Hát ez is megvolt, mostmár vége. Végre valahára nyugodtan ülök itthon a hátsómon. Komolyan voltak kétségeim affelől hogy eddig eljutok, mert nem egyszer volt sanszos, hogy fogom magam és út közben közelebbi barátságba kerülök egy kötéllel. De megvagyok, és mostmár a kezemben tathataom azt a bizonyos kemény fedeles bizonyítványt is. Már csak a felvételinek kell sikerülnie, hát remélem összejön, mostmár rajtam nem múlik. Azért azt remélem h a nyelvvizságás papírom megkapom idejében, mert nem ártana, el is kell még küldeni.
Mondjuk kb fél órát késtem késtünk, mert én fület szúrtam. Eddig is tudtam h a 18-as tű jó de mostmár azt is tudom , h nagyon az. Nem kicsit szenvedtem, mert nem kaptam csak 21-eset így hát eléggé vérzett a fülem *egész az álla közepéig* Egyet nem is sikerült berakjak, de azért a kép felkerült msn-re az 5 tűvel a fülemben. Épp kajtatom a fényképezésre alkalmas eszkört mert persze a fényképezőgép elemének is le kellett merülni, apum benyit h kérek-e kávét. Mondom nem de észrevette a fülem kérdezte h normális vagyok-e bólogattam h igen majd kiment. Vicces volt.
A bankettünk egészen jól sikerült. Nem hittem volna h ilyen jól fogom magam érezni. Mondjuk nem a tanárokkal beszélgettünk hanem egymással, de szerintem így volt ez jó. Az étel finom volt és jól elszórakoztatuk egymást. Király kicsit nézett mikor a fél liter csapolt sörrel a kezünkben Meguval elkezdtünk a VB-ről beszélni. Na igen nem igazán süt róéunk a dolog, de nem lényeg. Egy csomó baromségot összeszedtünk, de határozottan jó volt. Hazafelé jó pár viccet meséltem amit nem olyan régen egy oldalon olvastam. A játszótéren találkoztunk Wikkel és Diával, majd mint a jó gyerekek elkezdtem hintázni. Kár h nem olyan régifajta hanem láncos. Mondjuk talán nem kellett volna poénból elengedni a láncot és nagy lendülettel hintázni, mert akkor most nem lenne a egy-egy bazi nagy kékeslila folt a karomon, de kicsire nem adunk. Az a pár barom sem igazán hiányzott de az azért jól esett mikor Wik felhívott utána, h jól vagyok-e mert utánam jöttek.
Kicsit elegem van már mert nemrég kályháztunk és kb. úgy nézett ki a lakás, mint ahol egy bomba felrobbant, a mindenen 2 centis por pedig olyan általános jellegű volt. Egy egész délelőtt lehetett takarítani és nem lett befejezve sem. A macskám meg ahogy kinézett...kénytelen voltam megfüröszteni naagy örömére, ki is karmolta a vállam.
Kéne írnom is, de nem sok kedvem van és végre meg fogom nézni az M.R.D-t ideje már. Már azt se tudom , hogy mi mindent szerettem volna, de nem is lénbyeg majd eszembe jut, ha meg nem akkor nem is volt igazán fontos nemde? Sajt, de megyek, mert...ennyi elég volt belőlem is X3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése