Sok mindent vártam a mai naptól, de amit kaptam, még a legfelső várakozásaimon is túltesz. És kicsit sem túlozva kijelenthetem, hogy töményen több mint 3 órája ugyan azt az egy számot, az az a The Gazette legújabb, Shiver számát hallgatom. Elvetemültség? Kétségkívül. Ijesztő? Minden bizonnyal, de ehhez van most kedvem és kész, viszont, nem ártana inkább az elején kezdeni a dolgokat, nem pedig a végén...pedig úgy olyan snassz...
Nah valahool ott kell kezdeni talán, hogy Yumi kiutazik, jobban mondva kiköltözik Londonba, és Kianen szervezett neki egy búcsúbulit. Természetesen ez egy olyan buli amit nem lehetett kihagyni, elvégre az én drága nagyim egy jó időre el fog menni *_*. Pénteken sütit sütöttem, raffaelo szeletet. Én nagyon szeretem, nincs is rajta mi rossz legyen, és kóóóókuuuuszzz*imádja*. Egészen jól is sikerült, és megjegyzem, hogy imádom a sütőnket, mert nagyon szépen süt*tudja h a kint ugató kutyán nem érdekli a sütő de nem lényeg*. Pénteken reggel felkelek, és nekiállok írni miután kicsit cihelődtem, persze megint mint szokás szerint az időérzékem megint nincs a közelemben, ránézek az órára..."a kurva életbe el fogok késni"...beszéltem Yumival is és telón Wikkel. Megint frász jött, rám, mindig kicentizem.
A lényeg, hogy Ayu lohol a buszmegbe, de a felpakolt rohanás közben eszébe ötlik valami, felhívom Megut, és igen a balsejtelmem beigazolódott, és oké h azzal megyünk amivel a múltkor is, csakhogy a legutóbb a megbeszéltnél eggyel későbbivel sikerült végül is elmenni, szóval kicsit belegabalyodtam...Nah nem baj akkor go home, és nézzünk Uminekot. Igen még mindig nem értem a végére, tudom szégyen gyalázat, de kérlek szépen lusta vagyok, a lustaság pedig sajnos még nem fáj, így megengedhető, és csak ritkán válik zavaróvá is...legalábbis az alanynak, a környezet pedig elhanyagolható tényező. De nem erről volt szó, mindegy, végül is eljutottam immár időben a buszmegállóba ahol Wikk is ott volt. Kis magyarázkodás, h én most miért is állok itt. Nemsokára jön is a szállítókonzerv és go Balkánia. Amúgy rájöttem h a plázában engem mindig elfog a fejfájás, de minimum az az előtti állapot, mert marhára nincs abban a szarban levegő és azt az én fejem eléggé nem bírja...*tényszerű felfedezés*. Betámadtunk a mellékest majd go out, h legyen levegő is. Wikk is megjelent megint, majd közösen megállapítottunk, h bent már van egy pár ember a szökőkútnál akik feltehetőleg szintén Yumira várnak. Az egyik csaj akit Dorcinak hívnak*figyeled milyen jó vagyok h meg tudtam jegyezni a nevét**hülye*, ő is kijött... nagyon szép loli ruhája volt, de én a fa cipőjén voltam ki, amit ebay-ről rendelt, nah igen így már nem csodálom, azt sem h kicsit Japán feelinges. Végül bevetődtünk a többiek mellé akik között volt pár igencsak ismerős arc, még szerencse h a nevek megjegyzésénél az arcok jobban mennek, bár ez némiképp csodaszámba megy, de kicsire nem adunk a nagy meg úgysem számít. Yumi is befutott, hm na igen, és azonnal kapott is embert a nyakába. Én is elég régen láttam már, így nekem is jólesett ölelgetni egy sort. Közben Dave és Csabi elmentek az interspárba, mert nekik kell pia. Hát jóó...Megvolt az össznép bemutatás, a nevekből meg azokat sikerült csak megjegyeznem, akiket eddig is ismertem T_T, röviden homály a dolog.
Elmentünk Kianenékhez és kicsit gondolkodtam, h h fogunk mi itt mind elférni?, de végül nem volt belőle gond, megoldottuk, sok jó ember kis helyen is elfér...na az mind szép, de mi nem vagyunk jók csak fanatikusak, ami nem ugyan az X3. Megismertem Kianent személyesen is, és be is foglaltuk Meguval a laptop melletti helyet, nem szeretünk gépközelben lenni...mi soha*arrébb áll és viszi magával Hizumit is*. A házigazda kicsit meg is lepődött a tömegen, de mondjuk nem csodálom X3 Támad az orosz helyett a meethadsereg XD. Hamar megtaláltuk a hangulatot, keresni sem kellett. Addigra már volt aki nagyban tolta a videojátékot...az mondjuk nem az én műfajom, az egyetlen játék amire eddig ráfüggtem az a World of Goo...tééényleg azt fel kéne telepítenek Hizumira*megvilágosodik* nah majd ezután! Megnézegettük Dorci rajzait, nagyon szépen rajzol, nekem a hagyományos japán formákat idézte, picit szokatlan, de határozottan szép. Aztán Csabi és Dave mellénk keveredtek és elkeztek hülyülni én meg röhögtem mint állat, asszem itt kezdtem megzakkani...nagyon viccesek voltak és elhangozott a nap kulcsmondata a két sráctől...IGYUNK VALAMIT!!! és kb 10 percenként ismételgették, jah nem sűrűbben. És az elhangzottakat tett is követte, vagyis kaptunk finom sört*nem szereti az alkoholtartalmú dolgokat ő soha*.
Persze a sör mellé a laptop is előkerült*büdös kocka desu*, és h ne legyen csend benyomtunk valami zenét. Na a gáz csak annyi volt, h olyan szinten halk volt szegény masina*vagy akkora volt a hangzavar?* hogy gyanítom rajtunk kívül senki nem hallotta. Előkerült egy CD, amit egy hifibe megpróbáltam berakni, csak nem szólt, mert...mert passz, nem én basztam el, mert még Kianen sem tudodd vele mit kezdeni, így maradt az h zene a gépből :/. Utána Toma-kunról*MP3-a* ment a zene, de hamar életmentésre szorult, így vándorolt vissza a táskámba.
Csesződjön meg a KIBASZOTT KURVA BLOGSPOT, MERT EGY KÖCSÖG!!!! Gyönyörű szépen megírtam a blogomba ezt a postot, erre bedöglik...és nem menti el, és még csak el se küldi...*besír*!!! Utáááááááááll és én is őt!!!*lenyugszik*
Nah így ezután a kis közjáték után, folytatom a leírást*közlemény off~*. Előkerült Hubi is, hm...hogy az még mindig milyen finom*nyammog*. Odaadtunk Yuminak az ajéndékot, remélem tetszik neki, bár a béka és a rózsa is sikerülhetett volna valamivel jobban de szerintem minimum 3 éves van, h nem fűztem, így meg nem is olyan vészes a dolog. Beszélgettünk egy keveset, majd Yumi eltünk, én meg tovább röhögtem. Elkezdtünk yaoit nézni, és hát a 2 srác már nem tudta hova fordítsa a fejént, h még véletlenül se kelljen találkozniuk a látottakkal. Valaki a társaságból elhozta a saját, ki is adott mangáját. Nem volt rossz, és persze az is a 801-es kategória. Aztán az egész képnézegetésbe*vegyesen mindent*torkollott, némi társalgással fűszerezve. A netet hiába próbáltunk meg behozni, aztán mondták, h a jel maximum a fürdőig ér el, szal oda kéne bevetődni a géppel, mondjuk a zuhanytálcából, szépen is néztünk volna aki a zuhanytálcában gubbasztva laptoppal a kerünkben*röhög* .
Ekkor jött a nagy össznépi ajándékátadás, amit egy Teletubi-féle ölelég követett. Gackt rajza meg is szenvedte a dolgot, mert az üvegmegpattanat. Látszott drága nagyimon h meg volt hatódva. Aztán odaadta mindenkinek a kedvenc anime/manga karakterét, és teszem hozzá nagyon szép rajzok születtek. Megu egy Uruhát kapott és mint volt Lucy cosplayes Lucy-t. Az mondjuk részletkérdés, h anno a cp-m rettenetesen elbasztam, főleg a hajjal*nem igazán lehetett felismerni*... Talán ezután volt h valamire azt mondtam, h ha az tényleg úgy van, akkor én lemegyek hídba, és mivel úgy volt meg is csináltam. Kicsit koccant a fejem, de azért is megcsináltam, mert a számból segget nem csinálok.
És jött a katarzis, aliasz sms Megunak, miszerint a Shiver fent van youtubeon a PV previewval együtt. Ezúton is köszönet Keengának és Sanshinak az infóért. Megu közöl infó, Ayu felfog, feldolgoz, felsikít, mindenki más döbbenten keresi a hang ismeretlen eredetű forrását. Csabi és Dave akik saját bevallásuk szerint kissé kezdtek beálli mondták h ettől a hangtól most kijózanodtak. Remegő kezekkel kezdtem a fangörcs előtti állapotnak, és fél perc nem telt bele, már loholtam át másodmagammal a nettel is rendelkező szobába. A kézremegés a pötyögés ideje alatt sem csillapodott, és random ugárósikítozás jött rám. A szobában lévő két lány először nem tudta elképzelni, h mi a fene történt, majd a tényállást követően velünk együtt olvadoztak erre a nagyon is jól összerakott élvezetes számra. Összekapaszkodva olvadoztunk a gyönyörűságtől. Nem tudom már ki, de elment mögöttünk azzal a benyögéssel, h hát ő nem szereti őket annyira, viszont elég hamar rájött, h ez perpill kellően egy életveszélyes kijeneltésnek minősül, szal a tett színhelyét elég gyorsan elhagyta. A PV previewt többször is megnéztük, és nekem még mindig a Gyár udvarát idézi a helyszín. Tamara*aki Tamás elég hosszú h miért, de nem játszik a saját térfelén* bejön h mi ez, és h ő is jöhet-e, aztán a fanság tárgyát látva inkább mégsem jöttXD.
Kicsit nyugodtabban ültünk vissza előző helyünkre...már akkor tudtam, hogy hazamegyek első dolgom lesz leszedni. ezután mentem vadászni kaját, mogyoróscsirkét bambusszal és risszel, aztán ettem háziráment is. Mi is megírtuk a közös jókívánságokat Yuminak, majd beültünk és néztük a nem tudom milyen egymás püfölős játékkal játszókat. Játékokból alapjáraton analfabéta vagyok, szal nekem nem mond sokat a dolog, de az tuti h ugyan ez élőben sokkal élvezetesebb, s nem nem vagyok szadista. Pici mini DS, majd beszélgetni keztünk Yumi, Megu és én. Később ismerős dallamok ütötték meg elég süket fülemet, így szépen elindultam a hang irányába, ebből lett az h Yumival énekeltem Kalafinát, amolyan félig karaoke stílusban. Jó volt, és nagyon elvoltunk. Aztán mivel egyedül nem akartam kornyikálni, így valakinek támadt az az ötlete, h nézzünk egy akatsukis életét. Nagyon beteg a sorozat, de szórakoztató. Az egyetlen gond csak az volt vele, hogy baromira akrtd, így néha már az élvezhetőség határait erősen súrolta.
Megu valami ilyen tájékban lépett le. Én még maradtam, 9-re néztem magamnak buszt. Megint éneklés következet, ami nagyon is jól telt...és szépen elénekeltem a buszom. Mikor észrevettem mennyi az idő már valószínűleg futva sem értem volna el a buszom, és az volt az utólsó. Még szerencse h vonat az van később is. Kimentem a konyhába ott beszélgettem az emberekkel, ölelgettem Yumit, elvoltam. Felvetették az ötletett mi lenne ha csinálnánk sushit. Eddig egyszer csináltam az is borzasztó lett a nori laptól akkor kis híjján kiokádtam a belem. De ezek a kis tekercsek nagyon finomak lettek. Lett minden féle, a végén inkább magyarosak, mert a rákok elfogytak, ezt úgy kell érteni, h virsli és bacon volt bennük. Viszont ettem wasabi pasztát...ah...annyira finom és erős volt!, szinte bekönnyeztem tőle, szal ott helyben eldöntöttem, h nekem ilyen kell és mivel sikerült megtanulnom hogyan kell sushit otthon gyártani, így a közeljövőben megint fogok csinálni. Poén volt, mert szinte alig bírtuk olyan gyorsan megcsinálni őket az elején, mint ahogy fogyott X3. Vicces volt.
Viszont nekem idő volt, táska fel elköszönni mindenkitől, Kianentől és yumitól külön is, majd megint ott voltam, h siethettem a szállító, sínen közlekedő konzervem felé. Persze elég sokat késett de ha nem sietek biztos vagyok benne h még előbb is elmegy drága Murphey-nek köszönhetően, amúgy azt az ipsét is akarsztani kellett volna már kiskorában, h biztos legyen, de ezt valaki nagyon elmulasztotta. Kicsit fura hangulatom volt hazafelé, Koi sms-t is csak akkor vettem észre...jó sűrűn nézem a telefonom ami azt illeti. Itthon gyaloglok hazafelé mikor megáll mellettem egy autó, kis időbe telt mire felfogtam, h a szomszédunk az. Beszálltam, mellé, mert mondta h hazahoz, beszélgettünk, majd illedelmesen elköszöntem...igen olyan is tudok, lenni csak nagyon ritkán.
Persze mint elterveztem, itthon az volt az első dolgom, h Hizumit bekapcsoljam, és miután bejelentkeztem msnre azonnal Youtube, és töltés. Nekem nagyon tetszik az új szám. A friss letöltésem beraktam lejátszásra és ismétlésre, és több mint 3 órán keresztül ugyan azt az egy arab számot hallagattam, és ez még minde semmi, ennyi idő alatt nem is untam meg. Ezt azt hiszem egy rossz dallal nem lehet megcsinálni, én ebben biztos vagyok. Gazetteóék megint nagyot alkottak, és akinek ez nem tettszik, az forduljon fel. Szerintem minden megvan ebben a számban ami eddig is, és azért, mert egy hangyányit más hangzású, azért nem hiszem h rögtön ki kell rajta akadni. Csakis és kizárólag gratulálni lehet nekik, és most még a style ellen sem igazán lehet kifogása az ember fiának.
Apum viszont marhára megijesztett mikor az éjszaka közepén matat az ajtónál. Komolyan azt hittem betörő az, pedig nem az volt, de akkor is a szívbaj jött rám.
Yumi, neked pedig kívánok nagyon sok szerencsét, és sok kitartást Londonhoz, és remélem minden úgy alakul, ahogy az a terveidben is van, és akkor is fogunk még találkozni ha te kimész. Minden jót neked :).
Lassan viszont befejezem, immár másodjára ezt a postot, amúgy meg ennyit arról, h megtanultam rövid postot...ezen is annyira látszik *röhög*, na baibai, minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése