Régen írtam már blogot...nagyon régen, mindegy. Az LMC koncert megint nagyon jó volt, és erről részletesebben illik megemlékezni, most legalább kevesebb volt a negatívum.
Nem indult egészen zökkenőmentesen a dolog, mert hát miért is ne ugyebár. Mikor megtudtam, hogy megint jönnek, első reakció az volt, h megyek ha törik ha szakad. Mondjuk kb majdnem ez lett a helyzet. Jegyet nem vettem előre, mert soha nem lehet tudni alapon. A vicces csak az h ez is bejött. Május 17.-én volt a koncert ami csütörtöki nap, ezzel még nem is lett volna semmi baj, mert a csütörtök ebben a félévben nem volt olyan vérengző nap. Ellenben most jön a DE. A mi egyetemünkön az már a pótlási hétre esett. Ezzel csak mindösszesen annyi probléma adódott, hogy szerdára becsúszott egy brfk(nem budapesti rendőrfőkapitányság, hanem biológiai rendszerek fizikai kémiája[gyönyörű egy neve van nemde?]) pótzh, és az előzőheti, péntenen megtartott analitikai kémia zh-mellé meg a biokémia diger mellé nem tudtam a biomol digerre is erőt meg időt szakítani, így maradt a 18.-ai pénteki időpont. Arra hogy a koncert napja előtt és után is számonkérésem lesz csak előző héten döbbentem rá. Padlóhoz is vágott a felismerés, h ebből így nem lesz koncert. Aztán nagy tépelődések után mégiscsak lett. Konkrétan a házinénim, aki 84 éves közölte, h ha nem megyek el akkor elfenekel. Elég mókás elképzelni, de nem ez a légnyeg.
Végül is jóformán az íróasztal helyett a könyv mellől mentem el a koncertre, és azt kell mondanom, hgy egyáltalán nem bántam meg. Kicsit késve indultam el, és mire odaértem már bőven kapunyitás idő volt, és láss csodát még nekem is kellett várni kb egy órát mire be lehetett menni. A pontosság nem igazán erényünk, ez van. Meguval és Parával a club 202 előtt találkoztam. Kissé fáradt voltam, és a reakcióidőm is a többszörösére nőtt, de nézzétek el nekem, szerintem csak a bevitt nem kevés mennyiségű koffein tartott még életben. Ennek következtében szegény Parát leugattam, aztán később kiderült h neki van igaza, de mentségemre szóljon félreértelmeztem a kérdést is XD. Bent megdöbbentően más volt a berendezés mint dirun, arról nem is beszélve, hogy mennyivel kevesebben voltunk. Az átlagéletkor meg, hát nem vagyok benne biztos, hogy elérte a 15-öt, és tudom köcsög vagyok, de akkor is ez van.
Több számot most sem ismertem mint legutóbb, de ettől függetlenül fergeteges egy buli volt, nagyon nagyon élveztem. Hátul áltunk meg, és meglepő volt, de mire a drágák megérkeztek a tömegnek is megjött a hangja. Az meg egy másik kérdés, h egyedül túlordítottam, de nem gond. Maya még nagyobb showmen lett mint legutóbb volt, végig táncolt, bár nekem néha inkább tűnt idegrángásnak, de ezen nem fogok senkivel összeveszni azt érzem. Ami még nagyon megmaradt, hogy Aiji néha kicsit más dimenzióban járkált, és mindig nyitva volt a szája amikor csak odanéztem.
Jah, Maya nem kevés szadista hajlamra tett szert a két évvel ezelőtti énjéhez képest. Tokrunk szakadtából üvöltünk, és játszotta azt a rózsaszín hajacskáját, h nem halja. Azt nagyon sokszor nem értettem, hogy mit mondott a mikrofonba, még akkor sem ha tette ezt angolul. Személy szerint, én ezt a remek energetikai állapotomra fognám, meg, h kissé süket vagyok. Persze most is megkaptam a hátraforuló embereket, meg a bazd meg-et ami a hangerőmre vonatkozott. Nézzen hülyének aki akar, de büszke vagyok rá, h ekkora hangom van, bár ennek az volt az ára, hogy közel egy hétig olyan rekedt voltam, h a saját hangom alig ismertem meg, de valami valamiért ugye, bár azért nem igen vallom az egyenértékűség elvét.
Volt egy nagyon szép lassú szám, az nagyon tetszett, mindenki csendben volt, és az egész tömeg egyszerre lengette a karját, nagyon szép volt. Előtte próbálkozott Maya a Szeretlek című varázsszóval, több kevesebb sikerrel, de a felordító tömeg a viszonylag jó kiejtésre azt hiszem elég egyértelmű visszajelzés volt. Kicsit, na jó elég sokat bénázott vele, de annyira aranyos volt, mikor beismerte, hogy ezt neki elég nehéz kiejteni. Nem tudom mennyire volt a dolog megjátszva, de akkor is édes volt(vajon ha megnyalnám elolvadna tőle, és édes lenne???) A szám végén Aiji azt hiszem elpityeredte magát, a kis drága(szerintem kiakadna h milyen jelzőt biggyesztek itt rá XDXDXD). A másik amit meg leszűrtem, h tők mindegy milyen koncert, gyújtó nélkül ne indulj el, mert egy lassú számnál fogsz rájönni, h nem ártott volna hozni egyet.
A ráadásban nekünk kellett bekiabálni, hogy milyen számot kérünk, nah az is vicces volt. Mi hátul kitaláltuk, elkezdtük üvölteni, és a végén a tömeg is azt zúgta, XD. A Boys and girls előtt az vicces volt mert ordíttatta a tömeget, hát a fiuk először kusban voltak, majd megkrdezte h nincsenek fiuk, azttán csak megjött a hangjuk, majd a lányok. Hát nem kis elsöprő különbség volt a mi javunkra. Ez már csak azért is felettébb vicces, mert a nagy átlagban kurvára fordítva van, h a fiuk szoktak hangosabbak lenni XD. Mikor ordítottunk, látványosan, de fülig érő szájjal ugrott hátra, a kis szinészpalánta, édes volt nagyon.
Jó volt látni, hogy ők is élvezték a koncertet, egy csomó fényképet csinált mindenki, a tömegről, és Aiji megígérte, hogy jönnek még ide, nem mellesleg a blogjában is írt rólunk, hát igen ha mást nem is de bulizni azt nagyontudunk, és fiuk, várunk vissza beneteket szeretettel, Aijinak még le kell simnizzem a lábát*röhög*XD.
A koncert alatt, kicsit felébredtem, és igen éreztem h élek. A fáradtság persze visszatelepedett rám, dehát ez várható is volt. Utána még hazajövet tanultam, és szerencsére sikerült a másnapi digerem is.
Összességében azt tudom mondani, hogy rettenetesen jó volt, még akkor is, ha nem voltam ott 100%-osan, de az élmény akkor is megmaradt, és ha rajtam múlik, akkor nem utóljára voltam része a közönség sorainak egy LMC koncerten. És ezzel zárom is a mondanivalóm, remélem mindent többé kevésbé leírtam, bár ahhoz, hogy teljesen átérezd, milyen nekem ezt megírni, ahhoz ott kellett lenni egyen az elsőrangú koncerten.
*A helyesírási hibákért elnézést*
