Kalinka

Nemsokára szallagavató, vagyis mikor ez felkerül már rég vége, de nem lényeg. Már most előre bocsájtom, h nem igazán emlékszem minden részletre, mert finoma szólva is régen volt már.

A Keddre öszinté szólva nagyon nem emlékszem mert régen volt. Emlékeim szerint volt ruhás próba. És hát még mindég volt a táncon javítani való. De az ugye mindig van. A szerdából kicsit több mindenre emlékszem. Suli része nem igazán világos, viszont akkor mentünk Tbányára. A Leonárdo a plázában be volt zárva, szal oda hiába mentünk. Végül a deichmanban választottam, leginkább azért mert lusták voltunk máshová is menni. Volt egy gyönyörű szép lila csipkés ezüstös álom amit nagyon szeretttem, de a fene meg gondolta, h az alap 39-es lábamra egy 37 alkalmi kell XD. A szép ebben csak az volt, h 36-os és 38-as cipő volt ebből, mert h másképp, így meg ugye semmi értelme nem volt azt megvenni. Helyette vettünk egy egyszerűbb lila, textilcipőt viszonylag nagy sarokkal, aminek az elején egy csomószerű izé van, de nekem tetszik, és így utólag nem is bánom. Kaptam még egy szép harisnyát, és sarokfogót is h még véletlenül se essen ki a lábam a cipőből, és ne törje szét sem.Utána bementünk a DM-be ahol megint találtunk érdekes dolgot. Volt olyan teáscsésze, aminek egy kivehető porcelán *amúgy a teáscsésze is abból van* szűrője van szal tökéletes a nem filteres teákhoz. Szép a mintája is, az enyémen néhány tradicionális ruhába öltözött ázsiai nő a mamién meg páva. Imádom. És ha már különleges csésze, akkor ahhoz kell különleges tea is, ergó rávettem a mamit, h vegyünk egy doboz rózsa-hibiszkusz teát. Itthon nem tom mivel foglaltatoskodtam, de arra határozottan emlékszem, h ellenállhatatlan vágyat éreztem az új "játék" kipróbálására. Már a doboz illata is nagyon finom volt. Röpke fél óra elteltével pedig meg is kóstolhattam a főzöményt *igen annyi idő amíg elkészül*, és nem csak az illata volt finom hanem az íze is *pedig nagyon nem tud jó teát csinálni*. És nem csak nekem hanem maminak is ízlett. Ezen túl nem sok minden volt az még rémlik, h többször méászkáltam a cipőmben itthon h szokja a lábam, a csütörtök pedig azóta szintén homályba veszik, mert miért is neXD.

Aztán a nagy nap előtti hajrá, alias a főpróba napja. Hát finoman szólva sem indult zökkenőmentesen. 9-re kellett bemenni, az h elkéstem valamennyire az már meg sem lep, szinte általános,köszönhetően akkak h soha nem tom mennyi az idő, és az időérzékem még mindig Föld körüli pályán kering, és nagyon nem áll szándékába hazatámyolyogni, és annak, h az ellenség megzavarása érdekében a házban két óra még csak véletlenül sem járna ugyan úgy. Mindenki díszruhába beöltözve, mnt ahogy azt kell, a többi osztály már javában táncol, nekünk meg 3 jómadár meg még mindig hiányzik. Nem volt mindenki ideges, áh dehogy. Mert az h saját magukat beégetik a nem volna gáz, de az, h az egész osztályt is az már egy kicsit túlzás. Szabina mondta h ne legyünk idegesek, mert akkor csak el fogjuk rontani a táncot, de akkor is, és hát mindenki tudta h hova mentek. Nem tudom, de ez szerintem 18 évesen finomamszólva is szánalmas. A masszív alkoholisták szoktak reggel elmenni inni, nem a normális életre készülők, ennél gázabb dolog nem sok van, de engem nem igazán tud érdekelni mi lesz velük 10 év múlva. Jó esetben úgysem leszek a környéken sem akkor már. Végül csak beestek, és hát azért látszott rajtuk, h van bennük. Végre elkezdődhetett a tánc, ami hát többé kevésbé jól is sikerült. Készítettek rólunk képet T_T, meg mit tom, és tébláboltunk egy keveset, és mikor már az iskola nagy része a nagyteremben ült elkezdődött élesben is a főpróba. A sorbanállás torturája kész élvezet, arról nem beszélve, h azok akik egy kicsit többet ittak mint kellett volna adták a műsort, még a terem előtt. Láttam olyat amit negyon nem akartam, és inkább nem írom le  lelki nyugalom megőrzése érdekében. Összeségében a főpróba jó lett, bár voltak bakaik, de nem vészes nagyságuak. A közös öltözés a fiukkal hát mit ne mondjak érdekes volt, de nem most fordult elő először*Ottó, Dia és a csizma története ugyebárXD**majd egyszer leírja*. És utána nyugi volt, vagyis valami olyasmi asszem.

Szombat reggel kicsit kómásan keltem, na jó nem is annyira. 10-re kellett mennem a fodrászhoz, addigra pedig anya is hazaért,és nagyon jó lett haja, csak később a fantasztikus időjárás következtében kicsit tönkrement. Előttem Niki volt, és hát minden tiszteletem Anié, a fodrászomé, mert az én kezelhetetlen fejemből késpes volt frizurát csinálni. A hajszárító búra kicsit égette a fejbőröm, de kibírható volt, és hát be lett csavarva. Igen nekem. És hát nagyon szépen megcsinálta, mondjuk ültem is ott egy darabig, de ahhoz képest nem volt drága. Mondjuk az jólesett h megdicsérte a hajszínem, ami hát azóta elég sokat változott sajnos. Itthon nem sok mindent csináltam, gépeztem egy keveset, Parával msn, meg fogalmam sincs, és élveztem h normálisan néz ki a fejem, ami hát a ritka pillanatok egyike. Az időt eltöltöttem, és ott volt h készülni kell, mert hanem elkésem. Kiderült, h Kitti nem jöhet, de nem nagyon tudtam mit csinálni. Szépen elkészültem,és hát persze h megint késve indultam el itthonról. De szerencsére nem késtem el *kész csoda*. A suli előtt találkoztam Ádámmal, beszéltünk pár szót, majd húztam felfelé. A folyósón volt Sanshi és Megu, akikkel lógtam miután lepakoltam a cuccom. Még dumáltunk egy kevesett, aztán nemsokára kezdődött is a műsor. Jah előtte még közölték velem, h pályamunkát kell írnom. Nos ez tulképp akkor tudatosult bennem, de inkább ignoráltam az infót, mert ráérek majd ezzen holnap is pánikolni. Nagyon sokat kellett állni, és várni, ennek köszönhetően majd lerohadt a lábam, de túléltük. Csoda de egyben maradt a lábam, és emelett még a szallagot is megkaptam, ami kis híjjá már akkor majdnem elszórtam X3.

Ezután felsprinteltünk átöltözni, lévén mi kezdtünk a csárdással. Nekünk volt időnk rendesen, de azért mi is próbáltunk igyekezni. Azon kicsit nagyot néztem, mikor dia és Zsani ezerrel ekezdtek pánikolni, pedi, sztem nagyon  nem volt értelme. Vártunk és beszélgettünk, majd majd lassan ott volt az idő a kezdéshez. Az előtünk lévő számokból nem sokat láttunk, mert a nagy embertömegen kicsit nehéz átlátni, de nem baj erre ott volt a főpróba. A C-sek és a D-sek nagyon szeretnek kiabálni, amit hát be is mutattak. Beálltunk, és mikor a zene amit úgy nagyjából két-három hónapja kénytelenek vagyunk hallgatni elkezdődött megintdultunk. Semmi különös nem volt mint baki, és nagyon nagyon jó érzés volt mikor a zene ritmusára tapsoltak az emberek, nagyon jó volt úgy táncolni rá. Ment minden ahogy kell, a körben sem volt gond, mindössze annyi, h a végén nem értünk be épp időben, mert megint ütköztünk, de sztem nem volt olyan feltűnő a dolog, mert ráadásul hátul álltunk. A végén a pörgés is kijött rendesen, és nagy megkönnyebbülve éreztem h túl vagyunk rajta. A Gőgh rendes volt mert hagyta h megtapsoljaknak minket, sokkal hosszabban mint a többi osztályt. Jó volt szép volt, és megvolt. *Bár utólag a felvételt látva azért látszott mégse volt olyan nagyon jó, de ez van nem?* Ezután volt a nyitótánc, ami hát tényleg szebb lett volna ha mindenki az oroszban marad, de mikor ezt mondta ofő akkor már mindegy volt, mert a legtöbbünk már felvette a báli ruhát. A nagy keringőzésből nem sok minden lett, apummal közben dumáltam, és vége volt. Ezután felmentünk a terembe összepakolni a ruhákat, koccintani műanyagpohrral, amolyan Uruha stílusban XD. Készült pár kép, és kaptunk pár bíztató szót is. Véleményem szerint a mi táncunk volt a legjobb, és ezt nem csak azért mondom, mert mi vagyunk az A-sok.

Anyumék rögtön a táncok utá hazamentek, és a cuccaim nagy részét is hazahozták szerencsére, szal nem nekem kellet este cipelnem. Meguékhoz ültünk, dumáltunk, elvolt, csak véletlenül sikerült pezsgővel leöntenem a nkit és magamat is. Nagyon sajnáltam, és próbáltam segítni, csak nem nagyon tudtam. Nem egyszer kértem tőle bocsénatot, mert az én hibám volt. Dumálgattunk, röhögtünk, elszórakoztunk, és igen még táncoltunk is. A a vonatozás ugrálás részét kicsit kihyafógytam, mert nem fogom a cipőm tönkrebaszni, de annyi azért kell. Rockiztam Sanshival magassarkúban meg mit tom én milyen zene volt XD. Megu szülei és nagypapája nem sokáig maradtak, és hát sajnos ők sem. Kikísértem őket majd visszamentem, mert nekem még nem volt kedvem hazamenni. Aztán szinte rögtön volt a kacsatánc, majd Gyurival, és Bubival táncoltam. Elvoltunk, Wikkel táncoltam sokat, sé egyet még mezitláb is lenyomtam, csak féltettem a harisnyám, szal utána vettem vissza. Egész a végéig maradtam, és végül Wikk anyuja hozott haza.

Itthon anyumék megvártak, mert azt hitték h nincs kulcsom, pedig volt. Mami csinált néhány képet ha már az ünnepségen ez nem jött össze, én meg alig vártam h levehessem a cipőm, meg végre normális ruhában legyek, Mi tagadás elfáradtam egy kicsit, de ez asszem ilyenkor általános. Itthoni ünneplés gyanánt kibontottunk és meg is ittuk a Kalinka Vodkát, alias legyünk stílszerűek, ha már orosz akkor vodka, és amúgy is kellően sokat kellett hallgatom ezt a szót a felkészülés alatt. Még ha jl emlékszem gépeztem egy kicsit, majd krumpliszsák effektusban elvágódtam az ágyon.

Szép volt jó volt, és hát először kicsit hiányzott is a megszokott táncpróba, de a hajnali kelés korántsem. Szép méretes bejegyzés lett, ahhoz képes, h szinte biztos voltam benne, h nem lesz az, mert ilyen hosszú idő után jutok el adig h megírjam, de most megvan, és így fél háromkor ideje lenne aludni menni már.XD

K-a-a-alika na  linka-na linka majazs......X3