtunk. Én nagyon úgy láttam, h neki is tetszett és mosolygott a dolgonX3. Te jó ég milyen fantasztikus volt végig. Aztán egyre csak mentek a számok és szinte végig üvöltött a tömeg. Mikor táncolt az nagyon komoly volt. Nem tudom felfogni h valakinek h lehet ilyen jó a mozgáskoordinációja. Wáááááááá...intett a staffosnak, h vigye be a gitárját és olyan egy gitárjátékot mutatott be rajta h az valami fantasztikus. És ha csak egyszer, de nem mert többször isXD. Valaki azt mondta, h a gitárjátéka playbackről ment, de azt nem igazán hiszem, de teljesen mindegy is, mert nem venne el a szememben semmit az értékéből, mert így is úgy is egy fergeteges koncertel ajándékozott meg minket, minden elfogultság nélkül mondva, és ezen semmi sem változtatX3. Én így látom. Aztán az egyik szám végén hátradől és végignyalja gitárja nyakát*üvölt, mint mindenki* és teszi ezt olyan erotikusan amennyire csak lehet. Nem lehet azt leírni milyen jól éreztem magam. Többször is táncol és a végén a fanokra nézve áll meg, és mindég amelyik oldalra onnan jön az üvöltésroham. Az elején még meg bírta állni, h ne mosolyodjon el de utána már látszott a szája szegletében az aprócska mosoly. Nagyon aranyos volt, meg hát überszexuális isX3. Az annyira jól nézett ki mikor a két gitárosával, akik teszem hozzá szintén nagyon bishik voltak és baszott jól játszottak, felugrott a levegőbe, felrántotta lábait és szinte lebegni látszott egy pillanatig, az ilyen felugrások meg nem voltak egyedüliekXD. A hajából már az első szám után folyt a víz, ami tök jól nézett ki mikor hátravetette a fejét, és elszállt egy cseppXD. Aztán két számmal később már a fufrujából csepegett a víz, róla meg hát ömlött. Többször beszélt hozzánk, és nem egyszer magyarul is ami hihetetlen jó érzéssel töltött elX3. Mondta, h szeret minket*magyarul is*, és elmondta, h ő soha nem fogja feladni, meg h tudja h szeretjük a kislányát, és hogy a kislánya is szeret minket. Hívott h csatlakozzunk a fanklubjába, h ez egy nagyon jó este miattunk, h ő japánul énekel és néha beszél angolul meg még sok ilyen, és iszonyat kawaii volt. Mondataira a válasz legtöbbször egy sikítás vagy üvöltés volt. A lassú számai is annyira szépek voltak. Hihetetlen. Volt olyan h a vörös hajú gitásosát a fenekével tolta arréb ami nagyon is aranyos volt, és ők is nagyon nevettek közben. Az is jó volt, mikor a mikrofonállványt simogatta meg...ami hát enyhén ingerkeltő volt, ahogy csináltaXD. Aztán az egyik számnál lejött a közönségbe is*nem is egyszer*. Először csak végigrohant asszam vagy felis állt a fellépőre nem tom. Azt viszont igen, h tőlem olyan fél méterre volt egyszer*a tömeg odatolta, de nem érintette meg*, majd vissza. Akkor azért láttam h a ruháját fogják rendesen szinte tépik. Lehet nem volt vele tisztában mennyire vagyunk betegekXD. Végig az egyik kezem fent volt, mert az úgy az igazi, és ahogy a hely engedte táncoltam is. Nem volt semmi. A show végig úgy ment ahogy kell. Na, az betett a népnek, mikor a pólóját felhúzta és a hasán simított, meg a nadrágjába nyúlt. Talán nem kell mondjam milyen visításos hörgés támadt erre. Az h nekünk ennyit és így produkálta magát nagyon jól esett, mert tudtomal mostanság nem szokta és nekünk mégis, és ez számomra csak annyit bizonyít, h nem csak mi nézők hanem ő is jól érezte magát, ami azért nem hátrány. A tetkó kajak betett, "Don't hesitate and go". Na asszem ezt sem kell kétszer mondani az itt lévők 80%-ának. De ha ez még nem lett volna elég akkor lazán bemutatja középső újját. Mi is visszamutogattunk neki és akkor azt kérdezte, "Do you want to fuck me?", na h a fenébe ne vadulnának ettől a fanok, meg h "Are you ready to fuck me?". Őrjöngő sikítás, meg igenlő üvöltés, és az Are you ready to rock kezdetét is vette. Az egész koncerten talán ezt a számot szerettem a legjobban*ez névől is ismeri*, de ennek van egy olyan oka is, h ez alatt a szám alatt is lemászott hozzánk. Ott állt mellettem. A mellkasát simítottam, a nyakát a karját, és belém bújva a kiördög benyúltam pólója alá is, arról nem beszélve, h a nadrágját is lecsekkoltam ,de csak finoman X3. Hogy ennek az embernek milyen selymes bőre van, nem gondoltam volna h ennyire. Közben pedig a staffos zseblámpával nézte a Miyavit érintő tömeget, h nincs-e valakinél olyasmi amivel megsebezhetnénk. Számomra ez egy nagyon emlékezetes pillanata koncertnek, és az is marad. Aztán visszament a színpadra, és szerintem csak a show kedvéért a szám végén annak közepén lerogyott és ott vonaglott, de közben mosolygott, majd felálltés a mikorofonállvány előtt csak nem ehy hidat levágott. A fények kialudtak, és egy staffos segített Miyavinak kimenni a színpadról. Valószínűleg kicsit túlhajtottam magát, meg ugye előtte beteg is volt. Koival és Misával alig tudtuk elhinni a történteket. Nem mondom minden tiszteletem Miyavié, mert a tracklistet remekül állította össze.Nagyon sok volt a pörgös szám, és volt olyan is , nem is egy, ami erőteljesen kívánta a headbanget. Azzal nem volt gondom, mert ugye a partyk ugye erre is jók. Miközben toltam, a színpadról le nem vettem a szemem, bár így azért kicsit érdekes volt, és ilyen aranyosan headbangelni még nem láttam senkitXD. Egy nyakfájást sikerült is ezzel összehoznom. Egy ilyen alkalommal valahogy elszórtam a kicsi ezüst gyíkocskát a fülemből. Kicsit sajnáltam is, mert nem láttam rá reményt h előkerül majd. Néztem többször is földet de sehol, és inkább én is a koncertet bámultam, az meg h Miyavi is oda jött mellém szintén kápótolt érte. Félek hogy nem tudok minden pillanatot visszadni, de remek volt. Mikor mutogatott meg minden. Az nem volt mondjuk a legjobb, h az encore skandálás nem jött össze, de nem baj annyi kell. Az meg, h elkaptam az egyik dobverőt nagyon is felvillanyozott. Igen összejött, és 3 ember elől happoltam el X3. Mikor a nyakában a törölközővel kijött már látszott, h fáradt, de mosolygott, és én csak azt láttam rajta h élvezi a koncertet. Csak az előbbieket tudom ismételni. Szegény Misa valamikor ilyen tájban lett rosszul. Ketten együtt szóltunk a securitisnak és kiemelték. Nagyon megilyedt szegényke. Többen is voltak akiket ájultan emeltek ki a tömegből. Az egyik csaj a 4-5.sorban esett ösze ahonnan meg nehezet tudták csak kiszedni. Miyavi is tök aranyos volt, mert rákérdezett h mi van jól van-e. Itt megemlíteném a két életmentőt is Ji és Doll személyében akik vizet adtak, és locsoltak minket a koncert folyamán, ami nélkül nagyon megdöglöttünk volna és hálás köszönet nekik ezúton is. Végül a színpadról is ment pár üveg, de hát a inkább hátrébb, mert mi kaptunk elől. Az mondjuk kicsit fura volt h többszöt úgy éreztem h a mögöttem álló a seggemet taperolja meg a oldalamat, de volt más amivel foglalkozzakXD. Aztán Miyavi bejelenti h az utólsó szám. Nem éreztem h annyi idő telt volna el h máris vége kellett lennie. Még egy dobverőt eldobtak amit csaknem megint elkaptam*levetődött utána a földre is* de nem sikerült, de nem bajXD. A felállás kicsit nehezen ment de kis segítsággel összejöttXD. A fények felgyúltak és tudomásul kellett vennem h máris vége. Nem akartam de nem volt mit csinálni.
Dollnak szóltam h ha talál egy kis gyík formájú fülbevalót akkor az az enyém. Én is nézelődtem közben de nem nagyon vártam h meg lesz. Találkoztak Yumival is aki meg dícsérte a hajam ami jól esett, és beszéltünk pár szót. Doll meg szólt h nem-e az a fülbevaló amit keresetem, és megtalálta! Nagyon örültem neki megköszöntem, megöleltem, és egy puszit adtam az arcára. Yumitól elköszöntem de nam vagy már biztos ebben sem, mert nagyon fura volt utána. Összetalálkoztam Koival is, beszéltünk pár szót. A folyóson megkérdezték tőlem h megdugám-e Miyavit, és azt válaszoltam nekik h ha olyanon van miért is ne? Igen, én képes voltam ilyet mondaniXD. A többiek is előkerültek, és kivánszorogtunk. Oda mentünk ahol meg volt beszélve a találkozó. Én kicsit elkódorogtam, összefutottam Nanamival és csodálkozta is rajta h megismert, és Mitsuval is, bár azt h a másik Mitsuval nem sikerült azt kicsit sajnáltam. Nagyon keztem fázni, de már nem kellett sokat várni, Mefisztóék után indultunk a kocsihoz csak utána elvesztettünk őket, de volt gond, mert meglett mnden. Elköszöntünk a most megismert lányoktól, majd Parától aki remélem jól van és nem volt semmi gond otthon, meg Misától is és 3-an indultunk a metróhoz. Ott aztán találkoztunk találkoztunk Rukáékkal, én meg a kómás fejemmel fordítva lyukasztottam amin másnap jót nevettem. A mertón, a villamoson, a taxiban is elaludtam szal csak kicsit voltam csak befáradva. Este még kicsit lemostam a nyakam, és go to sleep. A doberőmmel aludtam, és pont úgy keltem fel ahogy lefeküdtem.
Nekem ez a koncert egy nagyon fontos esemény volt, és bárki bármit mond az is marad. Csak remélni tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, és hogy Miyavi is legalább annyira élvezte a koncertet mint mi. Elnézést amiért ilyen hosszúra sikerült, de szerettem volna minden pillanatát leírni. Köszönöm hogy elolvastad.
