Hivatalosan is

Mostmár mindenféleképpen elmondhatom magamról, hogy egyetemista lettem. Ez is olyan mint mikor dolgozni keztem, és belegondolni meg kimondani olyan jó egy hétig annyira fura volt. Valahogy így vagyok most azzal is, h egyetemista vagyok.

Elég sok kételyem van, a milyen is lesz, bírni fogom-e, nehéz lesz-e, minden rendeződik-e, és ehhez hasonló kérdések járnak a fejemben. Sajnos a lakhatásom miatt még mindig fő a fejem rendesen, de előbb utóbb csak rendeződik az is, legalábbis nagyon tudom remélni.

...oda üt ahova köl

Ha már a munkás életem első hetét egy blogbejegyzéssel indítottam, akkor már azzal is zárom. Igen, végeztem. Őszintén elég vegyes a dolog, mert a munka nehézségével kapcsolatban rosszabbra számítottam, sokkal rosszabbra, de másrészről nem gondoltam volna, hogy 8 óra egy munkahelyen ennyire fáraszt tud lenni.

Mindig megértettem szüleim, h meló után fáradtak, viszont, hogy ennyire azok, azt nem gondoltam volna. Nagyon nem. Elég fura volt, mert mikor először mentem be a csarnokba, akkor a hatalmas monstrumok között kicsite lveszve éreztem magam, idegenkedtem tőlük, de kb. két három nap után, már nem volt ilyen gondom. Amit nagyon sajnálok, az az, hogy a sszervízben csak két és fél napot voltunk. A legjobb az volt, h aludhattam még egy jó órát másfelet, mert nem jött be akivel dolgoznunk kellett. Nah igen. A hevítőn ott meg nagyon jó volt a meló, és még mikor teljesen egyedül is voltam akkor is telejesen nyugodt volt a dolog, és hamar eltelt. Amúgy meg jó volt a társaság. Talán a sok ember közül aki ez alatt az egy hónap alatt megismertem egyetlen ember volt aki az unszimpátiámat megtartotta, de neki is voltak normális pillanatai. Nem sok de volt. Fárasztó volt, de nem bántam meg egyáltalán azt, hogy elmentem még akkor sem, ha emiatt eléggé kizökkentem a saját környezetemből. Ha lehet jövőre is menni fogok.

Amúgy minden okés. Az egyetem kezdetét elég vegyes érzelmekkel várom. Valahol tartok tőle, hogy nehéz lesz és nem fogom bírni, de azt is tudom, hogy egyetemen más a kötöttség . Valójában ameddi nem vagyok ott nem tudhatom milyen is. Ha minden jól megy akkor hétfőn fogok tudni lakhatást is rendezni. Szerintem a negatív érzésekben ez is jócskán benne van. Meglátom mi lesz meg hogy hogyan, és azt is nagyon nagyon remélem, hogy nem fogok eltévedni a rendszer rejtelmeiben. Itt amúgy sem lehet kiszámolni a dolgokat. Legalábbis ez az én véleményem. A másik meg az, hogyan fogok felköltözni? Nem lesz egy sétagallop azt már most is tudom.

Hát lényeg a lényeg valahogy megoldom, eddig is sikerült, ezután is fog, legalábbis bízom benne. Hát minden jót továbbra is, ha nem felejtem el akkor majd még bloglok XDXDXD. Baibai!*tudja h a kutyát nem érdekli de részletkérdés nem?*

Lehet aludni kellett volna

Nem nem lehet hanem biztos*sóhaj*, na de mostmár baszhatom. Oké talán értelmesebben kellene.

Szal akkor, hogy érthető legyen a dolog. Szerda este csörgött a telefonom. Azon hogy egy olyan szám volt meg sem lepődöm, amúgy is csak a saját telószámom vagyok képes megjegyezni, amit nem egyszer meg is szívtam. A BME-ről hívtak, h nem elég a koleszhoz a papírokat feltölteni el is kell küldeni. Annyira jó, senki nem mondta nekem ezt korábban egy büdös szóval sem, szal akkor nem tudom honnan kéne kiszívnom. Másnap posta és levél elküldése elsőbbségivel.

Ma meg tuti h nem kellett volna felkelnem, igaz akkor holnap tudtam volna, meg, de nem lényeg. Ma kaptam meg a mailt, az eredményről. Igazából nem lepődtem meg, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára. Hát most meghalt, mert nem vettek fel koleszba. Nagyon tudtam neki örülni mondhatom, megint egy jókora gondot varrok anyákák nyakába, mintha én magam nem volnék elég. Ebből kifolyólag, már kerestem pár lehetőságet, de nem tudom. Kellene kerítenem lakótársat, de kit? Úgy mégis kit?*sóhajt* Majd meglátom mi lesz. Mondjuk ilyenkor úgy az jut eszembe, hogy igen bezzeg az aki sorozatban nyomja a kölyköket, kicsit (nagyon)barnább színezetű, és életcélja a kölykeiből munka nélkül megélni, annak a kölykei bezzeg kapnának helyet. Mindegy, nem baszom rajta magam, mert nem ér annyit dolog. Majd végig fog kelleni telefonálni h mi az ami aktuális, mi az ami nem, majd megnézni, h mégis mi az ami arravaló.

Néha úgy tényleg az jut eszembe, hogy valahol rettenetesen elcsesztem már most. Mondjuk igen azt is tudom h hol, úgy majd 19 éve, de mostmár mindegy, mert utána vagyok, de egyszerűbb lenne mindenkinek*sóhaj*. Hát remélem azért sikerül találni valamit, fizethető áron, és talán majd idővel egy normális lakótársat is szerzek,  h egyszerűbb legyen, meg valami 4 órás melót. 

Viszont elég a folyamatos rinyálásomból, de ez most jólesett. Nah baibai!

Értelmetlen teóriák

Tudom mindig ezzel kezdem, de leszarom. Tulképp most azt is, h bunkó vagyok. Mekkora méreteket ölthet az. h valamiből eleged van? Valahogy nem tudom rá a választ. Tudom valahol helyzetfüggő. Előre szólok, aki valamilyen rosszul elsült csoda folytán ide téved, h óvakodjon, mert ez most nem szól másról csak a siránkozásomról a fájdalmasan sajnálatos és a dühítő között, szal csak az fogjon bele.

Mostanság túl sok hatás ér a normál világból, és nagyon kezdem azt érezni, h ez lassan már veszélyes. Tulajdonképpen kissebb-nagyobb megszakításokkal, de a múlt tanév kezdete után nem sokkal abnormálisan nagy adag normálisság ért. Ezt csak úgy kell érteni, h az kicseszett érettségi miatt kénytelen voltam kiszakadni a társadalomból és normális emberként tanulni. Nagyjából most jöttem rá, h ez sincs ez másképp, csak most nem tanulnom kell, de az eredményen nem változtat. Mikor lesz a pont az I-n? Komolyan már azt találgatom ez mikor lesz, de nem akarom. Nagyon nem. Komolyan úgy érzem, nem kell sok és betelik a pohár, és feladom a dolgaim. Nem lesz egyszerű, és még ennél is szarabb lessz, de most is valahogy olyan érzésem van, h szakadnak a szálak, csak éppen lassan, alig észrevehetően.

Igen tudom, hogy már megint sír a pofám, és azt is, h mindenkinek elege van már a szánalmas siránkozásból, viszont úgy érzem kicsit kezd nekem sok lenni. Persze másnak nagyobb és súlyosabb gondja van, meg sokkal több mindent kell eltűrjön és lenyeljen mégsem sír a pofája ennyit és inkább örülnék neki, h ezt kaptam a sorstól, viszont nagyon sokszor inkább azt kívánom bár ne kaptam volna semmit. Semmit ezen az ég adta egy világon. Annyival egyszerűbb lenne, annyira sokkal. Nem kellene gondolkodni, és nem volna semmi, nem érezném magam egy elbaszott, rosszul összerakott, ronda szerkezetnek, akinek valahová elkeverték a javító szoftverét, és nem tartozik a megjavítható dolgok közé. Azt hiszem nagyon sok mindenkinek könnyebb lenne, nem ebben biztos vagyok, és legfőképpen nekem, de visszatáncolni nem lehet már, miért is lehetne? Túl egyszerű lenne, és mint tudjuk bonyolultan szép az élet.

A múltnap meg komolyan az fordult meg a fejembe, hogy nem megyek egyetemre. Az okot hagyjuk, de tényleg megfordult a buksimban, hogy itt és most hagyom az egészet, és inkább munkát keresem, élem a szürkeség mindennapját esetleg keresek egy tavat, egy követ és egy kötelet. A baj mindösszesen csakis és kizázólag annyi, h ahhoz h eddig is eljussak túl sok munkám fekszik ebben a kikúrt felvételiben. *sóhajt*. Mindegy valahogy biztosan lesz, legalábbis remélem, h lesz és h meg fogok tudni bírkózni vele.

Viszont nem ártana befejezni. Azt reméltem ha leírom a dolgot jobb lesz, hát eléggé tévedtem, de sebaj, kicsire nem adunk a nagy meg úgysem számít.*elballag*

Munkás ököl...

Ezt is merértem, elmondhatom magaról, h munkás ember vagyok. Tudom fogom én még ezt bánni, de akkor is, egyenlőre furcsa, és még mindig valahol érdekes azt kimaondani h melózom. Éljen az idiotizmus.

A hétvégémről csak annyit szeretnék elmondani h eltelt. A gépemmel csal este tudtam együtt lenni amitől elég kialvatlan lettem. Olyan hajnal 3-ig fen voltam és kb 7-kor volt az ébresztőm...olyan felemelő...de ez van. Nem haltam bele, megvagyok és egyben. Viszont az is igaz, h ennyit nem segítettem anyának még mint ezen a hétvégén úgy takarításban mint főzésben. Ez a tipikus ha muszáj megcsinálom, ami rám nagyon jellemző.

Elég sok minden történt azóta, ennél fogva a hétfői napot is távolinak érzem már. Nagyon furcsa, és így egy hét után ki merem jelenteni h hajnal 4-kor szar felkelni. Egy mindig kurva álmos vagy, 2 nem lehetsz fent addig ameddig szeretnél. Jó nálam a kipihent állag lassan tényleg egy ismeretlen fogalom lesz, de nem lényeg. Viszont a másik szarabbul érint, ha nem akarok melóban hulla leni, akkor legkésőbb 10-kor le kell feküdjek, én, aki eddig éjfél előtt a lefekvés gondolatáig nem jutott el. Ez van ezt kell szeretni helyett csak elviselni. Amúgy panaszom nem lehet, akikkel együtt dolgozom nagyon jófejek, lehet zenét hallgatni, ma pl. a nakakut végig énekeltem miközben karácsonyfáztam*az egy speciális munkadarab beceneve*. Tegnap meg a hevítőn voltam...én oda akarok visszamenni, mert az kurva jó az a hely. Olyan tipikus nyugis, az egyik felén beteszem a másik felén kiveszem, és oda és akkor mászkálok ahova akarok, csak a főkököt kell kerülni. Amúgy a csoportvezetőm köcsög, a sorvezetőm meg határeset ő egészen normális. Hát nem tudom mi lesz jövőhéten...nem akarok megszakadni, de ki az aki fölöslegesen akar hajtani? Senki.
Nagyon sok mindenről tudnék még írkálni melóval kapcsolatban, de nem hiszem h bárkit is érdekelne, viszont az eléggé durva, h egy hét után mennyire mennyire "otthonosan" mozgom a nálam 2x- 3x nagyobb gépek között. Első nap még az egész ijesztőnek hatott a darabokra meg a távozz tőlem sátán felíratot raktam volna, de most már semmi ilyesmi, még csak nyomokban sem. Elég fura, és gyanítom, már eltévedni sem fogok.
A másik meg h hó végére olyan szinten kávéfüggő leszek...minden szünetben valamilyen kávét tolok le. Nah igen, ez van.

Ha minden jól megy a hétvégén tudok menni depi koncra, bár h vasárnak amikor unokatesómék jönnek mennyire leszek kiütve az még elég kérdéses én spec a nagyon és a rettenetes között tippelek így látatlanban, mert jelen pillanatban is ragad le a szemem, pedig csak fél 6. Szar ügy. Amúgy a másik ami ma ötlöt az eszembe az az, hogy Aoi befágnám a gyártósora két gép mellé, akkor tuti elfáradna és nem lenne hiperaktív.
Tegnap meg kurvára felbaszta az agyam az az idióta gyengeelméjű kis picsa...akinek van két agysejtje már az nem kérdezi meg egy 31 éves pasitól h szűz-e. Nah mindegy.

Eljutottam addig h írjak tudjam ki mi h merre mikor, erre nézem 10 óra, fasza meni kéne, így is ma már kínomban az asztalon fetrengtem. Az éjszakai vihart úgy aludtam át ahogy van, viszont reggel 8-kor úgy nézett ki mintha minim este kilenc lenne. De mákom volt mert mikor én az utcán voltam pont nem esett, előtte és utána meg szakadt, szal máskor is így.

Mondjuk elég rossz, mert mostanában nagyon úgy érzem, h megint kezdek kiesni köreimből. Szar nagyon, és hiába van az h tudom semmi különösebb nincs mégis...így érzem és egyre inkább fusztráló lenni a dolog*sóhaj*. A másik ami "remek", h alig van esélyem a koleszra, viszont akkor nem tudom mi lesz. Anya mondta h lehet keresni kéne albérletet, de akkor azt is zúdítsam a nyakukra? Gáz, nagyon remélem h vagy találok valakit akivel együtt lakhatom, vagy sikerül a kolesz.

Nah jó megyek, mert még pár dolgot meg akarok nézni. Baibai...