A démon neved legyen Hakuouki

Hm... némi kis ingerenciám támadt írni egy röpke bejegyzést, és nem azért mert éppen unatkozom, dolgom az mint mindig lenne bőven csak hozzá kedvem meg energiám nincsen, de szerintem ezzel más is így van.


Nem olyan régen, egészen pontosan csak pár nappal ezelőtt Para ajánlott egy animét, mutatott belőle egy AMV-t ami nekem is eléggé bejött, már csak azért is mert gyönyörű volt a grafikája, ami nekem azt hiszem már örök gyengém van, hiába a szépet nagyon is szeretem. Para is odáig és vissza volt tőle, és naagy naívan én is belekezdtem. Hát mit ne mondjak meg is lett az eredménye.
Első lépés, dobtam egy hátast az op-től, az a kategória ami első hallásra is tetszik, és te is énekelni akarod, de még többedik hallgatásra is tetszik. Aztán jött maga az anime. A történetről csak annyit, hogy van benne humor, misztikum, de akció sem megy hiánycikknek. Nem az az erőltettett fajta, tényleg várod a következő rész belőle. Így lett az, hogy rögtön 7 részt benyaltam belőle, és mint olyan jött az inger is hogy nah akkor ide most és rögtön azt a folytatást is.
Tegnap végignéztem az utólsó rész is, hát a vége az nem egy happy end, távolról sem, pedig azért csak egy picit lehetett volna belecsempészni, ha más a második évad eléggé komolyra sikeredett. Tulajdonképpen a főszereplő lányzón kívül majd mindenki meghal a folyamatos háborúzásban. Amit még hozzá kell tennem, hogy nem az a kategóriás főszereplő, ami kb a sorozat felétől már lassan idegesítő, és nem is sikítozik fölöslegesen szerencsére, így egészen szerethető egy karakter.


A sorozat legnagyobb hibája, h nem lesz folytatás belőle, mert főszereplők nélkül nem igen lehet folytatni.Ez már csak azért is idegtépő, mert ahogy végigér az ember fia a sorozaton olthatatlan ingert érez további adagokra, enyhén szólva is megragad a tudatban és kéri a folytatást. Vannak belőle special részek, de a dolog szépséghibája csupán csak annyi, h nincs hozz értelmes nyelven felirat, a japán hang meg szép és kifejező, csak nem értem, a nevekkel meg azzal a csokornyi szóval amit tudok japánul nem megyek semmire. Természetesen a manga sem fellelhatő értelmes formában és igen ezt hívják szopásnak a köbön.
Kínomban a zenéjét szedtem le, és most is azt hallgatom, közben vergődök h mennyire jó, mert szerintem ténylegesen az, nagyon szép és kifejező mind a soundtrack mind az opening ending zenéje, és szövege, nem beszélve az énekesnők hangjáról, jah, és vinnyogok, h nincs folytatás....szép az élet ugye?


A másik amiért írni akartam, h mennyire kiborított a mai nap. Oh igen vizsgaidőszak, és mint ilyen nehezebbnél nehezebb tárgyakból kell számot adni. A köv vizsgám a fizikai kémia, amibe minél inkább beleásom magam annál inkább azt érzem h reménytelen, és nem tudom hogyan fogok levizsgázni, még ha tonnaszám ettem volna mákot, sem vagyok benne bizos h menne. Tudom nem ez a jó hozzáállás, de akkor is ezt érzem, és nem tehetek róla. Olyan mértékben elvont és elrugaszkodott nekem ez az egész, hogy azt nem tudom egyszerűen kifejezni. Reménykedem benne hogy valahogy csak sikerül levizsgáznom, de a kapcsolódó anyag mennyiságe még az ami végképp elriaszt. Hát remélem vannak még csodák, mert asszem most szükségem lesz egyre. Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogy minek is voltam én anno majd 2 éve olyan elbaszottul hülye h egyetemre jelentkeztem, de azt hiszem ezt már leírtam egyszer, szal nem ecsetelném tovább. Ez az a kérdés amire soha nem fogok a büdös életben választ kapni, de nagyon sokat fel fogom még tenni, vhogy ez az érzésem van ezzel kapcsolatban. Ez már majdnem olyan mint a nagy kérdés: Mi az élet érteme? Senki nem tudja, nem is fogja, de mégis majd mindenki életében legalább egyszer felteszi magának. Szeressük ugye nagy kérdőjelek.


Nah de azt hiszem elég is lesz. Amúgy ilyet sem csináltam még, hogy egy fél blogbejegyzés egy animéről szóljon, és ezek után merjem tagadni én is h van az ereimben némi otaku vér*röhög*, nah de nem baj az élet úgy szép ha zajlik, és legalább van ami megszínesíti, ha más nem a saját hülyeségem, mert amíg az ember saját magán is tud egy jóízüt nevetni addig nincs elveszve a nagyvilágban. oyasumi mindenkinek! 

Can you understand it?

Hát megint elkezdődött, megint itt van a félév. Igaz ez nekem már a második hetem, de akkor is. Ám most nem ez a problémám.

Semmit nem értek igazából. Utóbbi időben annyi minden változott meg, olyan hirtelen, hogy nem tudok vele mit csinálni. Hiába szemlélem külső szemlélőként a világot nem bírom megérteni, és most nem a nagyvilágról beszélek. Arról az aprócska kis részről amihez úgymondt tartozom, és rajtam kívül még nagyon nagyon sokan. Mintha kifordult volna önmagából, vagy csak engem vetett ki magából? A világ változott meg vagy csak én? Nem tudom eldönteni. Visszasírom a jó két évvel ezelőtti időket, akkor még olyan jó volt minden, most meg...no comment.

Megint az van h egyedül érzem magam, és most, hogy a nyáron kicsit megint visszakaphattam önmagam még jobban fáj. Valahogy az a sanda gyanúm, hogy ha csak úgy eltünnék erről a sárgolyóról az ismerőseim elintézve egy vállrántással lépnének tovább egy percig nem gondolva rám többet. Lehet, hogy a közöny majd fertőtleníteni fog engem is, de egyenlőre még fáj. Megint azt érzem, h ki vagyok rekesztve, és igazából nem tudom megbeszélni teljesen a helyzetem senkivel, mert egyedül vagyok a cipőben amiben járok. Az élet egy szar játék, de legalább a grafika nagyon ott van. Jó mondás és akár a mottóm is lehetne.

Nagyjából már megszoktam, h leszarják a fejem, de a mérték még mindig megijeszt, meg még nem teljes az elfogadás. De már csak idő kérdése ez is mint oly sok minden más. A legjobban abból látszik, hogy megint egyetemre járok, hogy ismét egy pesszimista filozófusra kezdek hasonlítani. A Carpe diem nekem valahogy soha nem ment, és nem hiszem h most fogom majd megtanulni. Ha pedig mindenki annyi éves amennyinek érzi magát, akkor azt hiszem én lélekben legalább negyven vagyok már.

Azt hiszem így estére elég lesz ennyi is amúgy is holnap már hosszú napom van szal jóéjt mindenkinek.

Diru indiánok, bakancsos szauna és NGpartyhard industriál módra

Még friss élményként szeretném leírni azt az elképesztő eseményt, amiben a Dir en Grey koncert alatt, és az azt követő NG-n részem volt. Röviden összefoglalva kurva jó volt, de ez a két szó távolról sem képes összefoglalni az eltelt időt az érzéseket és a hangulatot. Akkor azt hiszem essünk is bele az elejébe...

Egyszer volt hol nem volt...vagy mégsem. Anno még valamikor az év elején talán tavasz felé egyik Zh-m után Megu megcsörgetett h nagy híre van és kapaszkodjak meg. Valóban az volt, mert közölte, hogy augusztus 18-án hazánba látogat a Dir en Grey. Szinte fel sem fogtam azonnal, de amit akkor leműveltem a buszmegállóban...az emberek nem néztek ám furán egy csöppet sem, de nem tudott meg hatni, nekem azt a tényt kellett mindenek felett feldolgozni, h élőben látni fogom őket. Az egy pillanatig nem merült fel, h én esetleg ne lennék ott. Hát igen lassan én is köelező partykelléknek minősülök.

Már a nyár elején elkezdtem készülni a koncertre. Vizsgáim után vettem egy felsőt, h ez lesz rajtam, elterveztem h hogyan fogok kinézni, mi lesz rajzam. Megcsináltam a nyakláncot amit majd viselni fogok. Aztán csak röpült a nyár, a jegyem ott figyelt a vitrinemen, és olyan túl sokat valahogy nem is gondoltam rá, de azért augusztusban meg szaporodtak azok a "blokkok" amikor a teljes gépemen levő diru-zene mennyiség egyben lement. A koncert előtt egy héttel, meg már el sem tudtam hinni h már csak ennyi van hátra. Nem voltam még biztos abban h mikorra is akarok kimenni, végül úgy döntöttem, hogy így sem úgy sem alszom jól, akkor azzal az erővel akár ki is mehetek, persz előtte való nap nyakamba véve pestet*nem egyedül persze* mászkáltunk avárosba, ami a bleach op-k és ed-k hallgatásával ért véget, de szeretzem tüskét a fülebe*és mindenkinek azt mutogattam XD*.

A koncert napján borzasztó rossz kedvvel keltem. Gyanítom a rossz alvás közrejátszott benne meg a 6 órás kelés is. Persze semmi nm úgy megy mint annak kellene mert ugyan ár miért is, így az eltervezett 7 óra helyett később sikerült elindulnom, immár teljes harci díszben. A kombinon egy nő nagyon bámult, és kicsit jött h szájbarúgjam, de végül is nem lett beéőle semmi. Kicsit tartottam tőle, h el fogom téveszteni, így ezerrel figyeltem a házszámokat, h jó helyen száltam le, de a fene meg még gondolta, h ott tesz le előtte. Kicsit letablózott, hogy mennyien voltak már kint. Ugyan nem túl jó ilyen szempontból a szemmértékem, de nekem soknak tűnt. Voltak ismerős arcok, de úgy voltam vele, hogy nem akarok pofátlannak tűnni, így csak leültem és üvöltöttettem a zenét a fülembe. Persze a szokott zászlózás az ment, és voltak köztük nagyon jók is, pl az ahol a tagokat rajzolták rá portré jeleggel. Végül Norikohoz csapódtam amikor oda hívott, beszélgettünk, hát szegény már eléggé ki volt. Előtte nagyon szar kedvem volt, és komolyan megfordult a fejemben, h haza kellene mennem, kb mint Oz előtt is. Az tuti h életem top 10 baklövése lett volna, ha ezt kihagyom, de tényleg.

Persze megint ment a hiszti viszonylag korán reggel, mert hát ugye miért is ne. Én csak röhögtem, az egészen. Ilyen szempontból, bámulatos, hogy néhányan a saját tapasztalataikból is képtelenek tanulni, ezt soha nem fogom tudni megérteni. Mikor még a harmadik csaj kiabálta, h őt nem érdekli ott a jegye, és ő hazamegy mert neki elege van. Nagyon vicces volt, pláne, hogy utána meg a barátnője kezdte rá csak már bőgve. Nekem egy jó kis szókaroztató előadás volt nem más. A másik meg a számozásos mese. Anno Miyavi koncerten sem volt semmi értelme, és már akkor rá lehetett jönni, hogy ez itt az életben nem fog működni. Miért? Mert a magyarok képtelenek ezt követni is, meg amúgy is, az kerül előre aki kellően erős, és nem félti magát, mert mindig az erősebb kutya tököl ugye. Be lehetett menni a kerthelységbe, de enni és innivalót nem volt szabad bevinni. Ez a köszi mi is szeretünk titeket. Azzal is volt kavarc, nem is lett volna jó másképp, előbb elv csak az ottalvósok mehettek volna be, utána meg más mindenki. Asszem ekkor csapódtam Zeroékhoz. velük dumáltam, előkörködtünk és szerencsére ekkor már nyoma sem volt a rossz kedvemnek. Aztán mikor megjöttek Fáék, akkor hozzájuk vágódtam elvégre sacc per kb egy társaság lennénk.

Leültünk a klub melletti magánterület nagy beton emelvényére, és elkeztünk dumálni. Hallgattuk Fa telóját, és természetesen nen Dirut, mert az milyen már h pont diru konc előtt hallgatsz deget? Így jött minden sorba, és megkaptam a comatoset, is nagy nehezen. Szegény telefonom rögtön 2 sérülést is szerzett, mert vmi milyat*nem jut eszébe az ok* kicsúszott a kezemből egyenesen a betonra. Azt hittem idegbajt kapok, vagy infartust, de szerencsére egyiket sem, és hamar túltettem magam rajta. Beszéltem telón Meguval, nagy nehezen sikerült elérni, mert kivételesen meghallottam a telefonom. Kb ekkor jött Sanshi is. Ez volt olyan 11 magasságában. Sanshi is csatlakozott hozzánk, és megint ment a jó hangulatú trécselés. Közben megjött olyan dél felé a már jól ismert nagy piros busz.Full poén, mert mindig ugyan az a busz jön és még a sofőr is ugyan az, tehát full poén.

Beáll a busz, aztán rájöttek, h ez így nem fog menni, így inkább kitereltek minket, ránkcsukták a kaput, aztán kis szünet. Mikor meg biztosítva látták a terepet elkezdtek leszivárogni az emberek a buszról. Előbb csak a staff tagjai, majd nagy nehezen megjelent a Dir en Grey 3/5-e is. Toshiya volt az első merész, ő még integetett is. Aztán Kyo, aki ezerrel takarta az arcát. Ahogy megláttam szegénykét, elkezdtem röhögni, rontva ezzel az idilt Kenkinek. Olyan kis picinek, és gyereknek tűnt onnan, hogy azt el nem tudom mondani. Kaokao az nem igazán nézett felénk. Aztán jó hosszú szünet, Shinya és die pedig fent maradtak a buszon. Lehet tlálgatni, hogy miért is maradtak ők ketten fent, mi hülyeség közepett*azért jóval később*azt sütöttük ki h biztos yaoiztak egyet, és hát soha nem lehet tudni ugye. Aztán nagy nehezen leszált Shini is. Elképesztően vékony volt, de ő legalább integetett nekünk, és hát tény, hogy olyan kis csápásan ment, h eléggé alátámasztja a felállított elméletet. Aztán sehol senki, Die fent ragadt a buszon. Fa azt mondta rá*talán ő volt* h biztos azért mert hajat mosott, és talán még utána azt is megvárta h megszáradjon a haja. Nekem talán kissé meglepő volt, de a sikítás terén nem volt olyan durva itt a helyzet, és az a full poén hogy Shinya nagyobb sikítozást kapott mint a másik 3.

Eredetileg azt mondták, hogy vissza fogunk tudni menni, és hogy csak kb 5 percre kell kijönnünk. Ehhez képest, mikor már kint voltunk, mondta a securitys, h oda mi már nem fogunk vissza menni. Még jó, hogy nagyon sokan ott hagytuk a cuccunkat, én mondjuk spec nem, mert azt az egy kemény táskát nem volt olyan nehéz kivinnem magammal, pláne h csak fel kellett kapnom. De ezután volt a nagyon kedves rész, amikor vissza ugye már nem mehettünk, az utcán ne legyünk, de be a kerthelyiségbe meg nem lehetett kaját bevinni. Én ott megebédeltem, lógtam még kint a többiekkel, aztán mikor már mondták, h lehet bevinni enni és innivalót, csak a vágóeszközöket hanyagoljuk akkor mi is bementünk. Találtam egy üres padot, és ott cövekeltünk le. Azt hiszem h egy darabig mindenki ott volt, de azt tudom, hogy sokáig csak Sanshival maradtunk , néha odajött Fa vagy Kenki, és itt elvoltunk. Megismerkedtünk az asztal másik felén ücsörgő társasággal, jót beszélgettünk, de ekkor már éreztem, h a hangulatom megint zuhanórepülést kezd venni. Nem örültem neki, de ez van, eléggé hozzá vagyok már szokva az ilynekhez, de most nem jutottam legalább messze benne. Közben befutott Pappri is, beszélgettünk egy keveset, köszönt Koi. Epic volt, mert Sashival vettünk fagyit, olyat sem csináltam még, hogy koncert előtt fagyit ettem volna, de hát ugye mindent el kell kezdeni egyszer, nagyon is jólesett, mert eléggé nagy volt meleg, amit annyira nem tudtam értékelni, de mi legalább még árnyékban voltunk. Ekkor készült rólam egy kép, mert h nevessek kaptam tussal széles mosolyt, és meg zombisodtam, majd megmutatom annak akit érdekel, de olyan Jasderos fejem van vele XD *D-Gray Man nyam*.

Aztán teló csörgés, és jött Para is. Nem látott minket, így amíg Sanshi magyarázta h merre is vagyunk én felálltam, és mentem elé. Ezer éve nem láttam a drágát, így jó volt végre találkozni vele. Megkaptam a lestoppolt posztereket, Sanshi meg elkunyizta a 2 Aoi-t de végül az egyik mégis megmaradt nekem*majd még fel kell őket vasalni a falra is*. Elmentem cigit venni Parával, visszaérve meg ment tovább a trécselés, aminek köszönhetően a kedvem sokkal jobb lett. Kb ekkor született a megállapítás is, hogy Die és Shinya miért is maradtak fent a buszon ketten *.*XD. Ezután nem sokkal odamentünk Fa-ékhoz*csak helytelen megfogalmazással* mert már csak 3 óra volt az elméleti kapunyitásig. Szal épp h leültünk és már mentünk issorbaállni.

Hát az megint egy érdekes élmény volt. Nem sokkal azután h már beálltunk a sorba Die csak akkor sunnyogott be, hót kussban, azt h mit csinált nem tom, de én már csak a hátát láttam, kissé poén volt. Arra már kezdek rájönni a sorban érdekes ismeretségek tudnak szövődni. Ez kb most is így volt. Drága Parát azt nagyon rángatam magam után T_T*sorry*. Valahonnan a lépcső elejéről indultunk, de folyamatosan egyre csak közelebb kerültünk az elejéhez. Hát igen az észrevétlen és nem feltétlen akartalagos párolgás az megvolt. A drága acélbetésemnek köszönhetően itt is elég neccesen ment az eltolásom, vagyis inkább sehogy. Az átkiabálás és a folyamatos beszélgtés nagyon is ment. Találkoztam volt LeJó-s sulistársakkal ami nagyon is meglepő volt számomra. Sanshi megjegyzése volt aranyos, hogy ki gondolta volna, hogy pont a cicafüles emberekkel fogok szóbaállni, van benne vmi XD. Készült kép is, jó sok szenvedés árán, és szerintem idióta fejem van ráajta de csak azért mert ronda és antifotogén, de ezt már megszoktam. A préselt hering feeling persze nem maradhatott el, de a meleg miatt, kb a szauna hatását keltette az egész. Ami nagyon is kibaszta a biztosítékot, hogy arról volt szó, hogy lesz 10 VIp-es emberke, ehhez képest ha 25-30 ember nem ment be VIP címen akkor egy sem. Undorító volt, pláne h volt olyan aki vissza is nézett h hát neki így milyen jó.

6-kor let volna a kapunyitás, de ehhez képest szerintem háromnegyedkor még próbáltak, amit nem csak én de kb mindenki furcsált, mert nem szoktak olyankor még próbálni. Enyhén meg voltak csúszva, ami azért már koránt sem volt annyira jó a számunkra. Az egyik csajt meg jött h felrúgjam a Holdig. Az idióta picsája a legnagyobb tömgen vágott átt, hneki oda kell menni, és kb leszarta h hány embert présel ezzel össze. Meg találtam kérdezni h miért is kell neki annyira odamenni, de csak full flegmán annyi mondott, h mert ő VIP-es. Kb egyenkét jött h kitépjem a pc-it, de inkább nem vetemedtem ilyesmire, majd legközelebb. Szerintem a beengedés jó fél órát csúszott. Szerintem a securitis emberek nagyon jól szórakoztak rajtunk, az egyik az nagyon is idegbeteg volt, de ő legalább hamar lelépett a színről. Nagyon lassan ment a beengedés, és kis felháborodás ezzel is volt, mert aki oldalt sunnyogott az hamarabb bejutott, nah mindegy, meg kellene ezt is szokni már.

Mikor már beértem úgy döntöttem h nem préselődöm oda a tömegnek. Ekkor bántam meg, h előtte beálltam préselődni, de így utólag, már annak is látom értelmét, mert ugyan kevésbé lettem volna fáradt, de nem beszélgettem volna olyanokkal akikel nagyon jól elszórakoztam, stb. A hangosító kordon előtti részt néztem ki, hogy onnan be lehet látni a színpadot, és a színpad felől is kevesebben voltak. Parát is rávettem h maradjon ott velem, hát igen. Csak azt épp nem vettem számításba, hogy sokan vannak, és ha felrakják a kezüket az emberek ez a belátod a teljes színpadot, abból nem biztos h lesz vmi is. Egy japó csávó mellé álltam, aki néha érdekes tekintettel méregetett, de szerintem annyira infantilisen még nem viselkedtem/tünk, bár ez is nézőpont kérdése. A táskám Pappriékhoz lepakoltam, majd alkesztársammal ittunk egy sört, és közben röhögtünk. Az egyik húzottszemű srác hát ő nagyon KO módon ment. Nagyjából úgy mint akit előtte jó alaposan seggbe raktak, nincs éppen kizárva, de ahányszor megláttuk elkezdtünk röhögni, meg el lett nevezve Uke-channak. Elképzeltük, h milyen fejet is vágna ha így ráköszönnénk. Lehet tényleg úgy néztünk ki mint akik be vannak baszva, de ez nemgem hol is érdekel? Így van sehol, a jókedv még nem bűn. Igen ekkorra lett igazán jó bulihangulatom, pont amikorra kell. Megbeszéltük, h ha Para beüvölti úgymond a tiltott mondatot deg koncerten, és én ugye segítek, mert erős hangom van, akkor majd röhögve oldalra mutatunk, de Kyo az nem fog tudni mindet legyilkolni, mert a tömegen nem tudja magát átverekedni, szemmel meg még ő sem képes megverni senkit. Yumival beszélgettem még ekkor, mondta, h egyik tosztag a hely tulajának fia, és így de jó ezt utólag megtudni ugye. Kiboékkal beszgettem még, majd jöttek Meguék is. Mikor felültünk a korlátra leszállítottak mindet, aminek nem igazán örültem, de szerintem ez fordítva is megvolt.

ÉS Elkezdődött. Nem mondhatom, hogy nem volt hihetetlen mert az volt. A színpadot beborította a füst, megszólalt a bevonulózenéjük, és kezdetét vette maga a koncert. Szerintem a Hageshisa eléggé ütős kezdés és tényleg az volt. Meglepően jó volt a hangosítás is, nem úgy mint azon a bizonyos Wackenes liveon nem is olyan régen, és ők is teljesen mások volt, nem is beszélve rólunk ugye. A közönség ordított és sikított, mint ahogy azt illik is, és meglepő módon akkor is láttam amikor már elkezdődött a koncert. Külön öröm, hogy Shinya sem veszett el annyira hátul az erős fényben és a füstben, ami nálam is külön pozitívum volt. Szó szerint tomboltam, és jólesett, üvöltöttem a szöveget, amiről azt sem tudtam hogy ismerem, mert ugyan hogyan is másképpen. Mikor a basszus simogatta a bőröm, beleremegem , de a szemem végig az 5 zenészen tartottam a színpad felé, még akkor is amikor headbangeltem, vagy épp vadul táncoltam, esetleg egy képzeletbeli tárgyat rúgdostam a nagy bulizás közepette. Az adrenalinnak hála még a pogósok közé is majdnem beálltam de inkább elvetettem az ötletet.

Az új obscur-t nem szeretem annyira de második számnak nagyon jó volt, és liveban sokkal jobban kedvelem, és meg is ismertem h nah ez az, ami nem megy annyira. Mikor meghallottam a kedvenc számom, annyira tudtam örülni, ez pedig nem volt más mint a Lotus. Nekem az a szerelem szám, nem tudom miért, de engem az nagyon is megfogott. Élőben fergeteges volt, látni Kyo mimikáját, hogy tetszik neki, hogy szereti , hogy élvezi, és én is. Ordítani a szöveget, mozogni a zenére és érezni az a bőrömön is, leírhatatlan élmény. És ehhez még az is hozá jön hogy valamennyire azt is lehetett érezni, hogy a körülötted állók is mennyire élvezik.

Az is sokáig meg fog maradni, nekem hogy mikor kissé elhalkult a tömeg, de nem volt még pofátlanság beüvölteni, én akkor üvöltöttem többnyire h "Dir en Grey" , vagy csak simár artikulátatlan ordításos sikítás. Élveztem, hogy mindannyiszor hátrafordultak többen is felém, és megkaptam nem egy embertől, hogy van hangom rendesen, élveztem, és szerintem látszott is rajtam mennyire élvezem az egészet pillanatról pillanatra. Nem érdekelt különösebben semmi csak "lebegtem" és ennek hangot is adtam. A diffenerten scene is nagyon megmaradt. Minden számot ismertem a koncerten csak nem mindegyikhez tudok nevet is kötni, de ez még nem baj szerintem.

Nem akarok teljesen hülyeséget mondani, de Kyon sem sokáig volt fent a felsője. Megint csak azt tudom mondani h ez nem a Wackenes konc volt, ahol épp a végére h levette, itt talán már a 2. szám után igyekezett tőle megszabadulni. A hogyan sem volt aazért semmi. Először csak lecibzározza, majd egyik újjából kibújik, de ugyan úgy folyik énekel vagy sikítva hörög a mikrofonba, mikor meg headbanggel, akkor a félig még rajta levő pulcsi fura módon követi viselője mozgását, de szám végére azért csak sikerül tőle teljes mértékben megszabadulnia. Nekem ebből is az jön le, hogy élvezte a koncertet.

Kb a differet scene után kezdtünk el helyezkedni, és Para vezetésével gond nélkül beljebb mászni a tömegben. Poén, mert annak ellenére, hogy nem vagyok egy magas emberke, még akkor is láttam a színpadot szinte teljes egészében, néha egy két kar vagy nem láb, hanem fej kitakarásával. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, mikor már a tömeg közepénél jártunk úgy döntöttem, hogy akkor engem most nem érdekel senki, előre megyek egészen a kordonig. Yumi, Chibi és Para pedig jöttek velem, én mentem előre, törtem az utat, és haladtam előre, közben nem felejtettem el kiélvezni az audióvizuális élményeket sem. Kicsit megvolt a tömegszex érzés megint, ez a nem tudod most épp minek a milyéhez érsz hozzá. Az előretörés olyan szinten jól sikerült, h leghátulról egészen a második sorig sikerült elverekedjem magam. Szinte az volt az érzésem, h tudat alatt megtanultam átpárologni két ember között. Ez csak azért vicces, mert jó indulattal sem lehet engem kis darabnak mondani, és mégis átslisszoltam. Néha hátranéztem a többiekre, h itt vannak-e még, de ők is bírták. Tuti h ha nem az acélbetésem van rajtam akkor nem tudtam volna ennyire előre jutni, így külön hálás vagyok annak a pár bakancsnak.

Szerintem a pokolban sem volt annyira meleg mint ott, itt jött a második szaunázás egy napon belül. Így nagyon tudtam élvezni, mikor tudtam inni egy keveset, vagy vki pofán vágott folyadékkal. Legelőször Kyo öntött pofán vizzel, de nem bántam melegem volt, csak nagyon váratlanul ért a hirtelen vízmennyiség. Volt később olyan hogy nagyon igényeltem vizet, meg egy egy gyomorból jövő üvöltés után éreztem, h kicsit megszédülök, de álloképesség forevör, és nem dőltm ki. Igazából, igazi szégyennek éreztem volna, ha kidőlök, és nem igazán sajnáltam azt a rengeteg embert sem, mert voltak nagyon sokan, akik kidőltek. Nem megy, mert ez valahol arról is szól h ki mennyire erős, és aki tudja h nem bírja ki az ne menjen a dühöngőbe, hanem álljon hátra egy emelvényre, és akkor látni is fog. Lehet mondani h egy köcsög dög vagyok de nem tud meghatni, egy koncerten senki nyomora, kivált ha idegenről van szó. Persze ha ismerem az illetőt, akkor az meg egészen más. Az is megvolt, hogy a mellkasom lett végigöntve, egy alkalommal pedig a hátam, de igazi megváltás volt. Azért az emberekben a minimális empátia vmennyire még megvolt, legalábbis én ezt tapasztaltam a vízosztáskor.

Viszont lassan ideje lesz megint a színpadon történtekről beszélni. Innen már az időrend az nem igazán fog menni, így írom ami az eszembe jut. Az baromi látványos volt, és a régi felvételeket idéze nekem amikor Kyo az emelvényen fettrengett éneklés közben. Mostanság nem találkoztam olyannal h ténylegesen felfeküdt volna az emelvényre, és ott vonaglott volna. Élőben és legfőképpen közelről nagyon hatásos volt. A másik meg a tetkói. Nagyon szépek voltak, és valahogy sokkal szebbek ha élőben látod őket, a háta nekem mindn mellett mikor először láttam nem tetszett, most viszont annál inkább.

Kaoru*h hívjam már a rendes nevén is* mimikailag nem igazán volt ott a toppon, de azért ő sem éppen a kőszoborhoz hasonlított, látszott rajta h neki is tetszik a hangulat. Die nem egyszer hergelte a népet, elég jó hatásfokkal a maga oldalán, de azért jött a túlsó oldalra is. Toshiya sem panaszkodtatott, többször láttam mosolyogni, volt h átvánglizott a túlsó oldalra, a gitárjával szorakozott. Shiniből túl sok minden különösebben nem rajzolódott ki, nem azért mert ki lett volna takarva vagy hasonló, csak kb annyi látszott belőle, h két kar dobverővel gyorsan mozog, azon kívül és teaszínű hajtömeget, és kb ennyiben ki is merült amit belőle lehetett a számok alatt látni a dobok mögött.

Még ilyen epic moment volt nekem, mikor Kyo a térdére dőlve éneket, és annyira mélyreható tekintettel nézett. Akkor volt egy pillanat amit gyanítom csak én képzeltem be, de olyan volt, mintha egynesen rám nézett volna. Tudom ezt nagyon sokan elmondják, én akkor azt éreztem, és nekem ez így megmarad. Meg a másik ami nekem még nagyon tetszett, amikor a dreambox-nál, asszem az a szám címe, mikor skálázva mutogatott a törpe*mert nem nevezzük nevén, és mert egy gonosz dög vagyok* azt nagyon tudtam élvezni, és marhára bejövős volt.

Nekem Megu mondta, hogy volt olyan h Kyo a földre került, és egy ideig nem állt fel, és a staffos is odament hozzá, de végül nem lett semmi baj. Mondjuk nekem ez nem tűnt fel. Nincs kizárva, hogy éppen másra figyeltem, meg hát a cipőjüket amúgy sem nagyon látam, mert még mindig nem vagyok két méter magas. De már megszoktam ezt is. Látni lehetett a repülő izzadságcseppeket, és végig érződött, hogy ők is élvezik a koncertet amit nekünk adnak. Én ezt éreztem rajtunk.

Az is pozitívum szerintem, hogy nagyjából tudjuk már azt is mikor kell csendben maradni. Agy is számnál szólt az ének, és kb egy 10 másodperces csend, amikor síri csend, volt de a szám folytatódott tovább. Nekem az nagyon tetszett, h akkor senki nem kiabált, csend volt, bár nagyon is fura volt, én ezt a tisztelet jelének vettem. Talán a szólója után volt az h miután már be is fejezte csend volt, aztán egy srác ordított egyet, és utána tovább mindenki, mint egy varázsütésre.

A main part hihetetlen gyorsan eltelt, csak kamilláztam, mikor már vonultak le. Encor-t még mindig nem tudunk üvölteni, és szerintem már nem is fogunk megtanulni, próbálkoztunk mi is Yumival, meg még egyszer hátul vki, de többet szerintem már nem fogok, majd talán egyszer megtanulunk. Helyette mondjuk üvöltöttünk más. Ami engem meglepett, h mennyire hamar visszajöttek. Nem szoktak ennyire nagyon gyorsan igazából, de az is igaz, hogy ők azért nem éppen egy megszokott banda. ekkor már régóta nagyon jó helyem volt, és nem is voltam hajlandó onnan elmozdulni. Látam majd mindent. Többször kaptam vizet, inni is meg a pofámba is, leöntöttek a színpadról is, de annyira nem tudott érdekelni, csak élveztem mindent. azon ellenben nagyon is csodálkoztam, hogy az irattartómat a zsebhiány ellenére sem hagytam el pedig azért volt rá vagy két esély, de ragaszkodó típusnak bizonyult.

Valahogy nem akartam, hogy vége legyen, de semmi sem tarthat örökké, ahogy ez a csoda sem. Valamikor a vége felé Kyo kétszer is szájba köpött, tehát nem van kizárva, hogy ennek köszönhetem egyenlőre még enyhez betegségem, bár én inkább a fáradtság rovására írnám a dolgot. A ledobált pengetőkből sajnos egyet sem tudtam elfogni, de azért az nagyon is hangosan megjegyezném, hogy itt is szépségesen produlálták magukat. Kyo ment le először a színpadról, és ami vele kapcsolatban még így a végén megmaradt, hogy felállva a kis emelvényére megtapsolt minket. Nem tudom ez mennyire szokása vagy mennyire nem, de nekem sokat jelentett, különösen, hogy ilyet nem sűrűn láttam eddigi koncerteken. Mondjuk az össz kommunikáció a testbeszéden túl az a "last song" változatos hangerősséggel és hangszínben üvöltés volt. Nem volt annyira meglepő, csak kissé szokatlan nekem.

Az egyik zászló az Toshi lábánál landolt, majd onnan a vállára került. Nem tudom mi is lett végül a sorsa, de talán magukkal vitték, jó ebben a hitben lenni. Die és Toshiya lövöldözött minket a gitárjaikkal, meg a végén megkóstolhattam Toshi sörét is, lévén leöntött vele minket. Először csak azt érzetem, h ez sós, és ez tuti nem víz, aztán rájöttem h sör, asszem heineken, de ebben már igazán nem vagyok biztos. Die nagyon vigyorgott, és asszem ő vonult le talán legutóljára. De nekem a legnagyobb meglepetést Shini okozta a külsejével. Mikor a legvégén kijött a dobok mögül az a vékony magas ember nem akartam hinni a szememnek. Annyira szép volt az arca, még olyan távolból is lehetett látni, hogy mennyire sima, és puha lehet, amilyenben én voltam. Dobált dobverőket, és még a dobon lévő műanyag akármivel is frizbizett egyet, ami a levegőben 3 felé esett. Igazán jól nézett ki. Azt hiszem nekem ő tetszett a legjobban. Nem akarok hülyeséget mondani, de azthiszem minden tag külön külön megtapsolt minket, és mindannyiszor rettenetesen jó érzéssel töltött el.

Ők is élvezték, és talán a közönség nevében mondhatom azt, hogy ez nekünk is nagyon jólesett. Remélem visszafognak még jönni hozzánk, mert akkor a most kimaradt dolgokat is be kell pótolni. Az egyetlen proléma ezzel a koncerttel csak az volt, h szinte elrepült, mintha csak pillanatok lettek volna. Itt a tracklist is, mert miért is ne.
HAGESHISA TO, KONO MUNE NO NAKA DE KARAMITSUITA SHAKUNETSU NO YAMI
OBSCURE
LOTUS
THE FATAL BELIEVER
Agitated Screams of Maggots
DIFFERENT SENSE
DECAYED CROW
INWARD SCREAM
"YOKUSOU NI DREAMBOX" ARUIWA SEIJUKU NO RINEN TO TSUMETAI AME
BUGABOO
ROTTING ROOT
TSUMI TO KISEI
INWARD SCREAM
AMON
-ZAN-
REIKETSU NARISEBA
Encore:
ain't afraid to die
Mr.NEWSMAN
RASETSUKOKU

A tömeg lassan oszladozni kezdett. Próbáltam keresni némi relikviát, de nem jött össze, de talán majd legközelebb csak sikerül. És kb ezen a tájékon kezdetem érezi újra teljesen önmagam. Éreztem, hogy a lábam nem igazán örül a bakancsom viselésének. Meg hát már a melékest is nagyon szerettem volna meglátogatni. Igazából ez végig megvolt, és külön tudtam örüli, mikor valakinek a valamilye épp a hólyagomba nyomódott. Meghát a vizutáni sóvárgásom is megmaradt. Kifelé menet a tömegből olyan fura felemelkedett hangulatom volt, annyira szokatlan és mégis csodálatos. Arashi és Erisz nyakába is beborultam az "izzadt vagyok, büdös vagyok, de ez a koncert kurva jó volt" mondattal, előbb meglepődve, h ők is itt vannak, de azt hiszem a legelső ilyen áldozatom Yumi volt. Szám elé tartott kézzel vigyorogtam, és dolgoztam fel az eseményeket. Az kissé fura érzés volt, hogy teljesen vizes voltam tetőtől talpig, kb mintha a zuhany alól másztam volna ki. Szerintem ha megcsavartam volna a rajtam levő ruhát csepegett volna belőle a víz. Kibo is nyakbaborulós áldozat lett, elköszöntünk, és Meguval meg Chibivel mentem haza.

Olyan voltm mint egy infantilis hülyegyerek, akinek semmi gondja nincs, és egy a világ legboldogabbjai közül, akkor az sem számított volna, h ha az ég is rámszakad. Artikulálva integetve osztottam meg Meguval a friss és hihetetlen élményt, ami eszembe jutott. jó volt beszélgetni, aztán indultam haza. A lábam hót sebes a lyukak melletti varrásnál annyira, h másnak fel is hólyagosodott. Felüdülés volt lefürdeni a nap végén. A sminkem, meg kisebb csodával határosan még mikor haza is értem, akkor is szinte sértetlenül megmaradt. Az alvás nem ment annyira jól, mert már a mondtatok a fejemben kavarogtak, hogy mi is fog ide bekerülni, és milyen köntösben.

* * *

A reggel már kevésbé volt kellemes. Már akkor is kissé fájtam magamnak. Semmi hangom nem volt, de a véletlen kijövő hangok is valami egyészen más emberhez tartoznának, a rekedség magasszintjét produkáltam, de az izomlazítónak legalább volt némi hatása. Beszélgettem hátnénimmel, és meséltem neki is a koncertről, vlahogy nem bírtam h nem mondjak neki semmit, és ő csak mosolyogva hallgatta, a Lotusra amit megmutattam neki pedig azt mondta h ezt még ő is elhallgatná, amin aztán meg végképp meglapődtem. Tud az öreglány az biztos. Elmentem még vásárolni, ahol gazdagabb lettem egy papuccsal és szegényebb a kedvenc napszemüvegemmel. Pihentem és gépeztem majd már készültem is, mert 5-kor volt tali a blahánál, ahonnan csak negyed órát késtem, mi az már ugyebár.

Nem is kellett olyan sok, és már a westend tetőkertjében voltunk, csak előtte kávé, meg rohangászás macskafogkrém után. Igazából nem hiszem h sokan mondhatják el magukról, h macskakajával mennek el bulizni, de én megcsináltam. Szokásomhoz híven agyoncukroztam a kávém, de a felmarkolt cukormennyiségből még most is van a táskámban XD. Meguval folyamatosan beszélgettünk, jött ott minden, és végre nem egy agyatlan zombi szintjén álltam, kb visszarázódtam a normális állapotomban, kár h már nem fog sok tartani T_T.

Pina coladás crushers vétel előtt találkoztunk Meguanyuval is, ami engem is de főleg őt érte váratlanul, még jó h addig nem ittunk. Visszamentünk, és elbújtunk a susnyába, h biztiboy ne lássa meg h sunyiba vedlünk Hubi*ragzunk ezerrel*. Ültünk, és folyamatosan jöttek az egyre nagyobb hülyeségek miközben lassan jótékonyan besötétedett, és folyamatosan röhögtünk lassan, majd megszületett a világító felhő ami lila. A telóm meghalt, szal azon azért nem lehetett elérni, rám meg rámjött az ordíthatnék csak úgy random, mert az poén ugye.

Kb. ekkor jöttek meg Kenkiék, és tuti h azt hitték h full be vagyunk baszva, pedig nem csak infantilis hülyegyerekek módjára*asszem kicsit szokszor használom mostanság ezt a kifejezést* szórakoztunk. Ordítva futottunk köszönni nekik, amin asszem néztek egy nagyot. Utána meg vissza a cuccokhoz. Le lett öntve a gatyám hubival, mert nem sikerült az utolsó kortyot húzóra meginni. Fa is kapott egy jó adaggal a hülyegyerek mivoltunkból. Szegénynek a telefonba visítottam h én is kérek fagyit, rem nem okoztam halláskárosodást.

Aztán lassan idő volt, menni kell a klubhoz. A kombinón rá akartak venni, hogy alkohol ellenében áruljam el Megu valódi nevét, mert ugye tudjuk, h a titoktartás nem más mint egy olyan szilárd halmazállapotú anyag ami alkoholban oldódik, de nem mondtam még el. Hamar odaértünk, ahol már lehetett befelé is menni. Mi még megvártuk, Parát is, mert ő csak később tudott jönni. Éreztem magamban a piát, és attól nagyon érdekesnek tűnt a környezet, de közelében sem voltam annak h részeg legyek.

Abba az állapotba kerültem, h teljesen mindegy volt, h mi is szól, mert bármire tudtam táncolni, nem számított semmi, csak legyen benne maradványilag dallamszerűség és akkor már ment a dolog. Ami viszont meglepett, h kb olyan szinten táncoltam, mozgattam a karom meg a lábam mint az indusztriál táncosok nagyon fura volt ugyan akkor elképesztően jó. Volt egy pár ember akivel találkoztam pl Chi akit nagyon régen láttam, Zero, nyomokban Mazu, Arashi akivel megbeszéltük, h mi maradunk vk-snak és nem hat meg mindet a k-pop, Ayumi, Uzu stb.

Kb 11-től beköltöztünk a kisterembe, mert Shizu ült egészen pontosan állt a dj pult mögött. Nagyon jó zenéket adott le, tetszett a tracklist, bár mondjuk elég sokat nem ismertem belőle, de ez nem okoz nálam fennakadást. Ami nagyon megmaradt, hogy Meguval mekkorát tomboltunk a Chance-ra. Régen hallottam azt a számot, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon is szeretem. Sanshi és Para elég fura tekintettel figyeltek minket, amolyan ezek egyáltalán nem normálisak. A gazette számokat is nagyon tudtam élvezni, hiába ők a kedvencek.

A ruhatáros nő eléggé zabos lett mert h mi az h folyamatosan kikérjük, de most könyörgöm neki nem az a feladata, h kivegye? Mindegy nem akartam neki beszólni, de szerintem akkor is teljesen feleslegesen szívta fel magát. Aztán a két vk blokk között többnyire kint dekkoltunk és beszélgettünk. Lassan az alkohol jótékony hatása is elmúlt, de azért a jókedv, és a random vigyoroghatnék megmaradt. Kivételesen egész végig maradtunk, bár kb negyedórával korábban lett vége a bulinak. Ez a bulimaratont hogy így mondjam nem igazán fogom elfelejteni.Másnap vagyis szombaton nagyon rosszul keltem fel, szabály szerűen roszzul voltam, és azt hittem ott maradtok. Mint utóbb rájöttem a cigitől is voltam annyira rosszul a betegségen túl, így az is tuti h én sem leszek dohányos.

Nagyon jó volt, és most is ha csak rágondolok random vigyoroghatnékom támad. Hálásan köszönöm mindazoknak, akik velem voltak, akik bármennyire is hozzájárultak ahhoz, hogy jól érezzem magam, és egy fejelthetetlen élményben legyen részem. Attól meg akit lenyúltam bármivel is elnézést kell kérnem, és külön köszönöm, hogy elviseltek engem. Még egyszer köszönöm, és gratulálok annak aki végigbírta olvasni ezt a mamut bejegyzést, ami meg kimaradt, az így járt! Nah bai bai mindenkinek!

Party hétvége

Once upon a time.... jah hogy ez nem az....akkor:
Nem is olyan régen*hetet nem tud* hódoltam annak, hogy carpe diem, amit, egy majd teljes hétvége végigbulizása jelentett. Nem is igazán emlékszem, hogy mikor volt ilyen legutóljára, de jól esett. Talán a sors iróniája, hogy a leges legelső verzió csak arról szólt, hogy nem fogok semmi extrát csinálni. Hát nézőpont kérdése ugye.

A Boris nevű japán banda megint eljött hozzánk. Még nagyon régen Yumi mesélte, hogy ő anno volt a koncertjükön, és hogy nagyon jók voltak, hozzátéve és külön kiemelve azt, hogy a dobos mekkora egy állat. Előbb tényleg az volt, hogy mivel pénteken van, és én melózom nem lesz belőle semmi, de előtte való héten már tudni lehetett, hogy talán neccesen, de még simán fel tudok menni, így a miért is ne című alapon bólintottam a meghívásra. Az előtte eltervezett, "én sokat alszom, hogy kipihent legyek" már kb ott megbukott, hogy előtte való nap 12-eztem, és aznap hajnal 4-kor keltem. Már itthonról harci díszben mentem, mondjuk most nem is vettem olyan elvetemültre a figurát. Tbányáig aludtam, utána csak szimplán zenét hallgattam.

Dumáltunk Megunál, aztán elindultunk a Dürerbe, ahol a koncertet tartották. Egy sörrel a kezünkben elég jól elnosztalgiástunk, néha jó az is. Egészen olyan volt, mintha egy jót beszélgetni mentünk volna oda. Persze azért mint később, megvolt a koncert is, ami meglepően jó volt, sokkal jobb mint amire vártam. Arra emlékszem, h az egyik szám az tipikusan az a fajta zene volt amire ágyba lehet bújni valakivel, mindenféle túlzás nélkül.

A bólogatás ment ezerrel, de ami nagyon meglepett, a közönség nem az a fajta volt akit egy japán előadó koncertjére vártam volna, kb pont az ellenkezője. Minden esetre jó szájízzel léptem ki a koncertteremből annak ellenére is hogy döcögősre sikerült, a hangosítás finomam fogalmazva el vol baszva, mert az éneket nem lehetett megérteni, de a zene, és a dobos ténylegesen tapasztalható állatsága, ténylegesen megérte, és azt hiszem legközelebb is elmennék minden további nélkül. A legfurább pedig a fej nélküli duplanyakú gitár volt nekem amivel nem tudtam mit kezdeni, mert életemben nem láttam vagy hallottam volna róla, hogy ilyen is létezik.

Nah ennyi kép sem volt nálam még egy bejegyzésen belülXD.

Megunál voltam én is, és hirteln elhatásorást követően megnéztük a Tokyo Dome-os nagykoncertet, és OH MY!!! Jópár dologot másként csináltak, ezalatt a koncert alatt, de nagyon jó, volt, baromira élveztem, és olyan nagyon régen volt már amikor én koncertet néztem. Hiába a koncertbámulás csoportos tevékenység, és akkor a legjobb, ha nem csak egyedül nyálzol, hanem legalább még egy ember van akivel meg tudod osztani a rögtönzött gondolatokat. Arra emlékszem, hogy rengeteg beszólás hangzott el, ami megérdemelt volna egy sarokt az aranyköpések nagykönyvében, de a fen meg fog állandóan íróeszközzel rohangálni mint valami elmebeteg~mondjuk jó fegyver de nah~. Aznap, már csak a main partra futotta az energiánkból, de sebaj, van holnap is címen megoldottuk. Másnap ment a zenemutogatás, és az ehhez hasonló. Utána elmentünk, hogy Misivel mozizzunk, végül is aHP7-et néztük, amit egyedül én nem láttam még XD. Tetszett a film, meg jól el is dumáltunk.
Hazaérve megvolt az ebéd, majd azt hiszem ezután kezült sor az encore megtekintésre is, és megint hozták a formájukat, mert megint az volt, h az encore lett az ütősebb, bár ha csak azt vesszük, h a jelenlétük már ütős..nem is gyengén az*nem lászik a kurzor, és így fura gépelni*. Hiheteletlen volt nézni a koncertet, mert az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor is néztem tőlük utóljára bármit is ami koncert. Látszott rajtuk, h élvezik, és megint fellángolt benne, mindig koncert bámulás után, hogy nekem el kell menni a koncertjükre, nincs mese.

Ezután már eléggé kellett sietni, lévén időre mentünk volna a mesterutcai villamosmegállóba. Volna, de mint majd mindig most is elkéstünk. Szerintem már senkinek fel sem tűnik. Az NG-ről túl sok mindent nem tudok mondani. Valahogy nem éreztem magam a legjobban, és úgy utóbb belegondolva, volt vagy két dolog ami miatt, nem volt az igazi. Talán a legemlékezetesebb negatívum az volt, hogy vagy kétszer az idegroham környékezett meg a bent lévő tömegtől, és inkább kijöttem. Meg egy ismerősömnek volt felém egy olyan beszólása, amit nem fogok egykönnyen elfelejteni neki. A kisteremben még mindig jó zenéket adnak, és a végén a Distresstől csaknem extázisba vergődtem, az oda nagyon is kellett. Azt most is megmosolygom, hogy amikor a naagy teremben olyan zene ment amire, én is akartam menni táncolni, akkor pár számon keresztül tök jó zene ment, amire, én is befőttesedtem. Összességében nem volt rossz és még mindig nem az a kategória, hogy nah én ide többet nem megyek, de a zúzda közepén még mindig joban érzem magam sokkal jobban.

Másnap kóma voltam egész nap, reggel leléptem Megutól, és szinte az egész napot ellustiztam, így nem is nagyon voltam olyan állapotban, hogy meetre elmenjek. Meghát ugye hétfőn még mentem melózni.

Jó kis hétvége volt, és nagyon szívesen megismételném bármikor. De ennyi szöveg elég lesz, és most megyek keresek elfoglaltságot. Bai bai!

Csak úgy random

Mit mondjak mostanság nem erősségm a blogírás, de jobb kérdés h mikor volt az bárha is? Szerintem soha, és azt is eléggé kétlem, hogy ezután az lesz. Csak most van egy pár gondolatom amit szeretnék megosztani. Egyáltalán nem mondhatom azt, hogy rosszabb kedvem lenne mint olykor. Csak utóbbi időben megint van egy-két olyan dolog amit észrevettem, és nem tetszik, de nagyon sok minden nem tetszés kérdése.

Az emberi kapcsolatok rettenetesen furcsák. Sokszor ellenségből barát, barátból ellenségek lesznek. Mielőtt még bárki is félreértené, itt nem arról van most szó, hogy bárkivel is annyira összekaptam volna, hogy elkezdte szaporítani számszakilag az engem nem bírók elég népes táborát, csak szimpla elmélkedés.
Vissza az elkedett témára, azonban ennek általában van valamilyen nyomós oka. A legfurcsább az elhidegülés. Ebben pedig az a rossz, hogy nem lehet egyetlen konkrét dologhoz kötni. Egy egészen lassú folyamat, amit már csak akkor vesz észre az ember, mikor már megállíthatatlan, és elég ritka kivétel.
Azt az egyet nem tudom, hogy ki hogyan van ezzel, de engem tud bántani. Persze ezen kívül millió és egy más dolog is komolyabb, de akkor is. Nem bántó az amikor valakivel rengeteget beszélsz és el vagy vele, majd nem sokkal rá már normálisan beszélgetni sem tudtok, és se a saját se a másik fél érdeklődésében nem igazán látsz változást? Ilyenkor nem is tudod mihez kötni, akkor hogy fordítsd vissza? Azt hiszem, hogy a válasz leginkább, sehogy. Nem tudsz magadhoz láncolni senkit, és nem is szabad, mert annnak semmi értelme nincsen. De ez az én véleményem. Ez a bánt, de el kell vislni kategória, és az sem jobb, ha panaszkodsz, mert attól sem oldódik meg. Néha egy filozófus veszett el bennem, csak probléma az h nagyon elveszett.

Írhatnék, hogy mi van velem, de semmi különösebben érdekes. Dolgozom, mint úgy általában most is fáradt vagyok, és azt hiszem h ezen túl semmi. Megint egészen ráfüggtem egy sorozatra, egészen pontosan a D-Gray Man-re. Nagyon tetszik, a története, az aurája, bár van egy két elég nehezen emészthető rész benne, amihez kell némi emésztési idő, de ennek ellenérte tetszik, és ha valamiből az anime után vetődök a mangára az is legalábbis nálam.

Ha már a fanság...az én drága DVD-m még mindig nem jött meg pedig lassan úgy várom mint a messiást. Jó lenne már megint úgy igaziból befanulni mint anno megboldogult vérbeli FB koromban*ez de öregesen hangzott*, nagyon is jólesne, de azt sem tartom kizártnak, hogy azt a szintet többé már nem tudom majd elérni, amit ugyan szomorúan veszek tudomásul, de mit tenni nem igazán tudok, vagy van vagy nincs, kényszeríteni nem tudok.

Most ahogy így kattogom a sorokat, azt érzem, hogy a sorok közül csepeg az élet keserű iróniája. De azt sem tartom kizártnak, hogy ezt csak én látom így. Ahhozképest, hogy most csak pár sort szerettem volna írni, abból jópár lett, de nem erőszak, aki nem akarja úgysem olvassa. Azt hiszem én ezt most le is zárom, és csak remélem, hogy ez nem annyira a rinyálásról szólt, mrt akkor tényleg el fogom magamban könyvelni, hogy én másra már akkor nem is vagyok képes. Nah baibai!

Teli pohár

Nah most lett elegem a gportálból. Megint vacakszik. Így csináltam egy blogot ahova a ficeket fordításokat ilyesmiket fogom felrakni, és nem kell senkitől függeni, nem fog vacakoni miegymás. Kiv leszek ki fogja majd megnézni, de mindegy, igazából valahol saját szórakozásra is írom őket innentől kezdve meg....nah de elég a sok süket szövegből.

http://fantasylandfromwinterstep.blogspot.com/

Itt a link, és hamarosan minden eddigi "munkám" is rajta lesz.

Megváltás

Azt hitem már soha nem jön el az a pillanat amikor azt tudom mndani h vége ennek a félévnek, de azért nagy nehezen csak eljött.

Elég fura dolog az idő, mert egyszer mintha lopák, utána meg vánszorog mint a csiga, és képes egyszerre mindkettőre is. Hosszú volt ez a 2. félév nem is kicsit nekem legalábbis, de már túl vagyok rajta, lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is. Most jön a pihenés, és végre valahára lehet majd nyugodtan lenni.
Mostmár tök jó a hangulatom, és nem is lógnak felhők a képembe, mire nem képes 2 napi zenehallgatás ugye, mert két napja kb folyamatos zenét hallgatok, amolyan azojk a régi szép idők feelingben XD.

Remélem a mostani pozitív hangulatom*önmagához képest* megmarad nah meg h lesz melóm, h tudjak új gépet venni. Nah de ennyi elég is, asszem megyek játszani gy sort, az úgyis jó időtöltésXD Baibai.

Citrom a shoxx-on

Azt hiszem azt nem kell különösebben ragozni, h tegnap volt a shoxx, amire végre én is eljutottam. 2 hónap után asszem rámfért már egy buli, amolyan feszültséglevezető gyanánt. Összefoglalónak csak annyit, h jó buli volt, és megérte elmenni.

Sajnos azonban azt is észre kellett vegyem, hogy nagyon kiestem mindenből. Ezt valahol eddig is tudtam, de a mértéken még mindig meg tudok lepődni. Ideje volna a citrom becenevet is felvegyem, mert fájdalmasan abba a kategóriába tartozom. Igazából nem irigylem azokat, akiknek az én elbaszott savanyított fejem kellett a buli elején vizslati. Szóval I'm so sorry, tényleg nem szándékos tevékenység volt a részemről.

Később ez annyiban javult a jó zenék hatására, hogy kicsit már fel tudtam oldódni, és ténylegesen jól szórakoztam. Kicsit furcsa volt nekem az hogy mind a két teremben ment a zene, lévén én eddig nem emlékszem olyanra, hogy mindkettőben ment volna, és azért nem annyira nagyon rossz az emlékezőm, h egy ilyen dolog kiesett volna.

Meglepő volt, mert az a szelektor, akit eddig még nem láttam egész jó zenéket adott le, és a buli eleji mosógépfrekvenciát leszámítva a hosszú normális szám nélküli szakasz az elmaradt. Azt az egyet nagyon is sajnálom, hogy a számom feléről lemaradtam, alias a Distress and Coma-ról. Nagyon szeretem azt a számot.*mereng*

Elég hulla fáradt voltam már a buli végére, ami azért nem éppen meglepő ennyi kihagyás után.Viszont bizonyos szempontból fura is volt most ez a buli. Egyre kevesebb embert ismerek a bulikról, egyre kevesebbet beszélgetek emberekkel, de a legszörnyübb az a dologban, hogy tudom, hogy ennek csakis én vagyok az oka. Változtani kéne, de nincs hozzá energiám.

Igen tudom, hogy megint sír a pofám, és hogy unalmas már olvasni, azt meg főleg, hogy nem szól másról hónapok óta minden bejegyzésem, de elég szar azt érezni, hogy a talaj egyre jobban kicsúszik a lábad alól, hogy tudod ha elugrasz kissebbet esel, de nem mersz mozdulni, és félsz attól, hogy mi lesz ezután. Senki nem lát a jövőbe, nem is volna jó, de a minimális védettség hogy így mondjam, talán nem akkora kérés. Vagy az?

Sokszor eszembe jut, hogy milyen is volna csak úgy eltűnni, mennyivel könnyebb lenni semmit nem érezni. Azt hiszem irigylem azokat az embereket, akik semmit nem éreznek. A közöny ugyan nagyon is visszataszító tud lenni egy bizonyos szinten túl, de mégis ezt a közönyt szeretném, mert könnyebb lenne. A másik ami eszembe jut, h ha csak úgy eltünnék, lenne-e bárki, akinek eszébe jutnék, ne talán tán hiányoznék neki? Néha azt a választ találom erre hogy igen, néha azt hogy nem. A probléma csak az, hogy kinőttem már a kamaszkori életértelem keresésből, és inkább érzem magam öregnek. Azt hiszem nem nekem való ez.

Az agyfosást befejeztem, nem táncolok tovább most senki idegein.*lassan tényleg csak a szenvedésem írom le ide, ami kellő képpen szánalmas*

Dilemma

Szerintem nincs még egy ember a Földön, aki ennyit képes dilemmáznimint én. Jelen pillanatban az volt a legnagyobb dilemmám tárgya, hogy menjek-e el Girugamesh koncertre. Hát mivel épp bloglok, ezért elég valószínű hogy nem mentem el. Talán kicsit megbántam, de mindegy.

Az volt a legnagyobb vicc, hogy csütörtökön még inkább arra hajlottam hogy maradok, péntek délelőtt még ez az opció állt, de végül péntek délután hazajöttem. Kissé vicces, mert estefelé már kezdem bánni, de leginkább ha délután bő két órával a kapunyitás előtt ötlött az eszembe, hogy talán mégis elmehetnék, de nem mentem el.

Tudom, hogy hülye vagyok ilyen szempontból, de mostmár mindegy, majd legközelebb értelmesebb módon fogok gondolkodni, de az is lehet, hogy nem lesz legközelebb. Ha arra gondolok, hogy talán LM.C. koncert után volt egy olyan leginkább elhatározásom, hogy minden adandó alkalommal mikor lesz lehetőségem, akkor elmegyek egy japán banda koncertjére, hát eléggé vigyorogni támad kedvem, és nem éppen boldogságom miatt. De maminak igaza van olyan szempontból, h ha egyszer eldöntöttem, h nem megyek, akkor tatsak ki a döntésem mellett.

Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de egyre jobban azt érzem, hogy a régi körökben már nincs semmi keresnivalóm, és az egész dologt jobb lenne feladni, és talán tovább lépni. Az egyetlen baj, hogy ez csak elméletben könnyű. Mondjuk ezen gondolkodni nem igazán érdemes, mert tenni ellene nem tudok mit, de akkor is kissé zavaró, legalábbis én így gondolom.

Azt hiszem mára elég lesz a sok pofajártatásól, pláne hogy nem tudok semmi értelmeset összehordani. További szép napot mindenkinek. Baaibai.

Realizmus túladagolás

Legelőször csak annyit szögeznék le, h aki nem akar rinyálásról olvasni az szerintem el se kezdje a bejegyzést olvasni mert nem lesz kellemes lenyomata utólag. Amolyan figyelmeztetés, mert néha az is kell, és nem akarom senki kedvét elcseszni.

Azt hiszem csak úgy blevágok. Már most, így a 2 hét után elegem van ebből a félévemből. Komolyan azt kell hogy mondtjam, h a legnagyobb marha akkor voltam amikor kiálmodtam h én egyetemre akarok menni, azon belül meg a BME-re. Miért? Egyszerű, mert ha szivatásra vágyom, akkor a munkahelyemen aztért kell eltűnöm, mert pénzt is kapok, itt meg csak azt h hülye vagyok. Igen ebbe a félévben is van olyan igen tisztelet előadónk, aki minden második előadáson közli h mi hülyék vagyunk, csak kicsit burkoltabban. Szarnak az ember fejére, h olyat is kérdeznek, amit nem is tanulunk, lényegtelen tudd, mert valaki kitalálta h az is kell. Chh...

Ha belegondolok, nem tudom ezt a félévet hogyan fogom épp ésszel kibírni, tényleg, nem, de majd csak eldől. Jah mit építetek? Nem tudjuk. Azt meg hogy? Ha ledől járda ha állva marad fal. Nah majdnemcsak én is így vagyok az egésszel. Az egyetem bekaphatja.

Lassan olyan mintha túladagolást kapnék a realizmusból. Nem is tudom mikor voltam utóljára igazán önmagam, de a legborzasztóbb az egészben csak az, hogy szerintem már nem is leszek. Csupa normális dolog vesz körül, és most hogy így belegondolok, már szinte teljesen magába is rántott, és eléggé szar érzés, főleg ha belegondolok, h én mennyire nem akartam megkomolyodni, erre tessék. Az élet egy nagyon szar játék, de legalább a grafika nagyon ott van. Ez tényleg igaz.

Minden amit annyira szerettem most olyan végtelenül távolinak tűnik, mintha nem is tartozott volna hozzám soha...elegem van. Viszont muszáj vagyok megszokni, mert megszökni meg nincs hova. E van. Legalább jólesett ezt most kiadni magamból. Nah további szép jó éjszakát!

-Oz- konc avagy a jégkockák zúzdája

Megvolt a koncert, és azt kell hogy mondjam, a legcsekélyebb elfogultság nélkül, hogy minden egyes percét élveztem, és ki merem jelenti, ha akármikor máskor lesz lehetőségem elmenni a koncertjükre, nem leszek hülye nem kérni a repetából!

Kicsit még nem a koncert, de túléltem az első vizsgaidőszakot, és ilyen módon nyugodt szívvel tudtam bulizni is, ami azért nagyon is megvolt.
Reggel olyan fél 11-re értem ki, mert úgy volt megbeszélve, h addigra megyek ki. Az elején még nem is fáztam annyira, csak annyi h a wishkeyis energiaitalom kicsit nagyon hűtötte a kezem, de sebaj, kicsire nem adunk. Ami nagyon nagyon fura volt, h sokáig nem gyűlt a nép de egyáltalán. Időnként volt olyan érzésem is, hogy 20 embernél többen nem is leszünk, ami azért nagyon is ciki lett volna, nem is ránk nézve, de OZ-ékra annál inkább, mert azt hiszem ezt nem kell tovább ecsetelnem, de a félelmem alaptalannak bizonyult.

Olyan fél kettő felé *az időpontban nem igazán biztos*a mekibe mentem kajálni Miyuuval, közben pedig beszélgettünk. Szerintem azért kinézek 19-nek*lehet h tévhit?* T-T. Komoly volt, mert pontosan akkor érkeztünk vissza, mikor a zenekar tagjai megérkeztek, szóval van ám időzítési tehetség ami azt illeti XD. Innentől a sorban pedig nem sok érdekes történt legalábbis azt hiszem. Sajnálatos módon volt egy olyan pont/időszak, amikor eléggé azon agyaltam, hogy nekem lehet inkább haza kellene mennem, és nem ott kint lenni. Na az lett volna az a döntés, amit úgy megbántam volna, hogy "örömömben" szerintem testközelből ismertettem volna meg a fejemet a szemközti fallal és annak túloldalával is ha már itt tartunk. Szóval, szeretnék elnézést kérni attól akinek a fancsali életunt pofim kellett bámulni a konc előtt, és nálam sem szándékos volt, azt hiszem így jött ki rajtam az, sokat csesztem a saját agyam a vizsgaidőszakban.

Szerencsére egy idő után elmúlt, és onnantól már tényleg csak felfelé volt a hangulat. Persze a már oly annyira megszokott, mért nem lehet normálisan sorba állni, a csak itt van ilyen állatság, és az elénk nem fog senki beállni az is hót biztos- típusú kérdések kijelentések, és minden ehhez hasonló egyre sűrűbben elhanzottak, ahogy közeledett a bejutás fél 7-es időpontja.
Mondjuk pozitívum, hogy mikor lett szólva Ji-nek, hogy legyen szíves és oldja meg azt, h azon a felén ahol NINCS sor ne álljanak bejutásra váró emberek akkor megoldotta a dolgot, és be lett csukva az a nyüves kapu is. Sajnos viszont az időjárás nem volt olyan nagyon kegyes hozzánk. Saját részről lehet, h jobban fel kellett volna öltözni, de így utólag nem már mindegy szerintem. Addig amíg volt Nap hagyján is volt a dolog, azt az egyet leszámítva, h mikor fújt a szél a bőr ránk fagyott, de a java csak akkor jött, mikor már lement és egyáltalán nem melegített, és grátiszba, még a szél is feltámadt olyan szinten, hogy tanuljuk meg mi az a vacogás. A sor addigra gyönyörűen összetömörült, mert ugye mért ne, de lehet a pingvin*San-chan XD* hatás is benne volt a dologban. Szóval már nem ártott megtartani, de közben már jégkockává fagyasztott az északi szél ami a Dunáról fújt *néptáncol*. Az meg, h annyira fagyott csak el a kezem, hogy a korlát fagyos fémjét nem éreztem hidegnek, és keményre voltak dagadva és fagyva az ujjaim az már csak hab volt a tortán.
Mondjuk párszor elhangzott h aki be mer állni elénk az úgy közelről megismerkedik a Duna víz ízével meg a hőmérsékletével is, magyarul berugdossuk a kacsás Dunába, azt mehet úszni, mint az egyik csaj koncertjegye, de neki szerincséje volt, mert kicsit ázva ugyan de visszakapta.

Már elég közel volt a bejutás ideje, mikor nagyon elkezdtek tolni, meg rohangálni akartak befelé. Asszem ez pont akkor volt, mikor már a kapuban megjeletek a biztonságiak, és elkezdett tolni a tömeg. Akkor kicsit durrant az agyam, és elüvöltöttem magam h fejezzétek már be. Mondjuk kicsit sátáni lehetett a hanghordozás, mert némi döbbenet következett ezután, de az is lehet h ez a hangerőnek szólt. Fél füllel még azt hallottam h valaki azt kérdezte, h mit is kiabáltam, de részletkérdés.

Szerencse volt, mert a ruhatárért nem kellett fizetni,~ jól megszívtam volna ha igen~, és tök értelmes módon 10-esével engedték be az embereket, így még csak az sem volt, h nah most rohanni kell, bár én így is csaknem otthagytam a ruhatáros bilétám, XD úgy szóltak utánam. Szerintem ha eldöntjük előre h első sor, akkor az megvalósul, mert most is ott álltunk, de még milyen jó helyen*vigyorog*.

A legmegdöbbentőbb az egészben csak az volt, h nem volt kordon. Igazából nem jártam még olyan koncerten, ahol nem volt kordon, de annyira nagyon nagyon nem hiányoltam ami azt illeti. A színpad kb csípő magasságig ért, és volt egy csőszarű nem tudom mi is. Igazából kicsit tartottam is attól, h majd el fognak rángatni a színpadtól, de ez nem történt meg szerencsére, és egyáltalán nem lehetett azt észrevenni, hogy épp egy hajó gyomrában vagyunk. Tulképp most voltam másodjára hajónXD. Bámulatos módon bent szerintem legalább 5x olyan gyorsan ment az idő, de ez is általában így volt. Most nem volt előtte olyan nagyon sikongatás meg mit tudom én, és értelmes zene ment előtte, egészen pontosan Deg, LM.C, és persze Gazetto.
Megkérték a népet, h video és kép ne készüljön, és közölték h aki felmegy a színpadra azt ki fogják baszni, és lehetőleg figyeljünk egymásra. Nah az utóbbi elég erős hátöö-vel valósult meg, de erről később.

Amint felhangzott a bevonuló zenéjük kezdetét is vette a zúzda. Az ahogy bevonultak...oh my...hát finoman fogalmazva is riszálták magukat, és piróztak.....! Azt az egyet nagyon sajnáltam, h nálam nem volt öngyújtó, mert úgy lett volna igazi, de nem gondoltam volna úgy őszintén szólva, hogy ezt így minden koncerten megtartják ezt a szokásukat, szóval tanul az ember, és legközelebb viszek magammal, egy telit, meg lehet h ezentúl lesz nálam koncertekre, mert, ártani nem árt, és az csak mellékes, h nem cigizekXD.

Sajnos a számcímekkel nem vagyok tisztában*nála már az lenne a feltűnő ha tudná*, de a számok megismerésében még mindig előrébb vagyok mint pl. LM.C koncerten. Lényeg a lényeg, h nagyon jól volt szerintem összeállítva a tracklist, és a pihenő szekció sem volt felfedezhető, de lehet csak nekem nem tűnt fel.
Natsuki biztos nagyon örülhetett nekem, mikor a még jeges kezeimmel letapiztam a hasátXD, bár utána, szerintem nem volt olyan testrésze, amit valamelyik ottlévő nem tapizott volna leXD.

Másik megállapítás amit sikerült letennem, hogy ha egy olyan banda koncertjére megyek, ahol nincs kedvencem, akkor az lesz az, aki előttem áll, Despa óta Zero, Oz óta Nao, anyira aranyos, és gyönyörű volt ahogy egészen végig mosolygott, azt nem tudom elhinni. Időnként annyira kellette magát, h az nem igaz, de rohadt édes volt akkor is. Sütött róla, hogy élvezi a koncertet, de ezzel marhára nem volt egyedül ami azt illeti. Mondjuk azt hiszem azt is elmondhatom, hogy mi is tudunk valamit, mert szerintem nagyon is élvezték a koncertet ők is. Tamánál figyeltem, h a legelején még kicsit morcosnak tűnt és nem mosolygott, a közepén meg már neki is fülig ért a szája. Igazából Zukkit láttam a legkevesebbet mosolyogni.

Én sem vagyok egészen 100-as, mert nagyon sokszor, hiába tudtam volna pl Naot molesztrálni, csak a kezét simiztem meg, mert nem akartam a gitározásban zavarni, de Tama és Aki is hasonlóan jártXD. Az nagyon nagy volt, mikor Natsuki kihúzta a mikrofonját, és hírtelen elment az ének. Ezt olyan sokszor eljátszotta, h a staffos hapsi, aki nem mellesleg tök jól nézett ki és morcos pofija volt nagyon a végén leragasztózta a csatlakozót. De a leges legdurvább az volt, amikor Natsuki egyszer csak eltűnt a tömegben. Mondjuk nem tudom, h body sörfölni akart, csak nem volt aki megtartsa, vagy csak simán annyira behúzták, , hogy elvesztette az egyensúlyát, de a lényeg az h a tömegben eltűnt. Kicsit furán nézett utána többi tag is, az előbb említett staffos meg rohant is segíteni neki. Kicsit elgyötört feje, volt szegésznek mikor visszakerült a színpadra. Az úgy kicsit megfordult a fejemben, nah most akkor Keenga h a fenébe fog visszakerülni, de ügyes kislány lévén megoldotta.

Lehet, hogy csak én láttam úgy, de Natsuki nem egyszer intett Tamának, h ugyan már menjen oda hozzá, de se kép se hang, baszott rá reagálni, úgy tett mint aki nem veszi észre a dolgot. A kábelekkel volt azért némi gondjuk, Aki is csaknem kihúzta a gitárjából, azt meg egy párszor vártam, hogy mikor fog Natsuki hasra esni a lábára tekeredett kábelben, de ez nem történt meg, mondjuk hülyén is nézett volna a ki a dolog. Nagyon zúztak végig, és tudnak azért headbangelni elég rendesen gitárral a kézben szerintem nem olyan egyszerű.

Headbangelés közben néha nem láttam semmit, a hajamtól, de már megszoktam azt, h egy hajfüggönyön keresztül szemlélődöm ami azt illeti. Rem nem vertem ki senki szemét, és csak egyszer fejeltem össze a mögöttem állóval is, apró malőr h úgy mondjam. Az viszont nagyon is szar volt, h nem tudtam behajlítani a lábam, így a koncert ideje alatt, meg ugye előtte a bent töltött egy óra idejére a lábam ki volt feszítve. Nah mikor a kinyújtott térdekbe valaki hátulról beletérdelt az nagyon nem esett jól. Egy ponton viszont besokaltam attól, ahogy a színpadra nyomnak, hátra toltam magam, és utána már volt helyem is. Kicsit azért durva h egy zúzdás koncertet úgy tomboltam végig, h közben idül vigyorral néztem ki a fejemből a külvilágot szemlélve.

Lássuk mi is van még? Nao vol olyan h leguggolt velem szembe, én meg megsimogattam az arcát, mami azt mondta erre *igen elmesélte neki*, hogy biztos nagyon"örült" neki. Hát valszeg hülyének nézett, de már tök mindegyXD. Natsuki meg szinte egész koncerten simogatta magát, és hát kicsit tépték róla a ruhátXD.

Jah igen. Azt hiszem kezdünk kúltúrálódni is, mert most már volt olyan, h mindenki befogta a pofáját, mikor annak úgy volt ideje, tehát lehet valamit még kezdeni, de lehet csak naiv vagyok most. Az azért h állandóan hangosabb kiáltást, sikítást és hörgést kértek az komoly volt, de sebaj, mert kaptakXD. Mikor lementek a színpadról pihenni, akkor volt némi technikai része a dolognak, h ugyan már menjünk hátrébb, nah ennek sok értelme nem volt de részletkérdés. Aztán folyt köv a kiabálást. A back bejáratánál állt egy staffos nő, és figyelte a tömeget. Nekem nagyon az az érzésem volt, h ő mérte azt, h nah akkor most visszamehetnek a színpadra, mert elég hangosan kérik az encoret. Oh és igen VégrE képes volt a tömeg encore-t skandálni!!! Kész csoda kérem szépen, de még mekkora! Mégis csak képesek lehetünk némi evolúcióra*felröhög*.

A végén többször meghajoltak, és a zászlókat is elvitték és ki is nyitották, Sanshié Natsukihoz került, és tényleg az látszott rajttuk h örülnek és h nagyon jól érzték magukat ők is. Beültek elénk, h csináljanak képet a közönsággel. poén, mert Tama és Nao között voltam. Szagény Naonak valaki elkezdte húzni a haját, de még akkor is mosolyogva húzta ki az illető kezéből a tincseket, h ezt azért nem kéne, de a legnagyobb az volt, hogy a kép után Nao az a földre feküdt, és vigyorgott.

Mikor végleg lementek a színpadról, csak azt vártam, h tudjam behajlítani a lábam, mert nagyon kiakadt ami azt illeti. Szegény Keenga rosszul lett, és úgy élesztgették, aztán Sanshi meg a lába miatt szenvedett. én megúsztam azzal h hülyén sétáltam, de ment azért a dolog. Keenga cuccait nekem adták, beszélgettem pár emberrel, aztán valamikor közben elmondták a dedikálás szabályait. Akkor már nem siettünk sehova, beálltunk, és szépen kivártuk a sorunkat, közben meg beszélgettünk.

A dedikálásnál nagyon aranyosak voltak, mindegyiküknek szépen megköszöntem, ők viszont, és önkénytelenül is meghajoltam. A legédesebb Nao és Aki volt nekik még akkor is fülig ért a szájuk, főleg Akinak, és láttam mosolyogni a marcona staffos bacsit is XD.

Mint utóhatás mit is tudnék mondani? Fáj a nyakam, rettenetesen be vagyok rekedve, de ha csak arra gondolok, h én voltam azonan az A38-as Oz koncerten, akkor random vigyorgohatnékom támad. Nagyon jó volt, és örülök h részt vehettem rajtam, és aki ezt kihagyta az egy remek élményt veszített el az életéből.