Nem nem lehet hanem biztos*sóhaj*, na de mostmár baszhatom. Oké talán értelmesebben kellene.
Szal akkor, hogy érthető legyen a dolog. Szerda este csörgött a telefonom. Azon hogy egy olyan szám volt meg sem lepődöm, amúgy is csak a saját telószámom vagyok képes megjegyezni, amit nem egyszer meg is szívtam. A BME-ről hívtak, h nem elég a koleszhoz a papírokat feltölteni el is kell küldeni. Annyira jó, senki nem mondta nekem ezt korábban egy büdös szóval sem, szal akkor nem tudom honnan kéne kiszívnom. Másnap posta és levél elküldése elsőbbségivel.
Ma meg tuti h nem kellett volna felkelnem, igaz akkor holnap tudtam volna, meg, de nem lényeg. Ma kaptam meg a mailt, az eredményről. Igazából nem lepődtem meg, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára. Hát most meghalt, mert nem vettek fel koleszba. Nagyon tudtam neki örülni mondhatom, megint egy jókora gondot varrok anyákák nyakába, mintha én magam nem volnék elég. Ebből kifolyólag, már kerestem pár lehetőságet, de nem tudom. Kellene kerítenem lakótársat, de kit? Úgy mégis kit?*sóhajt* Majd meglátom mi lesz. Mondjuk ilyenkor úgy az jut eszembe, hogy igen bezzeg az aki sorozatban nyomja a kölyköket, kicsit (nagyon)barnább színezetű, és életcélja a kölykeiből munka nélkül megélni, annak a kölykei bezzeg kapnának helyet. Mindegy, nem baszom rajta magam, mert nem ér annyit dolog. Majd végig fog kelleni telefonálni h mi az ami aktuális, mi az ami nem, majd megnézni, h mégis mi az ami arravaló.
Néha úgy tényleg az jut eszembe, hogy valahol rettenetesen elcsesztem már most. Mondjuk igen azt is tudom h hol, úgy majd 19 éve, de mostmár mindegy, mert utána vagyok, de egyszerűbb lenne mindenkinek*sóhaj*. Hát remélem azért sikerül találni valamit, fizethető áron, és talán majd idővel egy normális lakótársat is szerzek, h egyszerűbb legyen, meg valami 4 órás melót.
Viszont elég a folyamatos rinyálásomból, de ez most jólesett. Nah baibai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése