Namida

Sokan mondják, hogy mindig olyan jön, ami még nem volt. Ezzel egyet is értek, meg nem is. Valamelyest ismétlődnek a dolgok, de kivétel az van, pont mint most. *Előre szólok, hogy ez a blog elég személyes, és kellően lehangoló, szal aki olvassa ezt vegye figyelembe*

Mit ne mondjak elég szar. Az a baj, hogy hiába is szeretném semmissé tenni ezt nem lehet, ahhoz minimum kellene egy időgép, bár azzal sem sokat érnék el, ami azt illeti *sóhaj*. Ettől függetlenül nem panaszkodhatom, mert annak ellenére, hogy azt vártam, hogy teljes mértékig megváltozom, hogy darabokra törve fogom érezni magam, egyben vagyok.  Sokszor elképzeltem az utóbbi időben fogalmam sincs, hogy miért, hogy milyen reakcióm lesz, hogyan fogok reagálni hol leszek, és ez mintegy előérzetnek is mondható, de ezt csak most tudom felfogni. Lehet, hogy emiatt viseltem jobban, vagy fogalmam sincs, de talán azért is, mert nem éltem meg teljesen, valahol még mindig nem értem, és nem tudatosult bennem a tény, bár tudom, hogy miről van szó, de nem tudom vagy nem akarom elhinni, tulajdon képpen a lénegen nem változtat.

Este miután megtudtam, az ágyamon fekve, legalább fél órába tellett mire azt érzékelni tudtam, hogy az ágyon fekszek, és hosszú percek óta mozdulatlanul bámulom a plafont, kijelenthetem, hogy csak testben voltam ott, a fejem kicsivel arréb járt térben és jóval arréb időben. A szerda is hasonlóan telt. Azalatt az idő alatt nem tudtam befejezni, nem volt rá mód, de legalább érzékeltem.

Néhány dologra rá kellett, hogy jöjjek. Az eddigi két otthonomból egy elveszett, és már csak a megfakult emlékek vannak ott, más keresnivalóm nincs ott többé. Nem igazán van miért menni, már nem. Viszont az tény, hogy a zene sokat tud segíteni. Mondhatni nagyon sokat. Négy számhoz kötődök mostmár nagyon érzelmileg, Linkin Park-Easier to run, The Gazette-Nakigahara, Amano Tsukiko-Koe és Voltaj-Vara trecuta. A nakigaharából épp a sayonaras rész hangzott, mikor a telefon megcsörrent, a Voltaj a szöveg értelme miatt, és a Koe pedig a számomra közvetített érzelmek miatt.

Sajnálom, hogy ha ezzel a bejegyzéssel bárki hangulatát elrontottam, vagy rossz emlékeket idéztem fel, nem volt szándékomban, tényleg nem. Mindössze magamnak akartam, egy emléket írni, talán így elhiszem majd.

Köszönök szépen neked mindent!!!

Érdekesség XD

Azok általában vannak. Mami általában TV előtt szeret ebédelni, és mikor délelőttös, akkor én is csatlakozom hozzá. Már többször néztük az állati rekordokat, ahol elég érdekes dolgok szoktak lenni. A múltkor is azt néztük, én meg azt hittem megpusztulok. Mint egy mellékesen mutattak egy különleges esetet. A dolog arról szólt, hogy elméletben a férfiak mellbimbója is alkalmas a tejtermelésre, és hogy már nem tudom hol, egy pasi önsuggesszióval el is érte, hogy ő is termeljen tejet. Nem kicsit elkezdtem ezen röhögni, inaktív fejjel egy ilyen eléggé ki tud nyírni. Kicsit brutál szerintem, de muszáj volt ezt leírni, mert ha nem, ezt is elfeljtem.

Teljesen más, de már kicsit kezd nagyon elegem lenni abból, hogy ennyire nem tudom beosztani a saját időm, rohadtul idegesítő egy tény. Még csak arra sem tudtam rávenni magam, hogy megírjam azt az idióta fanmail, pedig ahányszor már elterveztem *sóhaj*. A meg még zavar, hogy nagyon nem úgy haladok a dolgaimmal, ahogy kéne. Még akartam írni egy pár dolgot, de mint az úgy lenni szokott totál elfelejtettem, szép az élet...stb. Kár, hogy nincs agyátültetés, talán segítene, bár a fene tudja. De, legalább már tudok rövid bejegyzést is írni, ez már haladás. Nah bai bai*elzúz*.

A Borshow évszázadai VI. Egy új kor hajnala, a génkezelt borsók ideje?

Nemrég volt az utólsó Borshow, amin még a LeJó tanulójaként vettem részt. Legrövidebben összefoglalva jó volt, de ez a legjobb részleteket nagyon nem takarja. Ez nem más, mint egy verseny az osztályok között.

Az egész valahol ott kezdődött, h péntek reggel. Arról most inkább nem is beszélek, hogy a délelőtti ottlétnek nagyjából annyi értelme volt, mint a száradó festéket nézni a falon, tehát semmi, de nem is vagyok már kiakadva rajta. Miután ott döglöttünk egy lyukasórát, bemehettünk az eladóba, és önkéntes alapon kezdtük el rendezni a feladatok papírjait, borítékolni, rögtön azután, hogy elmondták, hogy milyen feladatok lesznek. Gyanítom nekem a fele eszembe se jutna, szal nem gyengén erre beállt elmebeteg fej kell hozzá. Közben a többi diákossal dumáltunk, szal egész jó volt.

A nagy terem. Ezzel minden évben szívunk, múlt évben például kartonokból építették fel a Bastillet, amit ugye le is kellett festeni, szal akkor olyan 8-ra végeztek, és igen én meglógtam, de hogy hova azt már nem tudom. Idén nem kellett eltünt börtönt építeni, "csak" egy vasfüggönyt, azt is amolyan fapados kivitelben. A dobogókat most nem mi pakoltuk, de kilencedikben azt is mi lányok csináltuk, pusztán szórakozásból. Körbe plakátoltuk a terem egyik felét, míg a másik részre pár régi focis mez került kifüggesztésre. A termet középen ketté osztottuk, némi nemű spárga segítségével, Lejós fapados vasfüggöny XD. A felső madzag fal felöli részén a rögzítéssel volt némi nemű gond, mert nem volt ott más csak néhány nagyon gyenge szög, ami nem tartotta meg, sőt volt olyan ami szögestül jött ki. De megoldottuk, és utána szépen körbe tekergettük. Azért, hogy lehessen látni, hogy van is ott valami, és senkinek ne jusson eszébe átgyalogolni rajta magenta színű kreppapír darabokat tűztünk rá. Innentől érdekesen nézett ki, pláne, hogy utána meghozták az alufóliát, amiből szintén darabokat raktunk rá, és hát elég jó hangja volt mikor valki elment mellette. A két magasugróállvány is be lett borítva alufóliával, és beteg fejem ötlete ként kis tüskék kerültek a felső madzagra, hogy legyen már meg a drótkerítés fíílingje. Kellően elszórakoztunk vele, közben popkornt ettünk, utána meg kiragasztottuk a papírokat is a szolgálati lakásba, meg a galéria padlására, ahol most jártam először, és tök feelinges. Ezután már csak az volt hátra h mindenki menjen haza.

Hát az még hozzá tartozik, hogy biosz tanulás közben hajat fontam. Igen képes voltam az egész hajam apró tincsekbe fonni, bár a végénél már kaptam segítséget is. Az asztalfejel kategória csak az volt, h hiába mostam meg a befonott tincseket, nem igazán jött össze a mikrofonfej a fél tubus hajlakk ellenére sem, de a legjobb az volt volt, h másnap mikor a fejhallgatóm a fejemre tettem totál összejött. Amúgy komolyan tartottam attól, h ki fogom törni a bokám a cipőmben, 10cm es talppal és 15cmes sakokkal ez könnyen megoldható, pláne, ha nem a legstabilabban tart a pántok ragsztása. De szerencsére nem volt gond, nyakam és bokám is egyben van *elvileg*, és a Chaplinjárással sem volt gond.

Másnap reggel jó párszor elpróbáltuk hogyan vonulunk be a kis film alatt, bár szerintem nem sok értelme volt, de na. Feladat megbeszélése, ami megint csak nem nagyon foglalkoztatott, mert most nem voltam osztálynál segítő, a backről néztem az eseményeket. Viszont összehaverkodtam egy kezdő animés-japános kilencedikessel, aki tök aranyos, és megígértem neki, hogy kap tőlem zenéket, elvégre a fajtárskezdeményeket segíteni kell a fejlődésben.

A bevonulásban semmi extra nem volt, és már kezdődött is. A jelmezeken sírva röhögtem, és ezt szó szerint kell érteni. Pócos osztálya "tornagyakorlatot" mutatott be, utána meg a zsűri arcába mászott, hát kicsit komoly volt. A Waltdisney figuák is nagyon jók voltak, a maffia tagok is, meg úgy szinte mindegyik. Ezután dekázniuk kellett, de akinek a labdája átment a vasfüggönyön, azok kiestek. Volt olyan aki úgy kezdett XD. Na az szar ügy kategória.

A sorrendre már nem igazán emlékszem, maradjuk annyiban, hogy nem most volt XD. Ha jól emlékszem, akkor volt olyan is, h gördeszkáról kellett egymást pingpong labdával lövöldözni. Nagyon vicces volt, de tényleg, és mint azt úgy eldöntöttem, jövöre is vissza fogok menni, h nah megint mit talált ki kicsit beteg azóta volt tanárunk, de mindig a végén a zabálás a legjobb X'D.

Csak centikre

Balesetek bármikor történhetnek veleünk, de legfőképpen akkor, amikor nem is várnánk. Ezt nagyon is aláírom.

Amúgy, figyelmeztetek mindenkit, hogy a kályhák köz és nem utósló sorban önveszélyesek, arról nem is beszélve, hogy potenciális önpusztító eszközök mind szándékos, mind véletlen kivitelben. Ezt a kezem égésnyomával tudom bizonyítani. Viszont most csak centiken múlott, hogy nem kellet saját magamhoz hívjam a szirénásokat. Épp tettni akartam a kályhára egy nagyobb darabb fát, mikor a lábam alól kicsúszott a szőnyeg. Csak pár centi választott el attól, hogy arccal a felforrósodott belső vas ajtónak essek, és ne fejeljem le mellé a tűztér külső ajlát, ami amellett, hogy rohadt kemény szintén forró. Arról nem is beszélve, hogy mivel előre buktam csaknem a kihulló parázsba tenyereltem mellé. Iszonyatosan nagy mákom volt, és tényleg csak centik választottak el attól, hogy örök életre megnyomorítsam magam. De szerencsére nem történt semmi, szal valaki szerethet engem odafenn, bár ezt a közlekedési stílusom mellett is nyugton kijelenthetem.

A mai napom viszont egészen jó volt, mert a suli se volt annyira gyilkos, azt amit ma akartam tanulni megtanultam, és a verseny se húzodott el annyira mint azt először vártam. A legjobb viszont az , hogy még van egy csomó időm, szal végre meg fogom tudni nézni a filmem is X3. Na szal én zúztam is, mindenkinek minden jót stb...

Jó hír

Legelőször is egy köszöntemondással tartozom. Nagyon szépen köszönöm Mazu! X3

Nos, hogy magyarázzam is meg, ezt miért. A minap Mazu elküldte nekem annak a srácnak az oldallinkjét, akinél a piercingjeit csináltatta. Mivel az oldalon van egy olyan rész ahol a piercingszúrás oktatására hívják fel a figyelmet *na miért kapta meg a linket? X3* írtam mailt a srácnak, aki válaszolt is. Ebből pedig mára azaz március 09-ére az lett, hogy 100%, hogy ennél a srácnál fogok szeptembertől tanulni. Sajnos előbb nem tudnék rendszeresen feljárni, de már alig várom. Ezzel kapcsolatasos valamilyen szinten az is, hogy ma hazafele jövet Dia megszólal, hogy elvállalom-e egyik ismerősének, akit én is ismerek a fülbevalószúrását. Az szerintem nem is kérdés, hogy mit válaszoltam, rá, csak annyi, hogy az időpont nem biztos nálam.

Tejlesen más téma, hogy az utóbbi napokban komolyan fontolóra veszem, hogy végleg leteszem az a bizonyos írótollat, persze csak képletesen mondva. Valahol azt hiszem viszont a sors fintora, hogy a mai tanulásom közben egy újabb, viszonylag jónak ígérkező fic ötlete kúszott a fejembe. Na igen, ez az én formám, bár a rajzzal is valahogy így voltam. Még nem tudom, hogy meg fog-e íródni, pláne, hogy nincs kellő időm rá, hogy normális fogalmazással nekikezdjek. Patthelyzet. Megu és Sanshi ficét is elolvastam nem tom már melyik nap, és tettszett, bár hogy mi lesz belőle, azt nem tom, de na. Jah, ha már ficek! Smi újabb ficet rakott fel AFS-re, amiben a töri, a biosz, a japán mentalitás és a sci-fi keveredik, nem gyengén, de iszonyatosan jó.

Kivégeztem a hétvégén a Yamato Nadeshiko Shichi Henge animeot, bár ha nem jártam 50 online anime nézős oldalon akkor egyen se mire a nem elavult feltöltést sikerült megtalálnom. Ennek köszönhezően, meg a nem alvásnak most kb. hulla szintján funkciónál a fejeben lévő agyfolyadék az agymaradékokkal, és mindezt köbkivitelben. Szal emiatt nem is fárastok senkit, és zúzok a csába...*elhúzott*

Egy vicces ötlet

Pár napja volt ez a beszélgetésem mamival, és hát már korábban is le akartam írni, csak olyan szépen elfelejtettem X3.

Az égész szinte csak annyi volt, hogy anyumnak is elkezdtem mesélni, hogy amint felkerülök büdös fővárosunkba kell keresnem valami diákmunkát, mert szeretnék beiratkozni egy tanfolyamra ahol megtanulok, hopgyan kell piercinget szakszerűen szúrni, és kapok róla egy bizpnyítványt is, amivel akár szalonban is dolgozhatom majd. Ecseteltem neki, hogy pont nekem való ez a munka, mert alap az élvezet, hogy másokat szúrkodhatok, és ők még ezért fizetnek is. Lehet ez csöpett furcsa felfogás, de akkor is így van. Mami meg erre mintegy úgy mellékesen csak annyit mondott, hogy ennyi erővel menjek el dominának, meg azt amúgy is jobban fizetik. Kellett pár másodperc, mire rájöttem, hogy nem, nem a fülem szórakozott, de azért vissza is kérdeztem, és mondta h igen, meg hogy akár hostnak is elmehetek. Még beszélgettünk mindenféléről, de ez azért szinte a semmiből kicsit megdöbbentő volt a számomra, pláne így hirtelen.

Amúgy nem sok minden történt, azt az egyet leszámítva, hogy tegnap valami rejtélyes oknál fogva elvetődtem a kedvenc online anmés oldalamra, és megnéztem egy Inuyasha részt* amit nem látott még, mert valmi új séria* ezt pedig mintegy jó két- három éve nem tettem meg, szal kicsit furcsa volt a helyzet. Na nem baj, rá lehet fogni, hogy az nagolt gyakoroltam X3, némi nemű jószándék kiséretében. De legalább ma nem volt megtartva az angol óra, amit "olyan nagyon bánok" hogy nagyon XD.

Na viszont megyek, mert iszom még egy kávét, vagy teát, és megyek olvasni, mert magától az az idóta és rohadt unalmas sorstalanság nem olvasódik el. Bai bai!