Diru indiánok, bakancsos szauna és NGpartyhard industriál módra

Még friss élményként szeretném leírni azt az elképesztő eseményt, amiben a Dir en Grey koncert alatt, és az azt követő NG-n részem volt. Röviden összefoglalva kurva jó volt, de ez a két szó távolról sem képes összefoglalni az eltelt időt az érzéseket és a hangulatot. Akkor azt hiszem essünk is bele az elejébe...

Egyszer volt hol nem volt...vagy mégsem. Anno még valamikor az év elején talán tavasz felé egyik Zh-m után Megu megcsörgetett h nagy híre van és kapaszkodjak meg. Valóban az volt, mert közölte, hogy augusztus 18-án hazánba látogat a Dir en Grey. Szinte fel sem fogtam azonnal, de amit akkor leműveltem a buszmegállóban...az emberek nem néztek ám furán egy csöppet sem, de nem tudott meg hatni, nekem azt a tényt kellett mindenek felett feldolgozni, h élőben látni fogom őket. Az egy pillanatig nem merült fel, h én esetleg ne lennék ott. Hát igen lassan én is köelező partykelléknek minősülök.

Már a nyár elején elkezdtem készülni a koncertre. Vizsgáim után vettem egy felsőt, h ez lesz rajtam, elterveztem h hogyan fogok kinézni, mi lesz rajzam. Megcsináltam a nyakláncot amit majd viselni fogok. Aztán csak röpült a nyár, a jegyem ott figyelt a vitrinemen, és olyan túl sokat valahogy nem is gondoltam rá, de azért augusztusban meg szaporodtak azok a "blokkok" amikor a teljes gépemen levő diru-zene mennyiség egyben lement. A koncert előtt egy héttel, meg már el sem tudtam hinni h már csak ennyi van hátra. Nem voltam még biztos abban h mikorra is akarok kimenni, végül úgy döntöttem, hogy így sem úgy sem alszom jól, akkor azzal az erővel akár ki is mehetek, persz előtte való nap nyakamba véve pestet*nem egyedül persze* mászkáltunk avárosba, ami a bleach op-k és ed-k hallgatásával ért véget, de szeretzem tüskét a fülebe*és mindenkinek azt mutogattam XD*.

A koncert napján borzasztó rossz kedvvel keltem. Gyanítom a rossz alvás közrejátszott benne meg a 6 órás kelés is. Persze semmi nm úgy megy mint annak kellene mert ugyan ár miért is, így az eltervezett 7 óra helyett később sikerült elindulnom, immár teljes harci díszben. A kombinon egy nő nagyon bámult, és kicsit jött h szájbarúgjam, de végül is nem lett beéőle semmi. Kicsit tartottam tőle, h el fogom téveszteni, így ezerrel figyeltem a házszámokat, h jó helyen száltam le, de a fene meg még gondolta, h ott tesz le előtte. Kicsit letablózott, hogy mennyien voltak már kint. Ugyan nem túl jó ilyen szempontból a szemmértékem, de nekem soknak tűnt. Voltak ismerős arcok, de úgy voltam vele, hogy nem akarok pofátlannak tűnni, így csak leültem és üvöltöttettem a zenét a fülembe. Persze a szokott zászlózás az ment, és voltak köztük nagyon jók is, pl az ahol a tagokat rajzolták rá portré jeleggel. Végül Norikohoz csapódtam amikor oda hívott, beszélgettünk, hát szegény már eléggé ki volt. Előtte nagyon szar kedvem volt, és komolyan megfordult a fejemben, h haza kellene mennem, kb mint Oz előtt is. Az tuti h életem top 10 baklövése lett volna, ha ezt kihagyom, de tényleg.

Persze megint ment a hiszti viszonylag korán reggel, mert hát ugye miért is ne. Én csak röhögtem, az egészen. Ilyen szempontból, bámulatos, hogy néhányan a saját tapasztalataikból is képtelenek tanulni, ezt soha nem fogom tudni megérteni. Mikor még a harmadik csaj kiabálta, h őt nem érdekli ott a jegye, és ő hazamegy mert neki elege van. Nagyon vicces volt, pláne, hogy utána meg a barátnője kezdte rá csak már bőgve. Nekem egy jó kis szókaroztató előadás volt nem más. A másik meg a számozásos mese. Anno Miyavi koncerten sem volt semmi értelme, és már akkor rá lehetett jönni, hogy ez itt az életben nem fog működni. Miért? Mert a magyarok képtelenek ezt követni is, meg amúgy is, az kerül előre aki kellően erős, és nem félti magát, mert mindig az erősebb kutya tököl ugye. Be lehetett menni a kerthelységbe, de enni és innivalót nem volt szabad bevinni. Ez a köszi mi is szeretünk titeket. Azzal is volt kavarc, nem is lett volna jó másképp, előbb elv csak az ottalvósok mehettek volna be, utána meg más mindenki. Asszem ekkor csapódtam Zeroékhoz. velük dumáltam, előkörködtünk és szerencsére ekkor már nyoma sem volt a rossz kedvemnek. Aztán mikor megjöttek Fáék, akkor hozzájuk vágódtam elvégre sacc per kb egy társaság lennénk.

Leültünk a klub melletti magánterület nagy beton emelvényére, és elkeztünk dumálni. Hallgattuk Fa telóját, és természetesen nen Dirut, mert az milyen már h pont diru konc előtt hallgatsz deget? Így jött minden sorba, és megkaptam a comatoset, is nagy nehezen. Szegény telefonom rögtön 2 sérülést is szerzett, mert vmi milyat*nem jut eszébe az ok* kicsúszott a kezemből egyenesen a betonra. Azt hittem idegbajt kapok, vagy infartust, de szerencsére egyiket sem, és hamar túltettem magam rajta. Beszéltem telón Meguval, nagy nehezen sikerült elérni, mert kivételesen meghallottam a telefonom. Kb ekkor jött Sanshi is. Ez volt olyan 11 magasságában. Sanshi is csatlakozott hozzánk, és megint ment a jó hangulatú trécselés. Közben megjött olyan dél felé a már jól ismert nagy piros busz.Full poén, mert mindig ugyan az a busz jön és még a sofőr is ugyan az, tehát full poén.

Beáll a busz, aztán rájöttek, h ez így nem fog menni, így inkább kitereltek minket, ránkcsukták a kaput, aztán kis szünet. Mikor meg biztosítva látták a terepet elkezdtek leszivárogni az emberek a buszról. Előbb csak a staff tagjai, majd nagy nehezen megjelent a Dir en Grey 3/5-e is. Toshiya volt az első merész, ő még integetett is. Aztán Kyo, aki ezerrel takarta az arcát. Ahogy megláttam szegénykét, elkezdtem röhögni, rontva ezzel az idilt Kenkinek. Olyan kis picinek, és gyereknek tűnt onnan, hogy azt el nem tudom mondani. Kaokao az nem igazán nézett felénk. Aztán jó hosszú szünet, Shinya és die pedig fent maradtak a buszon. Lehet tlálgatni, hogy miért is maradtak ők ketten fent, mi hülyeség közepett*azért jóval később*azt sütöttük ki h biztos yaoiztak egyet, és hát soha nem lehet tudni ugye. Aztán nagy nehezen leszált Shini is. Elképesztően vékony volt, de ő legalább integetett nekünk, és hát tény, hogy olyan kis csápásan ment, h eléggé alátámasztja a felállított elméletet. Aztán sehol senki, Die fent ragadt a buszon. Fa azt mondta rá*talán ő volt* h biztos azért mert hajat mosott, és talán még utána azt is megvárta h megszáradjon a haja. Nekem talán kissé meglepő volt, de a sikítás terén nem volt olyan durva itt a helyzet, és az a full poén hogy Shinya nagyobb sikítozást kapott mint a másik 3.

Eredetileg azt mondták, hogy vissza fogunk tudni menni, és hogy csak kb 5 percre kell kijönnünk. Ehhez képest, mikor már kint voltunk, mondta a securitys, h oda mi már nem fogunk vissza menni. Még jó, hogy nagyon sokan ott hagytuk a cuccunkat, én mondjuk spec nem, mert azt az egy kemény táskát nem volt olyan nehéz kivinnem magammal, pláne h csak fel kellett kapnom. De ezután volt a nagyon kedves rész, amikor vissza ugye már nem mehettünk, az utcán ne legyünk, de be a kerthelyiségbe meg nem lehetett kaját bevinni. Én ott megebédeltem, lógtam még kint a többiekkel, aztán mikor már mondták, h lehet bevinni enni és innivalót, csak a vágóeszközöket hanyagoljuk akkor mi is bementünk. Találtam egy üres padot, és ott cövekeltünk le. Azt hiszem h egy darabig mindenki ott volt, de azt tudom, hogy sokáig csak Sanshival maradtunk , néha odajött Fa vagy Kenki, és itt elvoltunk. Megismerkedtünk az asztal másik felén ücsörgő társasággal, jót beszélgettünk, de ekkor már éreztem, h a hangulatom megint zuhanórepülést kezd venni. Nem örültem neki, de ez van, eléggé hozzá vagyok már szokva az ilynekhez, de most nem jutottam legalább messze benne. Közben befutott Pappri is, beszélgettünk egy keveset, köszönt Koi. Epic volt, mert Sashival vettünk fagyit, olyat sem csináltam még, hogy koncert előtt fagyit ettem volna, de hát ugye mindent el kell kezdeni egyszer, nagyon is jólesett, mert eléggé nagy volt meleg, amit annyira nem tudtam értékelni, de mi legalább még árnyékban voltunk. Ekkor készült rólam egy kép, mert h nevessek kaptam tussal széles mosolyt, és meg zombisodtam, majd megmutatom annak akit érdekel, de olyan Jasderos fejem van vele XD *D-Gray Man nyam*.

Aztán teló csörgés, és jött Para is. Nem látott minket, így amíg Sanshi magyarázta h merre is vagyunk én felálltam, és mentem elé. Ezer éve nem láttam a drágát, így jó volt végre találkozni vele. Megkaptam a lestoppolt posztereket, Sanshi meg elkunyizta a 2 Aoi-t de végül az egyik mégis megmaradt nekem*majd még fel kell őket vasalni a falra is*. Elmentem cigit venni Parával, visszaérve meg ment tovább a trécselés, aminek köszönhetően a kedvem sokkal jobb lett. Kb ekkor született a megállapítás is, hogy Die és Shinya miért is maradtak fent a buszon ketten *.*XD. Ezután nem sokkal odamentünk Fa-ékhoz*csak helytelen megfogalmazással* mert már csak 3 óra volt az elméleti kapunyitásig. Szal épp h leültünk és már mentünk issorbaállni.

Hát az megint egy érdekes élmény volt. Nem sokkal azután h már beálltunk a sorba Die csak akkor sunnyogott be, hót kussban, azt h mit csinált nem tom, de én már csak a hátát láttam, kissé poén volt. Arra már kezdek rájönni a sorban érdekes ismeretségek tudnak szövődni. Ez kb most is így volt. Drága Parát azt nagyon rángatam magam után T_T*sorry*. Valahonnan a lépcső elejéről indultunk, de folyamatosan egyre csak közelebb kerültünk az elejéhez. Hát igen az észrevétlen és nem feltétlen akartalagos párolgás az megvolt. A drága acélbetésemnek köszönhetően itt is elég neccesen ment az eltolásom, vagyis inkább sehogy. Az átkiabálás és a folyamatos beszélgtés nagyon is ment. Találkoztam volt LeJó-s sulistársakkal ami nagyon is meglepő volt számomra. Sanshi megjegyzése volt aranyos, hogy ki gondolta volna, hogy pont a cicafüles emberekkel fogok szóbaállni, van benne vmi XD. Készült kép is, jó sok szenvedés árán, és szerintem idióta fejem van ráajta de csak azért mert ronda és antifotogén, de ezt már megszoktam. A préselt hering feeling persze nem maradhatott el, de a meleg miatt, kb a szauna hatását keltette az egész. Ami nagyon is kibaszta a biztosítékot, hogy arról volt szó, hogy lesz 10 VIp-es emberke, ehhez képest ha 25-30 ember nem ment be VIP címen akkor egy sem. Undorító volt, pláne h volt olyan aki vissza is nézett h hát neki így milyen jó.

6-kor let volna a kapunyitás, de ehhez képest szerintem háromnegyedkor még próbáltak, amit nem csak én de kb mindenki furcsált, mert nem szoktak olyankor még próbálni. Enyhén meg voltak csúszva, ami azért már koránt sem volt annyira jó a számunkra. Az egyik csajt meg jött h felrúgjam a Holdig. Az idióta picsája a legnagyobb tömgen vágott átt, hneki oda kell menni, és kb leszarta h hány embert présel ezzel össze. Meg találtam kérdezni h miért is kell neki annyira odamenni, de csak full flegmán annyi mondott, h mert ő VIP-es. Kb egyenkét jött h kitépjem a pc-it, de inkább nem vetemedtem ilyesmire, majd legközelebb. Szerintem a beengedés jó fél órát csúszott. Szerintem a securitis emberek nagyon jól szórakoztak rajtunk, az egyik az nagyon is idegbeteg volt, de ő legalább hamar lelépett a színről. Nagyon lassan ment a beengedés, és kis felháborodás ezzel is volt, mert aki oldalt sunnyogott az hamarabb bejutott, nah mindegy, meg kellene ezt is szokni már.

Mikor már beértem úgy döntöttem h nem préselődöm oda a tömegnek. Ekkor bántam meg, h előtte beálltam préselődni, de így utólag, már annak is látom értelmét, mert ugyan kevésbé lettem volna fáradt, de nem beszélgettem volna olyanokkal akikel nagyon jól elszórakoztam, stb. A hangosító kordon előtti részt néztem ki, hogy onnan be lehet látni a színpadot, és a színpad felől is kevesebben voltak. Parát is rávettem h maradjon ott velem, hát igen. Csak azt épp nem vettem számításba, hogy sokan vannak, és ha felrakják a kezüket az emberek ez a belátod a teljes színpadot, abból nem biztos h lesz vmi is. Egy japó csávó mellé álltam, aki néha érdekes tekintettel méregetett, de szerintem annyira infantilisen még nem viselkedtem/tünk, bár ez is nézőpont kérdése. A táskám Pappriékhoz lepakoltam, majd alkesztársammal ittunk egy sört, és közben röhögtünk. Az egyik húzottszemű srác hát ő nagyon KO módon ment. Nagyjából úgy mint akit előtte jó alaposan seggbe raktak, nincs éppen kizárva, de ahányszor megláttuk elkezdtünk röhögni, meg el lett nevezve Uke-channak. Elképzeltük, h milyen fejet is vágna ha így ráköszönnénk. Lehet tényleg úgy néztünk ki mint akik be vannak baszva, de ez nemgem hol is érdekel? Így van sehol, a jókedv még nem bűn. Igen ekkorra lett igazán jó bulihangulatom, pont amikorra kell. Megbeszéltük, h ha Para beüvölti úgymond a tiltott mondatot deg koncerten, és én ugye segítek, mert erős hangom van, akkor majd röhögve oldalra mutatunk, de Kyo az nem fog tudni mindet legyilkolni, mert a tömegen nem tudja magát átverekedni, szemmel meg még ő sem képes megverni senkit. Yumival beszélgettem még ekkor, mondta, h egyik tosztag a hely tulajának fia, és így de jó ezt utólag megtudni ugye. Kiboékkal beszgettem még, majd jöttek Meguék is. Mikor felültünk a korlátra leszállítottak mindet, aminek nem igazán örültem, de szerintem ez fordítva is megvolt.

ÉS Elkezdődött. Nem mondhatom, hogy nem volt hihetetlen mert az volt. A színpadot beborította a füst, megszólalt a bevonulózenéjük, és kezdetét vette maga a koncert. Szerintem a Hageshisa eléggé ütős kezdés és tényleg az volt. Meglepően jó volt a hangosítás is, nem úgy mint azon a bizonyos Wackenes liveon nem is olyan régen, és ők is teljesen mások volt, nem is beszélve rólunk ugye. A közönség ordított és sikított, mint ahogy azt illik is, és meglepő módon akkor is láttam amikor már elkezdődött a koncert. Külön öröm, hogy Shinya sem veszett el annyira hátul az erős fényben és a füstben, ami nálam is külön pozitívum volt. Szó szerint tomboltam, és jólesett, üvöltöttem a szöveget, amiről azt sem tudtam hogy ismerem, mert ugyan hogyan is másképpen. Mikor a basszus simogatta a bőröm, beleremegem , de a szemem végig az 5 zenészen tartottam a színpad felé, még akkor is amikor headbangeltem, vagy épp vadul táncoltam, esetleg egy képzeletbeli tárgyat rúgdostam a nagy bulizás közepette. Az adrenalinnak hála még a pogósok közé is majdnem beálltam de inkább elvetettem az ötletet.

Az új obscur-t nem szeretem annyira de második számnak nagyon jó volt, és liveban sokkal jobban kedvelem, és meg is ismertem h nah ez az, ami nem megy annyira. Mikor meghallottam a kedvenc számom, annyira tudtam örülni, ez pedig nem volt más mint a Lotus. Nekem az a szerelem szám, nem tudom miért, de engem az nagyon is megfogott. Élőben fergeteges volt, látni Kyo mimikáját, hogy tetszik neki, hogy szereti , hogy élvezi, és én is. Ordítani a szöveget, mozogni a zenére és érezni az a bőrömön is, leírhatatlan élmény. És ehhez még az is hozá jön hogy valamennyire azt is lehetett érezni, hogy a körülötted állók is mennyire élvezik.

Az is sokáig meg fog maradni, nekem hogy mikor kissé elhalkult a tömeg, de nem volt még pofátlanság beüvölteni, én akkor üvöltöttem többnyire h "Dir en Grey" , vagy csak simár artikulátatlan ordításos sikítás. Élveztem, hogy mindannyiszor hátrafordultak többen is felém, és megkaptam nem egy embertől, hogy van hangom rendesen, élveztem, és szerintem látszott is rajtam mennyire élvezem az egészet pillanatról pillanatra. Nem érdekelt különösebben semmi csak "lebegtem" és ennek hangot is adtam. A diffenerten scene is nagyon megmaradt. Minden számot ismertem a koncerten csak nem mindegyikhez tudok nevet is kötni, de ez még nem baj szerintem.

Nem akarok teljesen hülyeséget mondani, de Kyon sem sokáig volt fent a felsője. Megint csak azt tudom mondani h ez nem a Wackenes konc volt, ahol épp a végére h levette, itt talán már a 2. szám után igyekezett tőle megszabadulni. A hogyan sem volt aazért semmi. Először csak lecibzározza, majd egyik újjából kibújik, de ugyan úgy folyik énekel vagy sikítva hörög a mikrofonba, mikor meg headbanggel, akkor a félig még rajta levő pulcsi fura módon követi viselője mozgását, de szám végére azért csak sikerül tőle teljes mértékben megszabadulnia. Nekem ebből is az jön le, hogy élvezte a koncertet.

Kb a differet scene után kezdtünk el helyezkedni, és Para vezetésével gond nélkül beljebb mászni a tömegben. Poén, mert annak ellenére, hogy nem vagyok egy magas emberke, még akkor is láttam a színpadot szinte teljes egészében, néha egy két kar vagy nem láb, hanem fej kitakarásával. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, mikor már a tömeg közepénél jártunk úgy döntöttem, hogy akkor engem most nem érdekel senki, előre megyek egészen a kordonig. Yumi, Chibi és Para pedig jöttek velem, én mentem előre, törtem az utat, és haladtam előre, közben nem felejtettem el kiélvezni az audióvizuális élményeket sem. Kicsit megvolt a tömegszex érzés megint, ez a nem tudod most épp minek a milyéhez érsz hozzá. Az előretörés olyan szinten jól sikerült, h leghátulról egészen a második sorig sikerült elverekedjem magam. Szinte az volt az érzésem, h tudat alatt megtanultam átpárologni két ember között. Ez csak azért vicces, mert jó indulattal sem lehet engem kis darabnak mondani, és mégis átslisszoltam. Néha hátranéztem a többiekre, h itt vannak-e még, de ők is bírták. Tuti h ha nem az acélbetésem van rajtam akkor nem tudtam volna ennyire előre jutni, így külön hálás vagyok annak a pár bakancsnak.

Szerintem a pokolban sem volt annyira meleg mint ott, itt jött a második szaunázás egy napon belül. Így nagyon tudtam élvezni, mikor tudtam inni egy keveset, vagy vki pofán vágott folyadékkal. Legelőször Kyo öntött pofán vizzel, de nem bántam melegem volt, csak nagyon váratlanul ért a hirtelen vízmennyiség. Volt később olyan hogy nagyon igényeltem vizet, meg egy egy gyomorból jövő üvöltés után éreztem, h kicsit megszédülök, de álloképesség forevör, és nem dőltm ki. Igazából, igazi szégyennek éreztem volna, ha kidőlök, és nem igazán sajnáltam azt a rengeteg embert sem, mert voltak nagyon sokan, akik kidőltek. Nem megy, mert ez valahol arról is szól h ki mennyire erős, és aki tudja h nem bírja ki az ne menjen a dühöngőbe, hanem álljon hátra egy emelvényre, és akkor látni is fog. Lehet mondani h egy köcsög dög vagyok de nem tud meghatni, egy koncerten senki nyomora, kivált ha idegenről van szó. Persze ha ismerem az illetőt, akkor az meg egészen más. Az is megvolt, hogy a mellkasom lett végigöntve, egy alkalommal pedig a hátam, de igazi megváltás volt. Azért az emberekben a minimális empátia vmennyire még megvolt, legalábbis én ezt tapasztaltam a vízosztáskor.

Viszont lassan ideje lesz megint a színpadon történtekről beszélni. Innen már az időrend az nem igazán fog menni, így írom ami az eszembe jut. Az baromi látványos volt, és a régi felvételeket idéze nekem amikor Kyo az emelvényen fettrengett éneklés közben. Mostanság nem találkoztam olyannal h ténylegesen felfeküdt volna az emelvényre, és ott vonaglott volna. Élőben és legfőképpen közelről nagyon hatásos volt. A másik meg a tetkói. Nagyon szépek voltak, és valahogy sokkal szebbek ha élőben látod őket, a háta nekem mindn mellett mikor először láttam nem tetszett, most viszont annál inkább.

Kaoru*h hívjam már a rendes nevén is* mimikailag nem igazán volt ott a toppon, de azért ő sem éppen a kőszoborhoz hasonlított, látszott rajta h neki is tetszik a hangulat. Die nem egyszer hergelte a népet, elég jó hatásfokkal a maga oldalán, de azért jött a túlsó oldalra is. Toshiya sem panaszkodtatott, többször láttam mosolyogni, volt h átvánglizott a túlsó oldalra, a gitárjával szorakozott. Shiniből túl sok minden különösebben nem rajzolódott ki, nem azért mert ki lett volna takarva vagy hasonló, csak kb annyi látszott belőle, h két kar dobverővel gyorsan mozog, azon kívül és teaszínű hajtömeget, és kb ennyiben ki is merült amit belőle lehetett a számok alatt látni a dobok mögött.

Még ilyen epic moment volt nekem, mikor Kyo a térdére dőlve éneket, és annyira mélyreható tekintettel nézett. Akkor volt egy pillanat amit gyanítom csak én képzeltem be, de olyan volt, mintha egynesen rám nézett volna. Tudom ezt nagyon sokan elmondják, én akkor azt éreztem, és nekem ez így megmarad. Meg a másik ami nekem még nagyon tetszett, amikor a dreambox-nál, asszem az a szám címe, mikor skálázva mutogatott a törpe*mert nem nevezzük nevén, és mert egy gonosz dög vagyok* azt nagyon tudtam élvezni, és marhára bejövős volt.

Nekem Megu mondta, hogy volt olyan h Kyo a földre került, és egy ideig nem állt fel, és a staffos is odament hozzá, de végül nem lett semmi baj. Mondjuk nekem ez nem tűnt fel. Nincs kizárva, hogy éppen másra figyeltem, meg hát a cipőjüket amúgy sem nagyon látam, mert még mindig nem vagyok két méter magas. De már megszoktam ezt is. Látni lehetett a repülő izzadságcseppeket, és végig érződött, hogy ők is élvezik a koncertet amit nekünk adnak. Én ezt éreztem rajtunk.

Az is pozitívum szerintem, hogy nagyjából tudjuk már azt is mikor kell csendben maradni. Agy is számnál szólt az ének, és kb egy 10 másodperces csend, amikor síri csend, volt de a szám folytatódott tovább. Nekem az nagyon tetszett, h akkor senki nem kiabált, csend volt, bár nagyon is fura volt, én ezt a tisztelet jelének vettem. Talán a szólója után volt az h miután már be is fejezte csend volt, aztán egy srác ordított egyet, és utána tovább mindenki, mint egy varázsütésre.

A main part hihetetlen gyorsan eltelt, csak kamilláztam, mikor már vonultak le. Encor-t még mindig nem tudunk üvölteni, és szerintem már nem is fogunk megtanulni, próbálkoztunk mi is Yumival, meg még egyszer hátul vki, de többet szerintem már nem fogok, majd talán egyszer megtanulunk. Helyette mondjuk üvöltöttünk más. Ami engem meglepett, h mennyire hamar visszajöttek. Nem szoktak ennyire nagyon gyorsan igazából, de az is igaz, hogy ők azért nem éppen egy megszokott banda. ekkor már régóta nagyon jó helyem volt, és nem is voltam hajlandó onnan elmozdulni. Látam majd mindent. Többször kaptam vizet, inni is meg a pofámba is, leöntöttek a színpadról is, de annyira nem tudott érdekelni, csak élveztem mindent. azon ellenben nagyon is csodálkoztam, hogy az irattartómat a zsebhiány ellenére sem hagytam el pedig azért volt rá vagy két esély, de ragaszkodó típusnak bizonyult.

Valahogy nem akartam, hogy vége legyen, de semmi sem tarthat örökké, ahogy ez a csoda sem. Valamikor a vége felé Kyo kétszer is szájba köpött, tehát nem van kizárva, hogy ennek köszönhetem egyenlőre még enyhez betegségem, bár én inkább a fáradtság rovására írnám a dolgot. A ledobált pengetőkből sajnos egyet sem tudtam elfogni, de azért az nagyon is hangosan megjegyezném, hogy itt is szépségesen produlálták magukat. Kyo ment le először a színpadról, és ami vele kapcsolatban még így a végén megmaradt, hogy felállva a kis emelvényére megtapsolt minket. Nem tudom ez mennyire szokása vagy mennyire nem, de nekem sokat jelentett, különösen, hogy ilyet nem sűrűn láttam eddigi koncerteken. Mondjuk az össz kommunikáció a testbeszéden túl az a "last song" változatos hangerősséggel és hangszínben üvöltés volt. Nem volt annyira meglepő, csak kissé szokatlan nekem.

Az egyik zászló az Toshi lábánál landolt, majd onnan a vállára került. Nem tudom mi is lett végül a sorsa, de talán magukkal vitték, jó ebben a hitben lenni. Die és Toshiya lövöldözött minket a gitárjaikkal, meg a végén megkóstolhattam Toshi sörét is, lévén leöntött vele minket. Először csak azt érzetem, h ez sós, és ez tuti nem víz, aztán rájöttem h sör, asszem heineken, de ebben már igazán nem vagyok biztos. Die nagyon vigyorgott, és asszem ő vonult le talán legutóljára. De nekem a legnagyobb meglepetést Shini okozta a külsejével. Mikor a legvégén kijött a dobok mögül az a vékony magas ember nem akartam hinni a szememnek. Annyira szép volt az arca, még olyan távolból is lehetett látni, hogy mennyire sima, és puha lehet, amilyenben én voltam. Dobált dobverőket, és még a dobon lévő műanyag akármivel is frizbizett egyet, ami a levegőben 3 felé esett. Igazán jól nézett ki. Azt hiszem nekem ő tetszett a legjobban. Nem akarok hülyeséget mondani, de azthiszem minden tag külön külön megtapsolt minket, és mindannyiszor rettenetesen jó érzéssel töltött el.

Ők is élvezték, és talán a közönség nevében mondhatom azt, hogy ez nekünk is nagyon jólesett. Remélem visszafognak még jönni hozzánk, mert akkor a most kimaradt dolgokat is be kell pótolni. Az egyetlen proléma ezzel a koncerttel csak az volt, h szinte elrepült, mintha csak pillanatok lettek volna. Itt a tracklist is, mert miért is ne.
HAGESHISA TO, KONO MUNE NO NAKA DE KARAMITSUITA SHAKUNETSU NO YAMI
OBSCURE
LOTUS
THE FATAL BELIEVER
Agitated Screams of Maggots
DIFFERENT SENSE
DECAYED CROW
INWARD SCREAM
"YOKUSOU NI DREAMBOX" ARUIWA SEIJUKU NO RINEN TO TSUMETAI AME
BUGABOO
ROTTING ROOT
TSUMI TO KISEI
INWARD SCREAM
AMON
-ZAN-
REIKETSU NARISEBA
Encore:
ain't afraid to die
Mr.NEWSMAN
RASETSUKOKU

A tömeg lassan oszladozni kezdett. Próbáltam keresni némi relikviát, de nem jött össze, de talán majd legközelebb csak sikerül. És kb ezen a tájékon kezdetem érezi újra teljesen önmagam. Éreztem, hogy a lábam nem igazán örül a bakancsom viselésének. Meg hát már a melékest is nagyon szerettem volna meglátogatni. Igazából ez végig megvolt, és külön tudtam örüli, mikor valakinek a valamilye épp a hólyagomba nyomódott. Meghát a vizutáni sóvárgásom is megmaradt. Kifelé menet a tömegből olyan fura felemelkedett hangulatom volt, annyira szokatlan és mégis csodálatos. Arashi és Erisz nyakába is beborultam az "izzadt vagyok, büdös vagyok, de ez a koncert kurva jó volt" mondattal, előbb meglepődve, h ők is itt vannak, de azt hiszem a legelső ilyen áldozatom Yumi volt. Szám elé tartott kézzel vigyorogtam, és dolgoztam fel az eseményeket. Az kissé fura érzés volt, hogy teljesen vizes voltam tetőtől talpig, kb mintha a zuhany alól másztam volna ki. Szerintem ha megcsavartam volna a rajtam levő ruhát csepegett volna belőle a víz. Kibo is nyakbaborulós áldozat lett, elköszöntünk, és Meguval meg Chibivel mentem haza.

Olyan voltm mint egy infantilis hülyegyerek, akinek semmi gondja nincs, és egy a világ legboldogabbjai közül, akkor az sem számított volna, h ha az ég is rámszakad. Artikulálva integetve osztottam meg Meguval a friss és hihetetlen élményt, ami eszembe jutott. jó volt beszélgetni, aztán indultam haza. A lábam hót sebes a lyukak melletti varrásnál annyira, h másnak fel is hólyagosodott. Felüdülés volt lefürdeni a nap végén. A sminkem, meg kisebb csodával határosan még mikor haza is értem, akkor is szinte sértetlenül megmaradt. Az alvás nem ment annyira jól, mert már a mondtatok a fejemben kavarogtak, hogy mi is fog ide bekerülni, és milyen köntösben.

* * *

A reggel már kevésbé volt kellemes. Már akkor is kissé fájtam magamnak. Semmi hangom nem volt, de a véletlen kijövő hangok is valami egyészen más emberhez tartoznának, a rekedség magasszintjét produkáltam, de az izomlazítónak legalább volt némi hatása. Beszélgettem hátnénimmel, és meséltem neki is a koncertről, vlahogy nem bírtam h nem mondjak neki semmit, és ő csak mosolyogva hallgatta, a Lotusra amit megmutattam neki pedig azt mondta h ezt még ő is elhallgatná, amin aztán meg végképp meglapődtem. Tud az öreglány az biztos. Elmentem még vásárolni, ahol gazdagabb lettem egy papuccsal és szegényebb a kedvenc napszemüvegemmel. Pihentem és gépeztem majd már készültem is, mert 5-kor volt tali a blahánál, ahonnan csak negyed órát késtem, mi az már ugyebár.

Nem is kellett olyan sok, és már a westend tetőkertjében voltunk, csak előtte kávé, meg rohangászás macskafogkrém után. Igazából nem hiszem h sokan mondhatják el magukról, h macskakajával mennek el bulizni, de én megcsináltam. Szokásomhoz híven agyoncukroztam a kávém, de a felmarkolt cukormennyiségből még most is van a táskámban XD. Meguval folyamatosan beszélgettünk, jött ott minden, és végre nem egy agyatlan zombi szintjén álltam, kb visszarázódtam a normális állapotomban, kár h már nem fog sok tartani T_T.

Pina coladás crushers vétel előtt találkoztunk Meguanyuval is, ami engem is de főleg őt érte váratlanul, még jó h addig nem ittunk. Visszamentünk, és elbújtunk a susnyába, h biztiboy ne lássa meg h sunyiba vedlünk Hubi*ragzunk ezerrel*. Ültünk, és folyamatosan jöttek az egyre nagyobb hülyeségek miközben lassan jótékonyan besötétedett, és folyamatosan röhögtünk lassan, majd megszületett a világító felhő ami lila. A telóm meghalt, szal azon azért nem lehetett elérni, rám meg rámjött az ordíthatnék csak úgy random, mert az poén ugye.

Kb. ekkor jöttek meg Kenkiék, és tuti h azt hitték h full be vagyunk baszva, pedig nem csak infantilis hülyegyerekek módjára*asszem kicsit szokszor használom mostanság ezt a kifejezést* szórakoztunk. Ordítva futottunk köszönni nekik, amin asszem néztek egy nagyot. Utána meg vissza a cuccokhoz. Le lett öntve a gatyám hubival, mert nem sikerült az utolsó kortyot húzóra meginni. Fa is kapott egy jó adaggal a hülyegyerek mivoltunkból. Szegénynek a telefonba visítottam h én is kérek fagyit, rem nem okoztam halláskárosodást.

Aztán lassan idő volt, menni kell a klubhoz. A kombinón rá akartak venni, hogy alkohol ellenében áruljam el Megu valódi nevét, mert ugye tudjuk, h a titoktartás nem más mint egy olyan szilárd halmazállapotú anyag ami alkoholban oldódik, de nem mondtam még el. Hamar odaértünk, ahol már lehetett befelé is menni. Mi még megvártuk, Parát is, mert ő csak később tudott jönni. Éreztem magamban a piát, és attól nagyon érdekesnek tűnt a környezet, de közelében sem voltam annak h részeg legyek.

Abba az állapotba kerültem, h teljesen mindegy volt, h mi is szól, mert bármire tudtam táncolni, nem számított semmi, csak legyen benne maradványilag dallamszerűség és akkor már ment a dolog. Ami viszont meglepett, h kb olyan szinten táncoltam, mozgattam a karom meg a lábam mint az indusztriál táncosok nagyon fura volt ugyan akkor elképesztően jó. Volt egy pár ember akivel találkoztam pl Chi akit nagyon régen láttam, Zero, nyomokban Mazu, Arashi akivel megbeszéltük, h mi maradunk vk-snak és nem hat meg mindet a k-pop, Ayumi, Uzu stb.

Kb 11-től beköltöztünk a kisterembe, mert Shizu ült egészen pontosan állt a dj pult mögött. Nagyon jó zenéket adott le, tetszett a tracklist, bár mondjuk elég sokat nem ismertem belőle, de ez nem okoz nálam fennakadást. Ami nagyon megmaradt, hogy Meguval mekkorát tomboltunk a Chance-ra. Régen hallottam azt a számot, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon is szeretem. Sanshi és Para elég fura tekintettel figyeltek minket, amolyan ezek egyáltalán nem normálisak. A gazette számokat is nagyon tudtam élvezni, hiába ők a kedvencek.

A ruhatáros nő eléggé zabos lett mert h mi az h folyamatosan kikérjük, de most könyörgöm neki nem az a feladata, h kivegye? Mindegy nem akartam neki beszólni, de szerintem akkor is teljesen feleslegesen szívta fel magát. Aztán a két vk blokk között többnyire kint dekkoltunk és beszélgettünk. Lassan az alkohol jótékony hatása is elmúlt, de azért a jókedv, és a random vigyoroghatnék megmaradt. Kivételesen egész végig maradtunk, bár kb negyedórával korábban lett vége a bulinak. Ez a bulimaratont hogy így mondjam nem igazán fogom elfelejteni.Másnap vagyis szombaton nagyon rosszul keltem fel, szabály szerűen roszzul voltam, és azt hittem ott maradtok. Mint utóbb rájöttem a cigitől is voltam annyira rosszul a betegségen túl, így az is tuti h én sem leszek dohányos.

Nagyon jó volt, és most is ha csak rágondolok random vigyoroghatnékom támad. Hálásan köszönöm mindazoknak, akik velem voltak, akik bármennyire is hozzájárultak ahhoz, hogy jól érezzem magam, és egy fejelthetetlen élményben legyen részem. Attól meg akit lenyúltam bármivel is elnézést kell kérnem, és külön köszönöm, hogy elviseltek engem. Még egyszer köszönöm, és gratulálok annak aki végigbírta olvasni ezt a mamut bejegyzést, ami meg kimaradt, az így járt! Nah bai bai mindenkinek!