Ezüstföld, és ezüsteső

Nos aki azt mondta, h az a nap amikor betöltöd a 18-at az a te napod, azt hiszem nagyon igazat mondott, nekem legalábbis az volt, minden tekintetben.

Őszintén szólva a téliszünetem ritka szar volt, ez pedig annak az egyszerű ténynek volt köszönhető, hogy a dolgozatommal kellett foglalkoznom. Mondhatom ez volt minden álmom. Cöö.  Na mostmár mindegy, ennek köszönghetően nem aludtam eleget, és többet voltam könyvtárban mint előtte bármikorXD.

Ugyan így volt ez 19-én is, azt leszámítva, h sms-ben válaszolgattam az üdvözlésekre. Könyvtár, utána pedig Roli szólt h menjünk el a nyagyijához, igen még mindig a pályamunkával kapcsolatban, lévén sokáig ott dolgozott. Aztán onnan hazafelejövet elkezdődött az én igazi napom, igen az enyém, mert csak nekem hullott akkor a hó, és senki másnak. Lehet egy kicsit hülye felfogás, de én akkor is és most is úgy gondoltam ez az enyém, az én ajándékom. A délután nagy részét itthon töltöttem, közben hívott Megu is h letölthető a DIM Tour. Talán nem kell mondanom mennire kezdtem el visítozni. Éljen a telefonon keresztüli halláskárosulás. Hát kb úgy érzem hogy ez is az én ajándékom volt, mert csak és kész.

Adri elhívott közben sétálni is, és bár először nem akartam menni de mégis mentem, és nagyon nem bántam meg. Közben ezerrel ment a letöltésem. Elblattyogtunk a tacskóig, ott nem kevés időt eltöltöttünk, mert mindent megnéztünk, és elvoltunk mint a befőtt. A gyönyörű hóesésben mentünk el egészen a város széléig, ami hát maga után volta azt is, h végig csúszkáltam az utat. Nagyon jó volt, és kb ilyenkor jön elő belőlem az 5 éves gyerek. A legviccesebb az volt, h a sok minusz fok ellenére nekem nem fázott a kezem egyáltalán annak ellenére, h általában olyan mint egy mozgó jégcsap. Hazafele a tacskóból hóval dobáltunk egymást, és nagyon jól szórakoztunk.

Nos nem kicsit néztek a hazafele úton hülyének. Az még okés, hogy amióta kitettem a lábam a lakásból, egy megmagyarázhatatlan  mosoly terült szét az arcomon, ami rám hát nem igazán jellemző alapesetben. Lehet h idiótán hangzik, de gyönyörű volt ahogy a lámpafényben a hideg hó ezüstös szikrával lehullott, arról nem is beszélve, hogy a felhalmozódott hólepel ugyanilyen ezüst szikrákat vetett. Pont mintha ezüst eső hullott volna az esüstföldre. Nem győztem benne gyönyörködni, és egy gyerek örömével figyeltem hazafelé a hulló hópelyheket. Nagyon régóta nem csináltam ilyet, de az egyik kihalt utcán fogtam magam, és belefeküdtem a frissen esett fehérségbe, és magamban nevetve a helyzet apszurditásán néztem a sötét eget. Mielőtt még bárkiben is felmerülne igen teljesen józan voltam, és nem vagyok elmebeteg sem, legalábbis tudtommal. Nem csoda hogy kb háromszor anyi időbe telt amíg hazaértem mint amúgy, mert nem akartam elvesztegetni a megunhatatlnan látvány, az én személyes ajánkékomat, ami az enyém volt. Komolyan szerintem képes lettem volna leülni a hóba és órákig csak az ezüst csillogás figyelni, ha nem tudom, h mamim már vár haza, és nekem nincs sűrgős koncertnéznivalóm. Így elvetve a kecsegtető ötletet inkább hazajöttem ugyanazzal a jókedvve amivel eddig is étáltam az egyre csak elnéptelenedő utcákon.Bele se merek gondolni mennnyien szidhatak -közvetve- mint a bokrot X3.

Miután megegyeztem anyummal beültem gépezni, és megnéztem a DIM Tour main partját, aminek részletezését most inkább kihagyom. Kicsit szomrkásan mentem el aludni jóval éjfél után azzal a tudtatal h az én napomnak ezzel vége, és a következő még ki tudja mikor lesz ha lesz egyáltalán. De a hó másnap is csak csendben szakadt, így úgy éreztem, h az még mindig csak nekem csillog, és csak az enyém, és ez csak akkor változott meg, mikor már el is olvadt. Most sem tudom még, h mi az oka, de ameddig hó volt valami szokatlan optimzmius és jókedv volt rajat úrrá, és meg kell h mondjam nagyon jól esett. Olyan ajándékot kaptam, ami talán a legegyszerűbb a világon, és mégis eszméletlenül gyönyörű. Nos valahogy így telt el az én 18. szülinapom. Azt hiszem néha az egyszerű dolgok szépségének meglátása okozza a legjobb kedvet.

*Nem szokott ilyen stílusban blogolni, de ez kellett ehhez, és lehet nem kicsit furcsa, de van ilyen*