Elég régen írtam utóljára, nálam nem feltűnő viszont az ilyesmi, viszont ezt most nem szabad kihagyni. Elmondhatom már azt is, hogy voltam egy fantasztikus D'espairs Ray koncerten. Nagyon tudok neki örülni, mert egy baromi jó koncert volt, és az emléke meg kell, hogy maradjon.
Sajnos a tervekhez képest elég sok minden változott. Szar volt, mert pont a koncert előtt betegedtem le, amit nem igazán szeretek. Ennél fogva az én is kimegyek az utólsó metróval kicsit bukott, és ha belegondoltam, h másnap költözés és utána meg ZH amire nem tanultam inkább aludtam valamennyit. Oké h ez kis túlzás arra nézve amit leműveltem hála drágalátos lakótársamnak, de mindegy és részletkérdés. Így maradt az első metró, amiből kicsit már más lett sajna, de kiértem.
Szegény kintiek, agyon voltak fagyva, de azért hál' még éltek. A várakozási idő nagyon hamar eltelt, bár volt pozitívum, és negatívum, elég sok, amit így majd egy év távlatából inkább már nem pötyögnék le, aki ott volt és átélte az tudja milyen volt, aki nem az meg ugyis csak marhaságnak tudja be. És igen akkor ott megtanultam fotoszintetizálni, nem egészen a szokott értelemben biosz óráról, de hüllő módban testhőmérsékletet emelni az igen. Lehet hüllő vagyok? o.O Áhhh biztos nem nincs pikkelyem, így nem lehetek az, azért megnyugtató ami azt illeti.
Beeresztés után az első sorba keveredtem, mondjuk a többiek nem voltak arra, nekem Zero elé sikerült beevickélnem. Persze ekkor már javában ment a heringesedés, ami minden csak nem jó, de évente párszor még azért elviselhető, legalábbis én így vagyok vele. A kordonnal megint közelebbi ismerettségbe kerültem, aminek mellkasbehorpadás lett a végeredménye, a lábam már nem éreztem, de töretlenül vártam. A nekem paszírozódottakkal beszélgettem egy keveset, mint úgy azóta kiderült Kenki és Meeyux is közte volt, meg a biztonságiőrökkel dumáltam még. Valamivel foglalkozni kell amíg szenvedsz a tömegnyomortól. Sanshi mondta, h ez egy volt azon kivételes alkalmakból, amikor nem a hajamról, hanem a kesztyűmről ismeretek meg. Azért ez is kicsit ütős.
Rövidebben pár óra paszírozódás után azért csak sikerült elvergődni időben is addig, hogy a koncert elkezdődjön. Az álomfeeling megvolt, hiszem mégiscsak a D'espairs Ray adott nekünk koncertet idehaza. Szegény Tsukasából a fények és a füstgép jóvoltából nem sok minden látszódott, de sebaj legalább hallottuk a dobjátékát. Elmondhatatlanul drága volt Zero, mert egész koncert alatt csak mosolygott, olyan ragadós fajtával, de azért volt olyan dög, hogy nem jött oda csak kellette magát, nem van kizárva, hogy csak azért, mert kapott fülest, h ha nem vigyáz akkor itt az elborult koncertezők szétszedik, és nem marad egyben. Hizumi a súlyos torokbetegsége ellenére is, nagyon kitett magáért. A ruhája meg...khm...finoman fogalmazva az alsó hiánya látszott az öltözéken, és nem azért mert villantott. Karyu meg a zenélésen túl a nyelvmutogatásával tette emlékezetessé a koncertet.
Voltak még ilyen kis jelentetek, apró pillanatok, ami miatt, megérte elmenni, bár most így hirtelenjében felsorolni nem tudom. Zeneileg, nagyon bejött, mert csupa olyan számot játszottak, amit szeretek tőlük, és ez már önmagában, is elegendő oka arra, hogy élvezetes legyen, a többi audióvizuális hatás, pedig csak ezeket fokozozza tovább.
Azt ellenben nagyon tudom sajnálni, hogy többé már biztosan nem tudok elmenni a koncertjükre, hiszem nem olyan nagyon régen Hizumi torokbetegsége miatt feloszlott a banda, és ugyan mostmár a zenéjük hallgatva egy kesernyés íz is vegyül, de minden bizonnyal kijelenthetem, ha egy napom valamilyen üdvözlendő csoda folytán visszatérnek, tárt karra és nyitott füllel fogom fogadni őket. Éppen ezért, ez a koncert egy pluszt jelent majd emlékeim sorában, nemcsak most, de későbbiekben is, és ezt bizton ki merem állítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése