Nos most mondanám h jéé régen volt új bejegyzésem de nem meglepő. Egyetemista vagyok. Na amennyira vártam az legyek annyira nem örülök neki h most az vagyok.
Ennek elég egyszerű oka van. Nem ezt vártam, nem erre számítottam. Utólag már könnyen okos az ember, ezen viszont nem igen lehet segíteni. Az a legrosszabb h olyan szinten képes leszívni az a napi pár órám is, h a maradék életkedvem is elvész. nah igen nincs mit tenni. Csak azt remélem h később valamivel jobb lesz. A remény hal meg utóljára mi? Az a "poén" h mindenkitől azt hallom h csak az első év az ami nagyon nagyon brutális, utána már megszokod és nem lesz annyira vészes, jah és akivel beszéltem és velem együtt kezdték azok mind szeretik. Oh jee!
Nem sír a szám nekem kellett mostmár mindegy. Szerencsére most egy jó helyen vagyok, de már nagyon várom a félév végét, h legyen végre eg ykis nyugim, arról nem is beszélve, h remélem a pót héten már csak a lábam kell lógatnom, a többiről nem is beszélve.
Asszem most ennyi nem tudok fogalmazni, fáradt is vagyok, de h legyen más valami változás is. Bai.
