2010. február 14., vasárnap

Furcsa...a csend beszél tovább...

Nem tudom kivel volt már olyan hogy egy dal a hangulatát teljesen meghatározta és egész nap az járt a fejében. Egy olyan da, amit már nagyon régen hallott utóljára, szinte már a feledés homályába is veszett. Velem is pontosan ez történt most. Egyetlen szó eszembe jutatta ezt a számot még tegnap, és azóta ez jár a fejemben, pontosabban a felidézett refrén.

http://www.youtube.com/watch?v=cOaFyZcRlXw&feature=related, úgy szeretem hogy nem hajlandó feltölteni...

Talán a tegnapihoz még annyi hozzátartozik, hogy a vihar előtti csend nem csak a feltornyosuló feladatoknak szól, viszont nem akarok rá gondolni, de állandóan a legalatomosabb módon visszakuszik a tudatomba. Elválik...

A napokban nem egy dolog eszembe jutott ami korábban még csak meg sem fordult a fejemben. Pontosan ilyen az hogy nevet kellene változtatnom. Nem, nem a polgári nevemre gondoltam, mert azt fölöslegesen is változtatnám meg, semmi értelme nem volna, azok akikkel jóban vagyok úgysem azon hívnak, a többiek meg nem lennének hajlandóak máshogy hívni. Az fordult meg bennem hogy lassan ideje lenne nicknevet változtatni, mert már évek óta ez van,és nagyon régen nem az vagyok már aki akkor voltam. Ez talán jó, talán nem, nem az én tisztem eldönteni, és éppen ezért nem is fogom. Furcsa...

A másik az, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy le kellene tegyem azt a bizonyos tollat. Rendben ez kicsit ostobán hangzik, meg túldramatizáltan, pláne, hogy legépelem őket. A lényeg azon van, hogy lehet abba kellene hagynom. Úgysincs rá elég időm, meg abban sem igazán vagyok biztos, hogy bárki hiányolná. Nem tudom. Talán ezzel is úgy vagyok vagy leszek mint anno a rajzzal. Az is nagyon a szívemhez nőtt és ahányszor elhatároztam , hogy abbahagyom sohasem tudtam, aztán végül egyre kevesebb időm volt rá, még most szinte egyáltalán nem is szoktam rajzolni. Talán...Valójában onnan van ez, hogy találkoztam azzal a szinttel, amit soha nem leszek képes elérni nemhogy felülmúlni. Innentől jön az, hogy ha ezt nem lehet, akkor meg mi értelme van, bár is nagyon igaz, hogy annyi mindent tesz az ember, aminek nincs vagy nem látja értelmét. Ami még nagyon jó, hogy hiába írtam meg körlevélben hogy legalább két mondatot vágjanak hozzánk vagy hozzám, nagyjából annyi hatést tett az emberekre mint mikor egy függönnyel veszekszik az ember agyon illuminált állapotban, vagy borsót dobál a falnak. Ez van.

Anyum ráált arra, hogy befesthetem a hajam, mondván a saját fejem úgy baszom el, ahogy nekem jól esik. Már csak a színt kell eldöntenem, de ez már csak a vége. Lévén kb. tizenötödjére hallgatom ezt a számot ideje lenne befejeznem. Majd meglátjuk mi lesz, de most melenkólikus hangulatom van, és nem érdemes erőszakolni a fejem, mert úgysem dob ki használható dolgot a rendszer. Minden jót, bai-bai!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése