Ezt a dalt azért, mert nekem valaki elvesztését idézi.
Emlékeknek szánom ezt a bejegyzést egy olyan ember számára aki közel állt hozzám, akivel egy társaság voltunk és bár már jó ideje nem közel, hogy már azt hittem, azt mondtam és éreztem, hogy nem is érdekel mi van vele, az, hogy már nincs köztünk, ez ébresztett rá, hogy koránt sincs így. Nincs jogom számonkérni, vagy vitázni a döntésével, de azt a szívem mélyéről kívánom neki, hogy a túloldalon legyen boldog, ha már ezen a felén a mindenségnek nem sikerült, odaát senki sem bánthatja meg semmivel és ez azt hiszem jó. Talán még visszapillant, hogy hiba hitte nem volt egyedül, és vannak olyanok, akiknek fontos volt, azért aki mindig is volt.
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt.
A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés.
Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.
Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.
Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
Ismeretlen szerző
Nyugodj békében mindörökké!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése