2010. február 28., vasárnap

Gondolatok ömlesztve

Furcsa, hogy néhány nap alatt mennyi minden meg tud változni, legalábbis szerintem az. Nagyon sok mindent szerettem volna írni, de semmi sem akar eszembe jutni, de lassan ez is már általános lesz, mint annyi minden más is az elúlt hónapokban.

Azt hiszem ennek a hétnek a legfontosabb eseménye, hogy valami végleg, és szerintem visszafordíthatatlanul megváltozott. Nem szeretném leírni, sem azt, h mire mondom ezt, sem azt, h nekem erről mi a véleményem, és remélem ha majd egyszer visszaolvasom ezt a bejegyzésem, akkor tudni fogom, h ezt mire írtam. Annyit azért még hozzáfűök, hogy nem bántam meg, azt amit tettem, még ha túlképpen is az oka a jelenlegi helyzetnek.

Körülbelül ennyit a komoly témáról. Ezt a hétvégém teljesen elbasztam, pont úgy ahogy az a nagy könyveben meg van írva, de ennek a legtöbb köze, a drága Windowsnak van. Aki azt mondja, h egy windows feltelepítése fél óra, az akkorát hazudik amekkora, tán még nagyobbat is, vagy azt nem tudja, h egy oprendszer, még nem elég a boldogsághoz, na nem lényeg, imádjuk Bill Gates-et, hogy édesanyukája ejtette volna ki az ablakon a tízedikről, hogy biztos legyen a dolog.

Nem olyan régen volt egy elég furcsa, és mindamellett zavarbaejtő helyzetem. Vasárnap volt és indultam haza, mikor egy lány leszólít h milyen régen nem látott. Szép nagyokat pislogtam, mert mérget mertem volna rá venni, mielőtt beszéltünk, hogy én őt nem ismerem. Jártam már úgy, h valakivel beszélgettem, ő tuti h ismert én meg már nem tudtam a nevét, hú de gyakran volt ilyen, de legalább addig mindig eljutottam, h ismerős volt. Kedélyesen elbeszélgettem a lánnyal, akit még most sem tudom h kicsoda, se semmit. Ennél rosszabb mikor olyan kérdezi meg tőled a nevét, hogy még emlékszel-e rá, akit tudod h ismersz. Elég szar, és rohadt ciki is egyben.

Ma vagyis 03. 03-án kicsit bepánikoltam, mert majdnem úgy volt h nem fogok tudni menni a conra a nyelvvizsga miatt. Még jó, h rosszul emlékszem és nem akkor van a nyelvvizsga. Kicsit gáz lett volna ha az is akkor van, meg úgy akkor nem sok értelme lett volna felmenni. Nagyon remélem h sikerül, mert ha nem akkor baszahatom a dolgot, mert akkor elkövetkező 5 évben nem fogok kijutni Japánba. A probléma csak annyi hogy kellően hülye vagyok hozzá, de hát miért is lenne másképp?, talán akkor még egyszerű is lenne. Viszont h siratom a pofám nem lesz semmi.

Meg akarok nézni egy jó kis psziho horrort, a címe Kísértetjárás Connecticutban, és a legdurvább, h igaz történeten alapul. Meg néztem egy másikat, ami után Rolival kb fél órát dumáltuk, h végül is ki kicsioda volt, mert olyan szinten nem derült ki. Végül kivettük, h a gyilkos egy 3X-osan skizó emberke, aki amúgy pasi, de van egy női énje is, akitnek az életét egy másik szőke csaj álmodik, mert az egy médium. Igen kicsit beteg, és elgondolkodtam rajta, h ez h pattan ki valki fejéből, de nem jöttem rá, na nem lényeg.

Mostanában viszonylag sokat olvasok, aminek örülök, annak viszont kevésbé, h megint lassan ott vagyok, h elfogy a municíó, és a másik h az abszolút kedvenceimből jó ideig nem várható semmi friss. Patthelyzet. Fúú tegnap este az az idióta sorstalanságot olvastam, és megjegyzem h rohadt unalmas volt, de nem ez a lényeg. Este nem volt kedvem a DVD-t kikapcsolni, és megint egész este Gazettet hallgattam X3. Az éjszaka közepén felébredtem egy számra, és rájöttem h én azt le akarom fordítani, na ez mind szép és jó, cs ak a szám címét nem tudom. A következő számról akartam beazonosítani, aminek a címét reggelre meg elfelejtettem. Ez az én formám. Most pedig a Youtubeon szörfölve Renter en Soi-t hallgatok, ami tök jó annak ellenére, h nem a legjobb a pasi hangja, bár mondjuk, Ruki énekhangján nem sok mindenki képes túltenni, és nem, nem vagyok elfogult vele kapcsolatban, de jó a zene, és az azért sokat jelent.

Előbb utóbb szét fogom verni a fejem mert talán akkor jobban fogok emlkezni, komolyan ha így megy tovább kavingtont fogok szedni, hátha az segít. A szilveszteri, és a Gothika koncerti beszámol 80%-ra elúszott a habokban és nem fogom megírni, mert ennyi idő elteltével úgysem tudnám visszadni azt amit akkor éreztem, és így meg nem sok értelme van, legközelebb nem fogom halogatni, és azonnal megírom.

Előbb utóbb meg fogom tanulni a html kódos szerkesztés, de ez egészen a nyárig csúszik, előtte úgysem lesz rá időm. Amup előtt lebuktam a piercingemmel, és csak idő kérdése mikor fogok anyum előtt is, de remélem utóbb. Egyeztettem a varrásommal kapcsolatban is, és ha minden jól megy 5000-ből megúszom, csak még a képet el kell küldjem a srácnak. amúgy nagyon jó fej, de abba bele se merek gondolni h én mit fogok érte kapni ithon, viszont ez még a jövő zenéje.

Az énekkar nagyon rossz, mert pont az a kategória, hogy vagy áriázom vagy mélyen éneklek, előbbi nem túl produktív, meg kicsit necces is, utóbbi meg kellemetlen, és nehézkes is nekem. Na mindegy, már csak ezt kell túlélni, és az énekkarral végeztem, 6 év bőven elég volt belőle, amúgy én akartam, csak nem emlkeztm, h ennyire szarul ment 2 éve.

Viszont mivel megint egy csomó hülyeséget írtam össze, ami úgyem érdekli a kutyát sem lassan ideje lenne elhúzzak a francba, mert ugye magától, és jókedvétől, nem olvasódik el a könyv sem, és nem lesz a fejemben egy tantárgy sem. Meg úgysincs kivel szocializálódni, szal bai mindenkinek.


2010. február 22., hétfő

Döbbentetek

Ilyen is régen volt h nekem blogolni támadt kedvem X3. Lehet h most egy kicsit be vagyok pörögve, bár nem tom mitől, de lényegtelen. A mostani hétvégém elég jól telt, annak ellenére, hogy inkább buliztam volna végig a szombat estét, de erre egészen LM.C-ig nem lesz lehetőségem, ez van ezt kell elviselni, mert szeretni azt nem muszáj.

Végeredményben egy büdös szavam nem lehet a hétvégére, mert egészen jól elvoltam, volt egy csomó friss, és végre színvonalas írásokat olvashattam. Asszem ennek tudható be, hogy viszonylag jó a kedvem, na nem lényeg, és a többi eltervezett dolgom is nagyjából megcsináltam ami nálam nagyon agy szó. Pénteken 1 körül vergődtem ágyba, mert kijavítottam a Gyűlölet vagy valami másban a bődületes helyesírási hibáim, meg az elírásokat. Asszem ideje lenne leszoknom arról hogy írás után egyből rakom is fel, mert utána meg nekem ég a pofám, h milyen szerencsétlen vagyok h még helyesen írni sem tudok*ezt itt is rendszeresen bebizonyítja* viszont itt nem bír érdekelni. És most kb. az is feltűnik, h már itt is van magyar helyesírás ellenőrzés, mert eddig nem volt, legalábbis én így tom, de soha nem lehet tudni.

A közelmúltban fantasztikus felfedezéseket tettem*vállon veregeti magát*. Az egyik ilyen h adrenalin függő vagyok. Ezt abból szedtem le, h egyik kedvenc hobbim a soksávos utakon való átrohangászás forgalomban, illetve a piros lámpa teljes mellőzése, az h hobbi mennyivel szebben hangzik, mint az amatőr öngyilkosjelölti kísérletek ... na nem lényeg. Lehet hogy igyekeznem kéne azzal a Gazette koncertre menetellel X3.

A másik ilyen felfedezés, h szart se tudok bioszból, oh jee *asztalfejel*. Arra azért kíváncsi leszek, hogy mikor fogok a konyhakéssel szemezni kezdeni, de nem lényeg, kis szerencsével nem fogok beleőrülni a füzetek tömkelegében, és nem is fogok nekiesni senkinek, na jó azért talán eddig nem fajulok. Amúgy elég szar arra ráébredni, h szinte semmit nem tudok, és amit mégis az édes kevés és még pontatlan is. Na sebaj, vagyis az, de nem tok vele mit csinálni.

A másik amire rájöttem, h a jó ficek képesek szinten tartani a kedvem, és azzal könnyebben veszem az akadályokat, és olyankor jobban működik az agyam is. Szar dolog, mert nem sok időm lesz rá, vagy nem alszom és olvasok, de akkor megint ott vagyok ahol elkezdtem. Elbaszott egy egyén vagyok, de nem tok magammal mit kezdeni. Azért remélem a közeljövőben az idotizmusom max csak háttérbe fog szorulni, és nem eltünni, mert az azért elég szar lenne.

Már az is százas, h conon nem fogok cp-zni, mert nem kaptam agyagot, de ami még furcsább nem vagyok rajta kibukva, a halálra ítéltek nyugalmával veszem és vettem tudomásul. De emiatt nem fogok kiugrani az ablakon, azt majd max érettségi előtt, sebaj. Kicsit sokszor emlegetem a suiciditást Xd. Valszeg kicsit vadulni fogok kinézetben de ezt még eldöntöm holnapig, viszont a nemlétező tököm le lesz szedve majd érte itthon, milyen jó is nekem?XD

Nem tom még mit akartam, de sebaj, ha elfelejtettem akkor tuti nem is volt fontos nemde? És mivel egy csomó hülyeséget már összehadováltam nem ártana a belem elhúznom, úgyis vár randira biosz könyvem, meg a többiek. Ideje lesz összeszednem magam, mert ennek ilyen ütemben nem lesz valami jó vége T_T. Minden jót mindenkinek, sajttortát, meg vasrudat, amivel majd szétverheti mindenki a tortáját XD *nem normális*. Bai bai! És sikeresen megint lemaradta cím, de hogy ezen miért nem lepődöm meg?...

2010. február 14., vasárnap

Furcsa...a csend beszél tovább...

Nem tudom kivel volt már olyan hogy egy dal a hangulatát teljesen meghatározta és egész nap az járt a fejében. Egy olyan da, amit már nagyon régen hallott utóljára, szinte már a feledés homályába is veszett. Velem is pontosan ez történt most. Egyetlen szó eszembe jutatta ezt a számot még tegnap, és azóta ez jár a fejemben, pontosabban a felidézett refrén.

http://www.youtube.com/watch?v=cOaFyZcRlXw&feature=related, úgy szeretem hogy nem hajlandó feltölteni...

Talán a tegnapihoz még annyi hozzátartozik, hogy a vihar előtti csend nem csak a feltornyosuló feladatoknak szól, viszont nem akarok rá gondolni, de állandóan a legalatomosabb módon visszakuszik a tudatomba. Elválik...

A napokban nem egy dolog eszembe jutott ami korábban még csak meg sem fordult a fejemben. Pontosan ilyen az hogy nevet kellene változtatnom. Nem, nem a polgári nevemre gondoltam, mert azt fölöslegesen is változtatnám meg, semmi értelme nem volna, azok akikkel jóban vagyok úgysem azon hívnak, a többiek meg nem lennének hajlandóak máshogy hívni. Az fordult meg bennem hogy lassan ideje lenne nicknevet változtatni, mert már évek óta ez van,és nagyon régen nem az vagyok már aki akkor voltam. Ez talán jó, talán nem, nem az én tisztem eldönteni, és éppen ezért nem is fogom. Furcsa...

A másik az, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy le kellene tegyem azt a bizonyos tollat. Rendben ez kicsit ostobán hangzik, meg túldramatizáltan, pláne, hogy legépelem őket. A lényeg azon van, hogy lehet abba kellene hagynom. Úgysincs rá elég időm, meg abban sem igazán vagyok biztos, hogy bárki hiányolná. Nem tudom. Talán ezzel is úgy vagyok vagy leszek mint anno a rajzzal. Az is nagyon a szívemhez nőtt és ahányszor elhatároztam , hogy abbahagyom sohasem tudtam, aztán végül egyre kevesebb időm volt rá, még most szinte egyáltalán nem is szoktam rajzolni. Talán...Valójában onnan van ez, hogy találkoztam azzal a szinttel, amit soha nem leszek képes elérni nemhogy felülmúlni. Innentől jön az, hogy ha ezt nem lehet, akkor meg mi értelme van, bár is nagyon igaz, hogy annyi mindent tesz az ember, aminek nincs vagy nem látja értelmét. Ami még nagyon jó, hogy hiába írtam meg körlevélben hogy legalább két mondatot vágjanak hozzánk vagy hozzám, nagyjából annyi hatést tett az emberekre mint mikor egy függönnyel veszekszik az ember agyon illuminált állapotban, vagy borsót dobál a falnak. Ez van.

Anyum ráált arra, hogy befesthetem a hajam, mondván a saját fejem úgy baszom el, ahogy nekem jól esik. Már csak a színt kell eldöntenem, de ez már csak a vége. Lévén kb. tizenötödjére hallgatom ezt a számot ideje lenne befejeznem. Majd meglátjuk mi lesz, de most melenkólikus hangulatom van, és nem érdemes erőszakolni a fejem, mert úgysem dob ki használható dolgot a rendszer. Minden jót, bai-bai!

2010. február 13., szombat

Csend

Általában ha vihar van előtte mindig csend uralkodik. Valahogy most én is úgy érzem hogy a nagy vihar előtti légvételen vagyok. Valahol ez igaz is, mert az következendő, hetek és hónapok nem szólnak majd másról csak a hajtásról, és a pontokért való harcról. Nagyon remélem hogy sikerül majd bejutonom, mert öszintén szólva, nem tudom mit kezdjek magammal ha nem. 

Ha ettől eltekintünk, akkor viszont azt mondhatom, h a hetemnek a második fele igazán jó volt. Csütörtök és péntek délután is nagyon jól elvoltam, és végre azzal foglalkozhattam amit szeretek is csinálni. A péntek ilyen szempontból még jobb volt. Nem kellett tanulni, és még egyedül is voltam itthon. Miután a kötelező köröket végigjártam, írni kezdtem, amit majd hajnal kettőben fel is raktam. Hát igen egész délután az ment de azért közben msn, meg kvíz meg mit tudom én. Jah igen, és mehetek majd Versailles koncertre is, és nem leszek egyedül sem X3.

Nagyon régen volt olyan, hogy itthonvagy bárhol úgy énekeltem, hogy ki is eresztettem a hangom, és csak tegnap jöttem rá mennyire hiányzott is. Nagyon szeretek énekelni, bár azt azért nagyon sajnálom, hogy olyan a hangom, amivel semmit nem lehet kezdeni, de miért is lehetne, hiszen túl szép lenne X3. Főleg Linkin Parkot énekeltem szöveggel magam előtt persze, amiért egy időben nagyon oda voltam. Azt azért nem gondoltam volna, mert tulajdon képpen több régi kedvenc számom szövegével is csak most találkoztam először, hogy ilyenekről szólnak. Egyik lassabb számukat is az Easier to run-t énekeltem. Ehhez a számhoz egy nagyon sajátos emlékem fűződik, és a szövegével szembesülve igazán ledöbbentem, és nagyon furcsa volt.

Volt időm, és rá tudtam kereseni a piercinges tanfolyamra, és nem is olyan vészes. Diákmunkával simán meg tudom csinálni, és van gyakorlat is. Nagyon jó volt rájönni hogy elérhető a dolog. Valamennyire abban is biztos vagyok hogy az angolt is meg fogom szerezni. Nem lesz egyszerű, de ha kellő energiát fordítok rá akkor menni, fog.

Beszéltem végre Chivel, és Keengával, ami nagyon is hiányzott már. Mondhatom hogy a Két deci erős főzött kávé és a mellé megivott két liter energiaital kicsit rásegített arra, hogy újra előkerüljön az idiotizmuson, aminek utóbb takarékra kellett állnia, de az is lehet, és ez a biztosabb, hogy a kis nyugalom volt rám ilyen hatással. Ennek az lett az eredménye, h iszonyat meghúztam a nyakam, bezzeg egy egész estés headbangnél csak egy kis izomlázam van, na nem lényeg, de ez a kevésbé fontosabb. Keengával kihoztuk, h mivel őt a 10 kicsi rénszarvas megkínozta énekével, ezért a postás fogja neki visszahozni a régi életét, aki egy vámpír, és másodállásban ő E.T., csak filmre kapott maszkot, de valójában egy bishi, akinek az ismertebb neve Yomi, és a biciklijéhez egy csengős Rukit köt és elhozza nekem, hogy legyen kivel "játszanom" , és ő is marad mert kettővel jobbat lehet játszani, de előtte Keengának elviszi Hizumit, és ha már jön akkor hoz magával még egy bishiháremet, akikből kiválasztjuk a nekünk kellőket, a többieket pedig munkára fogjuk. Oh igen nekem is megforult a fejemben a kérdés, hogy ez még nem-e jár beutalóval de arra jutottam, h igen. Chivel meg arra jutottunk, hogy elmegyünk Japánba Gazette koncertre, utána meg az úton fogunk rohangálni, és ölelős mellényt kapnak majd a bishik.

Kaptam választ a kritikámra, és a macskám tuti h beteg, mert dorombólt nekem a reggel mikor ölbe vettem és simogattam. Viszont komolyan a szőrből mit volt szives kihullajtani, még egy macskát lehetett volna összerakni. Na mikor a számról is azt sepertem megfogadtam, h legközelebb le fogom borotválni, és igen az is tudom, hogy nem fog lebarniulni a napon annál is inkább h tél van, de kicsire nem adunk a nagy meg úgysem számít. Az meg a másik, h fésülködésnél is macskaszőrt szedtem ki a fésűmből.

Hát azt hiszem ennyi elég volt belőlem vagy inkább sok(k). Minden jót, és bishikben gazdag hétvégét X3.

2010. február 10., szerda

Akna, lefolyó, Babaház és egy kis kéjgyilkos X3


Hú...régen blogoltam, na nem baj. Utólsó bejegyzésem óta, hát történt egy s más, de azt hiszem nem árt előröl kezdenem. Jah meg egy jó tanács kollektív ne igyatok képek nézegetése közben mert sanszos a fulladás, és igen tapasztal. NEm nem vagyok hulla, most talán még fáradt sem de a fene meg még tudja X3.

Nos a mint akna. Az elmúlt hétvégém azaz 5-6-7 *ne szóljál be h 5-e az péntek, mert ne* tele volt aknával. Nem robbantak, bár néha nagyon azt kivántam, hanem a kibebaszott pályamunkámat kellett írnom. Az még úgy hagyján is lett volna, ha befejezem, de neeem mert az úgy túl egyszerű. A szép csak annyi h 12 a beadási határidő. Szal az alvási mennyiség vissza minimálisra vagyis csak az életben maradáshoz szükséges mennyiség, mert mintha a többlet megártana na nem lényeg. *Figyelem!* Aki nekem az elkövetkezendő 10 éveben aknákról vagy bányászatról dumál az jobb ha azonnal menekülőre is fogja, mert kigyilkolom még az őseit is, megfolytom és kibelezem!!! Na jó most nem fogom ezt részletezni, meg amúgy sem, mert ölelős mellényt kösz nem szeretnék, másra viszont szivesen ráadnám, de ezt most nem ide *röhög*. Csodával határos módon, amúgy tényleg az, kedden be is fejeztem, és úgy örültem mint majom a farkának, végre lesz időm arra amit szeretnék, tok majd alkotni, meg blogolni. Nem utólsó sorban meg kellett magam jutalmazni XD, fontos ám és sokat tud segíteni is.

L, mint lefolyó. Na ennek külön története van. Valahol ott kezdődött, h eldöntöttem *már nem tudja mikor* h én márpedig Aoit fogok cpzni, és hát nem kis szándákossággal olyat választottam ahol még van szájpcje mert azt én magamnak meg akarom csinálni, és igen tisztában vagyok vele h minden épeszű szakemberhez megy, de mondta itt h én az vagyok?! Mert h én nem az tuti, ráadásul akkor már egy halom kőtörmelék alatt lennékXD. Megu elültette a pici kis bogarat az agyonszúrt fülembe h köldök pc nem? Én mondom h nem, vagyis csak mondtam. Hozzá tartozik h korábban megfogadtam h nekem soha nem lesz. Újabb érv h miért ne fogadjatok meg soha semmit. Gothika koncra, bennem már az materializálódott, h nekem mégis lesz, és mint a többi nem természetes lyukat magamon ezt is saját kezüleg oldom meg. Akkor semmit nem vettem, mert a köcsög nő az orrom előtt zárta be az üzletet h dögölne meg az édes...*nem mondott semmit*, *és nem a pcről van most szó*. A Westendi apacsban vettem egy egyszerű fehér köves köldök pct. Konc után már itthon megpróbáltam betenni, csak nem jött össze, ez nem olyan mint a fül, mert ez hamarabb összehúzódik, arról nem is beszélve h érdekes látvány volt az összevérezett mosdó. Na ebből az következik, h halasztva a dolg, mert hiába szúrtam ár kétszer semmi hatás. Rá egy hétre 6. szombaton két jegyzet között úgy gondoltam én megint megpróbálom vagy vagy. Ayu bevonul a fürdőbe zár kattan. Anyum szerintem leszedné fejemet is ha megtudnám, és még most sem tudja. Szépen mindent előkészítek ahogy azt kell megint átszúrom, és máshogy akrom most berakni. Megfogom a piercinget, csakhogy az kicsúszik a kezemből és hová?? na?  persze hogy a lefoylóba XD *röhög magán*. Igen ez is csak velem történhet meg. A 18-as tű a köldökömben, a piercing a lefolyóban. Király. Még csak a lefolyó tetején volt és reménykedtem benne h még ki tudom horgászni, erre pont ekkor döntött úgy h ő kicsit lejebb is szétnéz. Na bennem ekkor hűlt meg a vér. Az oka egyszerű. Az egész illegalitásban van, és nekem annyi ha kiderül, pláne ennél a résznél, és amit kapnék...az életkedvem is elmenne tőle. Viszont nem vagyok vízszerelő, és hogy szedem ki onnan. Egyetlen szerencsém, h nem sima lefolyócsövünk van, hanem ilyen állítható és formálható, és mint minden lefolyóban ebben is van egy hajlat, ez meg azt jelnti ki h a piercingem nem veszett el végleg. Kinyitom a szekrényajtót, csak van egy olyan apró gond, h nem tudok hajolni, mert akkor nem kicsit szúrkálná szét a hasam a tű, és és nem vagyok elmebeteg, viszont máshogy nem tudom kiszedni. Na ekkor jött a B terv h egy fülbevaló addig megteszi. Magamban fohászkodtam h anyum ne akarjon a fürdőbe menni mert akkor én halott ember vagyok, és nem kis mértékben. Végül tű ki, és álljuk neki a vízszerelésnek. Nem részletezem h nagyjából fél órát csak azzal szenvedtem hogy a gyorskötözöt leszedjem róla, előkerült az olló, a kés, jah és mindezt úgy h én azt mondtam h megyek fürödni, viszont vízcsobogás sehol. Nem kezdtem el magaban realizálni h mit kapok ha lebukok áh degyogy én soha. Közben azon is aggódtam, h nehogy túlfordítsam, mert akkor oda az egész és baszhatom. Egy kisebb csodával együtt sikerült végre kiszednem, azonnal vágtam be a kékszeszbe, mert a lefolyó minden csak nem sterilXD, Azért nem akarom h lerohadjon a hasam, annál azért jobban szeretem. Na ezután volt az h villámtempóban tüntettem el a tárgyi bizonyítékokat, és hálát regéletem h nem buktam le. Elpakol, és go fürödni. Gyors megfürödtem, és utána folytattam a tanulást ott ahol abbahagytam. Este még kissebb szenvedést követően beraktam a piercinget, mert addig az a bizonyos fülbevaló volt a köldökömben, jah és ekkor már rég bele voltam zúgva abba a darab fémbe, persze idézőjelesen csak. Az óvintézkedés persze megvolt mert jó dolog a vízszerelés, de azért többet nem kérekbelőle. És igen most is benne van és magamnak csináltam meg. Felfoghatom gyakorlásnak isXD. Na igen ha már itt tartok akkor azt is elmondom h azóta van még egy plusz fülbevalóm és a közeljövőben még 5-öt szándékozom szúrni, és igen jól vagyok, meg nem kis ingeremciám van a szám is lyukasztani ha már így benne vagyok, de akkor végképp szedhetném itthonról a sátorfám. Így is ketyeg már egy időzített bomba és csak remélni merem h nem fog nagyon robbanni.

B, mint Babaház. Mondjuk ennyit az abc-ről de nem lényeg. Lévén úgy döntöttem h a héten semmi nem bír érdekelni a kötelező iskolai tötelezettségeken túl kapcsolatban a tanulással , ami akad szép számmal, szerda délután volt időm olvasni. Rising sunra felmentem ,és az ajánlott fcet kezdem el olvasni. Jó volt meg minden, de azért nem nyűgözött le annyira. Tervben az volt h olvas, utána alkot, na ez ott bukott meg végleg és teljesen mikor a Babaház című történetre kattintottam. Nem bánom egyáltalán, és azért jó pár dolgot megtudtam a saját munkáiről is, de ne rohanjunk előre. Amúgy igen többen vagyok. Nos nem hiszem h túlzok, ha azt mondom h nagyon régen olvastam már ilyen jó ficet, legalábbis olyantól akit nem ismerek biztos nem. Ez egy mestermunka! Olyan szintem lekötötte minden idegszálam, még azt is ami nem volt, h még azt sem éreztem mennyire fáradt vagyok. A hóesést is ami nagyon szeretek csak egy jó két óra után sikerült tudomássul vennem. Anyum mikor haza jött nem tudta h mi ez az idült vigyor a pofámon, amit amúgy én sem, vagyis nem érzékeltem h vigyorgok. Tulképpen a történtet azt mutatja be h valaki hogyan zárkózik magában milyen betegségei vannak, és két beteg ember hogy tud egymásnak segíteni. Hogy hogyan lehet a felsznes és kicsinyes világtól megundorodni, hogy a sajnálat mennire bántó, és a legjószándákubb közeledés is milyen mértékben sértő tud lenni, h milyen valójában egyedül lenni mikor nem is vagy egyedül. Igen kicsit hülyén fogalmazom, meg amit gondolok róla, de ezt lehetetlen rendesen elmondani. Igazán komoly a témája, de nagyion sok olyan rész van benne ami belülről mosolyogtat meg. Hülye vagyok? MEglehet, de az a fic pontosan olyan amilyet én is írni szeretnék, csak azzal is tesztában vagyok h soha nem leszek képes ilyen élethűen ennyi érzést bemutatni. Igazán tisztelem az alkotóját, mert azt így bemutatni nem semmi. Külön kiemelem h a phszihológia nem kis mértékben jelen van. Egyszerűen imádom. Egy nagyon nagy hibája viszont van neki, méghozzá az, h vége lett. Sajnálom h nincs tovább, pedig komolyan érdemes lenne folytatni. Még sok mindent lehetne elmondani, róla de senkit nem traktálok az idióta fejemmel. Azt megint csak zárójelesen említem meg, hogy alig aludtam miatta, mert az agyam óra jelleggel kattogott, és vetítette nekem belőle a képeket, és meg csak élveztem. Az megint csak részletkérdés h az idült vigyor a mai napra állandósult. Amúgy asszem h a kikapcsolódás ilyen szintjétől nekem elkezd dolgozni az agyam. Ezt onnan veszem h a fizka és matek dogákat szenvedés nélkül írtam ami hát azért nem éppen jellemző. Az meg h állandóan énekelni akartam részletkérdés. Megu meg is jegyezte h kb olyan vagyok mint aki szerelmes, mert azok szoktak dudorászniXD, bát sztem azok nem obscurt dúdolnak de nem lényeg*igen szopránban kicsit máshogy hat az is*. Kb kétszer 45 percet végigdumáltam ma plusz a szünetek, mert megpróbáltam az egész történetet részletesen elmesélni Megunak, aki csendben hallgatta végig. Azt sajnálom h a történet feelingjének még csak a közelébe se ért az én makogásom, de ez van.

K, mint kis kéjgyilkos. Na azt hiszem nem nehéz kitalálni h ez Ruki. Hogy miért mondom ezt? Na ez meg még egyszerűbb. Nagyából negyed óra lefogrása alatt csupán kétszer sikerült kis hijján két deci kávéba folytania. Ehhez azért már tehetség is kell, és nem is kevés. Jah igen soha ne igyon senki mikor épp scaneket néz, mert a fulladásra 80% minimum az esély. Amúgy szerintem fel kelne a fotósokat jeneteni, mert semmilyen figyelmeztető jelzés nem utal a veszélyekre, úgy mint fulladás, kiszáradás, elvonási tünetek, kórós hangszínű hangadás stb. de az is lehet h én vagyok a klinikai eset. De ez legyen a legkevesebb problémám. Azt a szituációt viszont nem árt elkpzelni, mikor gyanultanul iszom a kávám, és a képernyőm minden előjelt mellőzve nagyítva elém vágja Ruki kéjes arcát, na nekem se kellett több. A billentyűzetem szerencsésen megitattam kávéval ahogy kiköptem a kortyot, közben egyszerre hiperventillálva, 200-as pulzussal kívántam képernyőbe mászi. Na az se igen értékelte volna anyum pláne nem, szal kis vergődés után inkább a szoba végébe kapituláltamXD, bár ez sem tartott sokáig. Na mindegy. Sztem nagyon jól sikerültem ezek a képek, bár Aoin kicsit fuar az a felső, meg h mi értelme volt Reitáról olyan képet csinálni amin szinte semmi nem látszik nem tom, de ők biztos.

Amúgy ma eldöntöttem h milyen agyaból lesz a cp-m, feladtam a jelentkezésem, találtam magamnak hajfestéket, és már csak mami kell rávegyem h megengedje, ami egy kis turtúra lesz, mert szerinte fekete hajjal úgy néznék ki mint sátámista. Na igen mami, én is szeretlek ám X3. Nem volt ma teink, és ma kb úgy érzem h ez az én napom. Utóbb elég ritkán volt ilyen, de az sztem akkor is így van. REmélem jókedvem megmarad holnap is mert sokkal könnyebb így a dolgokat intézni. Kb tőmondatokban ennyi az egész *tő mondatok?????? köhög a bolha és reped a flafon*, na mielóőtt még szakadna is megyek alkotniXD. Bai bai! Jah és gratulálok h kibírtad a végéigX3.