2011. december 21., szerda

A démon neved legyen Hakuouki

Hm... némi kis ingerenciám támadt írni egy röpke bejegyzést, és nem azért mert éppen unatkozom, dolgom az mint mindig lenne bőven csak hozzá kedvem meg energiám nincsen, de szerintem ezzel más is így van.


Nem olyan régen, egészen pontosan csak pár nappal ezelőtt Para ajánlott egy animét, mutatott belőle egy AMV-t ami nekem is eléggé bejött, már csak azért is mert gyönyörű volt a grafikája, ami nekem azt hiszem már örök gyengém van, hiába a szépet nagyon is szeretem. Para is odáig és vissza volt tőle, és naagy naívan én is belekezdtem. Hát mit ne mondjak meg is lett az eredménye.
Első lépés, dobtam egy hátast az op-től, az a kategória ami első hallásra is tetszik, és te is énekelni akarod, de még többedik hallgatásra is tetszik. Aztán jött maga az anime. A történetről csak annyit, hogy van benne humor, misztikum, de akció sem megy hiánycikknek. Nem az az erőltettett fajta, tényleg várod a következő rész belőle. Így lett az, hogy rögtön 7 részt benyaltam belőle, és mint olyan jött az inger is hogy nah akkor ide most és rögtön azt a folytatást is.
Tegnap végignéztem az utólsó rész is, hát a vége az nem egy happy end, távolról sem, pedig azért csak egy picit lehetett volna belecsempészni, ha más a második évad eléggé komolyra sikeredett. Tulajdonképpen a főszereplő lányzón kívül majd mindenki meghal a folyamatos háborúzásban. Amit még hozzá kell tennem, hogy nem az a kategóriás főszereplő, ami kb a sorozat felétől már lassan idegesítő, és nem is sikítozik fölöslegesen szerencsére, így egészen szerethető egy karakter.


A sorozat legnagyobb hibája, h nem lesz folytatás belőle, mert főszereplők nélkül nem igen lehet folytatni.Ez már csak azért is idegtépő, mert ahogy végigér az ember fia a sorozaton olthatatlan ingert érez további adagokra, enyhén szólva is megragad a tudatban és kéri a folytatást. Vannak belőle special részek, de a dolog szépséghibája csupán csak annyi, h nincs hozz értelmes nyelven felirat, a japán hang meg szép és kifejező, csak nem értem, a nevekkel meg azzal a csokornyi szóval amit tudok japánul nem megyek semmire. Természetesen a manga sem fellelhatő értelmes formában és igen ezt hívják szopásnak a köbön.
Kínomban a zenéjét szedtem le, és most is azt hallgatom, közben vergődök h mennyire jó, mert szerintem ténylegesen az, nagyon szép és kifejező mind a soundtrack mind az opening ending zenéje, és szövege, nem beszélve az énekesnők hangjáról, jah, és vinnyogok, h nincs folytatás....szép az élet ugye?


A másik amiért írni akartam, h mennyire kiborított a mai nap. Oh igen vizsgaidőszak, és mint ilyen nehezebbnél nehezebb tárgyakból kell számot adni. A köv vizsgám a fizikai kémia, amibe minél inkább beleásom magam annál inkább azt érzem h reménytelen, és nem tudom hogyan fogok levizsgázni, még ha tonnaszám ettem volna mákot, sem vagyok benne bizos h menne. Tudom nem ez a jó hozzáállás, de akkor is ezt érzem, és nem tehetek róla. Olyan mértékben elvont és elrugaszkodott nekem ez az egész, hogy azt nem tudom egyszerűen kifejezni. Reménykedem benne hogy valahogy csak sikerül levizsgáznom, de a kapcsolódó anyag mennyiságe még az ami végképp elriaszt. Hát remélem vannak még csodák, mert asszem most szükségem lesz egyre. Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogy minek is voltam én anno majd 2 éve olyan elbaszottul hülye h egyetemre jelentkeztem, de azt hiszem ezt már leírtam egyszer, szal nem ecsetelném tovább. Ez az a kérdés amire soha nem fogok a büdös életben választ kapni, de nagyon sokat fel fogom még tenni, vhogy ez az érzésem van ezzel kapcsolatban. Ez már majdnem olyan mint a nagy kérdés: Mi az élet érteme? Senki nem tudja, nem is fogja, de mégis majd mindenki életében legalább egyszer felteszi magának. Szeressük ugye nagy kérdőjelek.


Nah de azt hiszem elég is lesz. Amúgy ilyet sem csináltam még, hogy egy fél blogbejegyzés egy animéről szóljon, és ezek után merjem tagadni én is h van az ereimben némi otaku vér*röhög*, nah de nem baj az élet úgy szép ha zajlik, és legalább van ami megszínesíti, ha más nem a saját hülyeségem, mert amíg az ember saját magán is tud egy jóízüt nevetni addig nincs elveszve a nagyvilágban. oyasumi mindenkinek!