Szerenád 12a módban

Nem olyan régen értem haza, és a hulla fáradt nem éppen a legkifejezőbb, mondhatni elég enyhe rám nézve, de tudom, ha most ezt a posztot nem írom, meg, akkor nem lesz belőle semmi, szal tessék értékelni, h csaknem 1 órakkor, több km gyalogtúra után, postolok X3.

Őszintén nem gondoltam volna, h ilyen jó lesz ez a szerenád. Oké ez volt az első, de nagyon tetszett. A délután ofőnél kezdődött. Mondjuk kicsit lassan készültem, mint úgy általában, ezért el is késtem, mert úgy érdekesebb. Ez mondjuk leginkább délutáni ágyonfetrengős ficagyalós időtöltésemnek volt köszönhető, de legalább ma, vagyis tegnap kitakarítottam a szobám, és ez  már nálam valami. Kicsit dumáltunk Meguval, majd nemsokára sofőrünk Dani is befutott. Ofőnek gyönyörű a háza, nagyon kis hangulatos. Muffinnal, pogácsával, keksszel és üdítővel várt minket. Elkeztünk beszélget, elkerült néhány régi sulis emelék, majd lassanként mindenki be is futott. Mondjuk ofő spontán beszólása Hofinak, "hát te meg mennyit ittál" na az durva volt, de nem baj, röhögtünk egy sort. Az mondjuk általános volt. Dia enyhe röhögőgörcsöt kapott, majd én is követtem. Azután mindenféle süleményt ettünk virsli,griller, meg mit tom én , majd megint folyt itt is meg ott is a szorizgatás. A Szabi kivételével mindenki ott volt. A gyerünk gyakoroljuk az énekeket, nagyon nem akart összejönni, mikor meg befutott a Pózos, meg nem volt illendő. Hamarosan Mikus is megjött, és megint elvoltunk*10perces röhögőgörcsöt kapott*. Majd felálltunk és énekeltünk. Hát elég érdekes volt, de mikor Hofi egy nagyon kihallatszó rontására a Pózos benyögte, h legalább nem playback elröhögtem magam. Mondjuk nem csak én, szal elég sokat röhögtünk. A honfoglalást, nem igazán sikerült gyakorolni, amit meg énekeltünk belőle az gyötrelmes volt. A társaság egy része, ekkor lelécelt, mondván 5 perc múlva jönnek, na abból simán lett 10 is de nem lényeg. A kapuban minden hülyeséget énekeltünk, össze-visszaröhögtünk, megkaptuk a gyartyákat, és lassan nagyon lassan elindultunk.

A sarkon vártunk egy darabig, majd elindultunk a Gőghhöz. Az nagyon nagy volt, mikor elénekeltük neki a Kör refrénjét. Mikor lejött, akkor meg a honfoglalást énekeltük neki gitárral. amin a Fecó játszott. Ahoz képest, jól sikerült, és kaptunk finom meggyes piskótát. Fura volt teljesen máshogy tűnt most fel, sokkal kedvesebbnek. az nagyon komoly volt, h több ablakból is kinéztek, meg jól meg is tapsoltak miket. Pár szót váltottunk, majd kicsit óbégatva, énekelve, nem éppen csendben Éva tanárnőhöt mentünk. Minden állomás előtt, a gyertyagyújtás külön mizéria volt X3. Annyira durva volt, mikor rossz ablak alatt kezdtünk el énekelni X3. Na nem baj kis balaeetek vannak. Itt nagyon jól sikerült az ének, és marha jó volt az akusztika is, Kliccék, meg jól megtapsoltak minket. Ne mondom, nagyon jól esett a dolog, és egy plussz + hangulatot is adott. Innen igazgatónőhöz mentünk, csak én még előtte hazajöttem a kabátomért, mert kicsit fártam, és nagyon nem bántam meg. Anyum az mondjuk nézett egyet, de nem baj. Katira kicsit ráijesztettem ahogy kirontottam a lépcsőházból.

Az "éneklés" vagyis annak részletei, meg az ordibálás ment, és igen megint tiszta rászegek voltak, de nem lehet tőlük mint várni. Mondjuk én volt olyan ha zt mondtam h nem a csapat azon felével vagyok, de nem lényeg. Igazgatónőtől, kis csomagot kaptunk, amit Dia táskájába sülyesztettünk el, és majd ma fogjuk elpusztítani. Na igen az megint csak pozitívum, h lejött, pedig ő nem szokott. Trudi néninél már ott voltak a D-sek, de ők pont akkor fejezték be, bár ők a rossz felén énekeltek. Na sebaj, mi a másik részen énekeltünk. Tőle is élelemcsomagot kaptunk, de nem bántuk sőt. Az ének nem a legjobb lett, de előfodul néha ilyen. Eichart volt a köv álomás. A hátsó osztag itt már eléggé ki volt készülva, bár nem tom mennyi alkoholt döntöttek magukba, de nem is érdekel. Éljen a májkárosodás. Neki is énekeltünk szépet, és ő is lejött, kaptunk puszedlit, meg ropit, meg még sok mindent. Aranyos volt nagyon. Az ikrekről kérdezte ofő, majd szépen lassan mentünk tovább.

Csőre volt a következő, akinek az ablaka alatt a C-sek vagy a D-sek már "énekeltek", de néha inkább lehetett vonyításnak nevezni mint éneknek, de részletkérdés. Neki ki se mentek, és igen, az a mi privilégiumunk maradt. Néhány jómadarunk beállt hozzájuk éneklelni, de mi meg mentünk tovább, lévén ofő tartotta telefonon a kapcsolatot, és megkaptuk a várjuk meg amíg elmennek utasítást. Elindultunk a Lóri felé, de kb. félúton visszafordultunk *a hátsókra inkább nem mond semmit*. Nekik is énekeltünk, és ők is lejöttek. Nagyon finom pogácsát ettünk, finom almáspitét, és végre kaptunk inni is. Na az már nagyon hiányzott. Csőre beszólása" Dávid nagyon hamisan énekelsz" nem röhögtünk, és nem oltotta a gyereket áh dehogy ő soha X3. Mindenesetre, volt vagy két ilyen beszólás, és nem tudom, de én az arcán azt láttam, h örül nekünk, és szerintem az is nagyon sokat mond el, h évek óta, hozzánk jött le először, hogy a mi ajándákunkat fogadta el, és vitte haza, és  ehhez hasonló dolgok, szal minet téynleg szeretett, és ez valahogy jólesik.

Lóri is nagyon rendes volt, látszott rajta, h nagyon várt már minket, és izgatott is volt. Szerintem szerette volna, ha még maradunk, de már kicsit kezdünk fáradni, de itt is maradtunk azért. Jó volt, és itt is kaptunk innivalót, a gitár meg almalében fürdött egy kicsit. Timinéninél szerencsénk volt, mert mi tudtunk, h melyik ablak az, így sikerült a C-seket beelőznünk. Ettünk finom palacsinit, én konkrétan lekvárosat. Hát szó mi szó nem a legjobb volt az ének, de murphi dolgozik, mert azt nagyon szeret. Itt már minden bajunk volt, és ezt szó szerint kell venni. Szinte mindenki haza akart már menni kivétel nélkül, de már nem volt vészes a dolog. Az alkohol is nagyon dolgozott már, szal igen néhányunknál volt szinvonal, de ez totál megszokható. Szampernél megint nem ott kezdtünk el énekelni ahol kellett volna, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült. Annyira látszott h meg volt hatódva, könnyek gyűltek a szemébe. Tényleg szeretett minket, és az nagyon jólesett tőle, mikor mondta, h hiányoztunk neki ebben az évben. Bárkicsit nagyon tele voltunk*h a mai nap nem fog reggel enni az tuti*, de azért ettünk. 

Innen már csak borbálára mentünk, fel, és néhányan meglógtak, de nem baj, itt már nem bántunk, szerintem minenkiben csak az tartotta a lelket, h utólsó hely, és mehetünk haza. Énekeltünk, szép lett, és igen ha másnak nem is, a kutyának biztos h tettszett, ugatással jelezte. A megvátó ágyikó kicsit még mesze volt, de má mehettünk felé. Egy utólsó közös fotó, és jómagam lábszakadással kísérten mentem, kicsit gyors tempóban, a cipőm gyönyörei XD. Lassan mindenkitől elváltunk, és mindenki a legrövidebb úton indult haza. Én a diával mentem, az alexandra fel, nekem arra is elég rövid, és utána a hazafele úton az In the middle og chaos az ogre és a dim scene tartotta bennem a leklet, h nemsoká itthon vagyok, és alhatok.

Na igen. A mcskám az ajtó előtt várt, mert ő egy ilyen kis álcás macsek, de h örüljek kinyírtam az égőm, és most itt ülök fél kettőkor, és hirtelen felindulásból megírtam a blogot rögtön azitán h elolvastam a szerencsés fejezetét. H én milyen rendes vagyok*szakad a flafon*. De mostmár mentem, de legalább ez is meg van. Engem se kell most ringatni már...

Életkép

Már enyhén kilóg a lábunk a suliból, de ez annyira nagyon nem baj, sőt X3. Én komolyan már azt várom, ogy mikor fogom tudni véleg magam mögött tudni annak a ronda épületnek a kapuit. Na sebaj. A fenti kép a mai napi negatív agykapacitásom eredménye, egy matekórá, egy szüneté, egy fizikaórá mindezt egy töri próbaérettségi után meg egy kúperkísérletet követően. Oh igen éljen a negatív agykapacitás, bár az utóbbi napokban abból van bőven, de sebaj, legalább nem unatkozunk így a véghajrában.

Szal kis képleírás, meg h h indult. Matekórán rámjött a rajzolhatnék, és mivel csak egy matek feladat lap volt kéznél arra készült az "ominózus" alkotás X3. Szal aoi baromi álmos, pizsiben van, és visz magával egy plüss nyulat, ami, vagyis aki nem más mint Megu álcázva. Jah amúgy Megu szerint tök rendes vagyok, mert nem töketlenítettem, erre megszólalok, h miért rajzoljek rá kisszoknyát?? XD. Reita egy pöcs, és szívrohamot akar Aoira hozni, ezért asszimilálódik a fallal a sarok mögött. Uruha finoman és enyhén szólva is illuminált állapotban van, és mint ilyen megteheti azt is, h a plafonon járkál. Fizika hatására megállapítottuk Meguval, hogy Uruha egy antigravitációs részecskeegyüttes, aktiválási energiája pedig két üveg jó fajta erős szaké X3. Mivel Kai nem szereti, ha Uruha a plafonon mászkál, mert állítása szerint a srác nincs rokonságban semmyilen pókkal vagy szuperhőssel, ezért egy éppen kéznél levő dobverővel akarja ledobni a gyanutlanul sétálló gitárost a plafonról, aki vélhetőleg ennek hatására elveszti nemrég aktiválódott antigravitációs képességét, és Aoi nyakában fog kitötni ezzel annak második szívrohamát is előidézve, és valószínűleg pszihológiai kezelésre szorulását is, mivelhogy az Uruha az égből pottyan X3. Ruki épp fejvesztve menekül, de egy macska( egy diklóniusz jégmester vámpírmacska, másodállású muslica) rálépett 5-6 méretel nagyobb felsőjére, így annak menekülési szándékát teljes mértékig és tökéletesen meghiusítva, felesleges kapálózássá redukálva X3.

Normlis vagyok?, soha nem is voltam, és igen ha negatív agyi állapotban vagyok, és két nyalókát a számba tömtem egy kúperkísérlet után abszolút kialvatlanságra nem igazán vagyok értelmes lénynek titulálhatóXD, és ha kellően bedurvulok fogom magam, és rajzolok neki folytatást is.

Amúgy a mai napom azt úgy ahogy van elbasztam, de kit érdekel?, mondjuk enegem, de ez meg részletkérdés, majd ráfogom a macskára, az úgysem tud beszélni, csak nyávogni, de mennyire megszívnám ha tudna beszélni...X3. De nem tud, na sebaj. Na igen tagnapi fakt előtt is ment a hülyeség rendesen. A "három napig vered" után már tök mindegy volt majdnem h mit nyögtünk be, jah és a Ficher idióta humora is nem kicsit betett. Na sebaj, és a legjobb h arra már nem emlékszem, hogy mi minden mást hordtunk össze, de van ez így. És már mivelhogy úgy érzem, h mindenki kellően befáradt aki ezt olvasta, és megyek is, és nem tom mit fogok csinálni, talán...talán vadászok egy...egy...teát a teabokorról XDXDXD*nem normális, de tudja magáról, orvos értesításe csak rohamok alkalmával ajánlott, de olyankor meg veszélyes X3*.

The koncerto vol.02

Ahogy ígértem a koncert második fele, vagyis ez már nem is a koncert része, csak az utóhatása, magyarul a negatívumok. Mondhatnám, hogy ez a kevesebb, de nem így van, mert miért is lenne...mert hát az élet úgy szép ha zajlik, na de enyire nem kéne. Valahol ott kezdődi a sztori, hogy a Diesel klubból hazaindultunk, vagyis vissza Sanshiékhoz.

Mint az lenni szokott az időjárás nem kicsit cseszett ki velünk. Az még hagyján lett volna, de az eső is zuhogni kezdett, legalábbis ahogy így emlékszem, majd fél év távlatából. Nem tudom melyik járatra szálltunk fel, talán a 923-asra, passz már nem emlékszem. Persze volt ellenőr, mert mér ne. Éjszakai járaton bazz, nah nem lényeg. Mi leszálltunk a Nyugatinál, Mazu meg ment tovább. Persze majd megfagytunk. Nekem kb így került a seggemre az a kikúrt övtása, amit úgy megbántam mint még soha semmit. Pingvin módban kucorodtunk össze, h ne fagyjunk meg éppen annyira, csak félig. Nem olyan sokára, kb 15 perc, ami hosszáteszem akkor óráknak tűnt felszálltunk a következő járatra, ami elvitt a Moszkvára, onnan pedig csalog a Déliig. Nem voltam fáradt, h nem sok kellett ahhoz, hogy állva bealudjak, áh dehogy. A finomam fogalmazva is kellemetlen élesztő ott kezdődött.

Venném meg a jegyet, mikor észreveszem h nincs meg a pénztárcám. Nem nem vert ki 6x a víz. Az első gondolat h máshová pakoltam de az lehetetlen. És be is húztam a zipzárt. Kicsit kiakadtam, asszem elég jogosan. Hívtam a rendőrséget, hogy mit cccsináljak. Azt mondták, h másnap azonnal tegyek feljelentést. A csajoknak hála eljutottam Érdre. Ki oltam akadva, ráadásnak fáradt voltam. Sanshiéknál hamar elaludtunk. Bennem viszont dolgozott az ideg, mert minden iratom, a tajkártyám, a személyim, a lakcímkártyám, az adókártyám, a diákom a bankkártyám mind a pénztárcámban volt, némi készpénzzel együtt. Anyának szólnom kellett h tiltassa le a kártyát, nah és itt kezdődött a másik szépség, mert ugye ha lúd legyen kövér, ergo Kyo*a telója* épp ekkor döntött úgy, h nem fog működni, pontosabban lemerül. Az még oké, csak én meg fejből nem tudom szüleim számát, mert minek ha ott a teló alapon, és a sajátomon kívül más telószám nem fér a fejembe. Csak kicsit tudtam volna a plafonra mászni. Nagyon nagyon nehezen sikerült végül elérnem anyumat, de amit kaptam én a pofámra már telón keresztül is...azt még hozzáteszem, h nagyjából óránként ébredtem fel és próbáltam meg kicsikarni annyit drága köcsög dög telefonomból, h a számot ki tudjam nézni.

A dolog rányomta a bélyegét a hangulatomra, szal a negatívizmus csak úgy áradt belőlem, de asszem jogosan. Katinak köszönhetően haza is tudtam jutni, de azt nagyon megtanultam, h övtáskával soha nem közlekszem. Első és egyben utólsó alkalom volt. Inkább megoldom máshogy, de még egyszer ezt így nem játszom el. Jóból is megárt a sok pláne ebből.

Hazaérve persze egyből magyarázkodnom kellett anyám előtt. Az kicsit elvágta a cérnát mikor azt vágta nekem, h soha többet nem mehetek. Nem szóltam vissza, bár az rosszul esett h olyan hansúllyal beszélt mintha szánt szándékkal csináltam volna a dolgot. A rendőrségen még aznap bejelentettem a dolgot. A legrosszabb az volt, h a következő héten volt a nyelvvizsgám, ahol két fényképes igazolvánnyal kellett igazolnom magam. Anyum emiatt volt a legdühösebb. Az egyetlen szerencsém azzal volt, hogy volt illetve még mindig van érvényes útlevelem, különben baszhattam volna az egészet.

A BKV-nak annyit telefonáltam, hogy az kettőnek elég lett volna. Végül egyedül a bankkártyám került vissza hozzám, viszont az már fölöslegesen mert mire visszakaptam már törölték. Innentől kezdve minden iratom újra kellett csináltatnom. Azóta nem rakok a pénztárcámba iratot, s csak az van nálam ami tényleg kell is. 

Jól megszívtam, és a nevem is újfent megtanultam leírni, mert kellően sokat gyakoroltatták velem, mire sikerült minden iratom pótolnom. Mázli, h nincs belőle gubanc, csak annyi, hogy pótolni kellett. Amnnyit szídtam azt az illetőt dögöt aki elvette a pénztárcámban az már nem emberi, de én amúgy is Fb-vagyok, ő meg nem ember, hanem egy rohadt féreg, aki remélem duplában kapja ezt vissza az élettől, vagy akárki mástól.

Nah baibai!

LM.C koncerto vol.01

Hát itt van az LM.C koncert pozitív része. Egyszerű okom van rá, hogy miért is szedem ketté, de ezt majd inkább a következő bejegyzésben részletesen.

LM.C valahogy úgy indultam neki a koncertenek a jegyvásár idején, h ha már Miyavira elmentem, akit nem szerettem, mitöbb el akartam törni a lábát, és Gótikán is voltam, amit szinte csak névről ismerek akkor miért is ne, és ha őszinte akarok lenni magamhoz nem bántam meg, a közelében nem voltam vagyok és nem is leszek, és most tuti h a fejem verném a falba sorozatjelleggel ha nem mentem volna el.

Az indulás nem volt éppen kellemes. Előre bocsátom, hogy ez sem most volt, tehát a rrészetes leírást szerintem el lehet felejteni, amúgy is, szenilis vagyok így 18 évesen, és amúgy is nem írok utóbb hosszú bejegyzéseket sem. Valahol már ott lehetett tudni, hogy ez nem éppen úgy fog alakulni ahogy az tervbe lett véve, mikor Százhalomattán a tertves kikúrt busz az orrunk előtt ment el. Azt hogy hogyan is szidtunk a kikúrt hidegben azt az idióta sofőrt. A közlekedéssel a továbbiekban sem kerültünk túl jó viszonyba, szép is lett volna ha igen. Ennek köszönhetően nem értünk oda elsőként. Az is igaz h az első sor kijelentés csak később jött meg, nem a legelején, szal ez is benne volt meg Murphey idiotizmusa*deglett volna meg időben*. A szép viszont nem ez, hanem az, h ha tudjuk, h hova kel állni akkor még lehettünk volna az első sorban. Ha nem lényeg, részletkérdés, illetve nem annyira de már utána vagyunk.

Szar volt az idő, mert hol sütött a nap hol meg lehetett fagyni. Az kis röhejes volt mikor ülünk és Sanshi szól h egy szikla méretű kő van a cipőmben. Megnéztem és tényleg...nah igen Ayu megoldja, de azóta is benne van asszem, megmaradt emléknekXD*röhög ő is*. Nos a sorban állás megint a szokott módon hering feelingben telt el. Nekem komolyan az lesz a fura egy sorbanállásnál ha nem ez lesz. És ismételtem bizonyítottam, h még mindig jó vagyok a hering viszonyú közlekedésben. Jah Ayu fogja magát és lelép, utána vissza tud mászni a helyére. Megint az a buszsofőr volt aki Miyavi seggét is húrcibálta. Amúgy tuti h valahol a hátsó bejáraton surrantak be a rohadékok.

Mikor beengedtek már be volt foglalva az eleje. Nah igen ez van akkor, ha az emberrel kicseszik a tömegközlekedés. Azon, h fél percel később már záródtak a sorok meg sem lepődtem. Az egyik kis disznó jellegű csajnak viszont jött h berúgjam a bordáját, mert nem egyszer nem kétszer csaknem eltörte a kezem. A sikongassunk a semmin megint megvolt. Az első párnál még érdekes, de később...hát inkább csak fejfájdító a dolog. 

Ha emlékeim nem csalnak akkor kb. két órát töltötünk bent a konckezdésre várva.  Kicsit kicseszés a néppel, de ez van, akinek nem tetszik az akár haza is mehetett. Közben a klippjeikből vetítettek a színpad föllötti monitorokon. Nem kicsit olt kényelmetlen, valamiért nem értékelem, ha egy vad idegen van a seggemben, és még csak pofán sem tudom baszni. A remény, h ha elkezdődik a koncert akkor jobblesz az 2. másodpercben foszlott szerte. Az első számot végignyomorogtuk ott, de kn kevesebb mint fél perc alatt olyan szinte büdös izzadt emberszag lett, h az már gyomorforgató volt, pedig nekem elég erős az emészőkém, de akkor is. Aztán Megu javaslatásra kimentünk, vagy jobban mondva menekültünk a dühöngőből, szal beálltunk az oldalalt álló emelvényre, ahonnan mindent lehetett látni. Sajnáltam h nem álltam az első sorban, de így sem volt rossz, mert az egész koncertet végig tudtam táncikálni, ami azért majdnem ugyan olyan jó. 

Oké ez most lehet egoistaság, de Aiji elég sokat nézett arrafelé. Lehet most csak én hiszem így, de simán ki lehetett hallani a hangom, de nem csak az enyém. Nagyon jó koncert volt meg kell hagyni. Azért a különbség köztük és Miyavi között óriási volt. Maya nagyon aranyosan a legtöbb felé nyújtott kis ajánkékot elolvasta. A magyar kiejtése nem a legjobb de kétségtelenül baromi aranyos x). Mondanám h chibi, de nem az, viszont h nem látszik meg rajta, h túl van már a 30-on az is biztos. Mikor intett h maradjunk csendben tényleg elhallgattunk, úgyhogy nagyon komoly volt a dolog. Számcímeket nem tudok a Boys and Girls-re és az Oh my Julietre emlékszem, és valahol itt ki is merül a dolog. Jó nem vagyok valami nagy fan nem tehetek róla.

Dekorációnak persze a nyalóka "torony" ott volt, és persze úgy is lépett be. Szerintem titkon már cukorbeteg, de nem akarok gonosz lenni annyira nagyon nem. Nyalókát eszegetve jött be amit szerintem sikeresen valakinek a hajába dobott. Látszik azért h a jelen lévő közönség nagy része yaoifan, mert nem kis hangerő szólalt meg, mikor Maya megitatta Aijit.

Egyetlen dolgot nagyon sajnálok, h mikor Aiji feláállt a hangfalakra későn jutott eszembe, h én le akarom tapizni a lábát, így már nem értem oda, h végigsimítsak rajta, de hanyatt viszont majdnem estem. Vajon szőrös a lába? Oké de ez jutott eszmbe, de csaknem, bár semmi sincs kizárva olyan nagyon. Megint lett zászló készítve, amit Maya a vállára terített. Csak azt tudom rá mondani, h aranyos.

Kicsit megijedtünk Meguval, mikor láttuk, hogy Keengát úgy szedik ki a tömegből. Azonnal mentünk oldalra. Egy darabig ott maradtunk, majd indítványoztam, h menjünk vissza, mert mindannyian izzadtak vagyunk, és ki volt nyitva az ajtó, kint meg hűvös, majdnem h hideg volt, így szépen immár 3-an mentünk vissza az előbbi helyünkre.

Összeségében nagyon hamar vége lett a koncertnek, én személy szerint nagyon élveztem. Sajna most nem sikerült szuenírt szerezni, de ameddig megmarad az emlékezetemben, addig nincs baj. Még  kóvályogtunk a csarnokba majd szépen lassan kitessékeltek. A hely nagyon dizájnos, nekem bejött eléggé. Jó volt dumálni a haerokkal, és zúzni, mikor olyan volt a szám. Ez spec inkább csak rám vonatkozik, de nem lényeg. Az autogrammból nem lett semmi. A legnagyobb poén csak az, h Aiji ott olt kint és bámulta a vonagló tömeget. Azért kiváncsi lettem volna mit gondol. És tuti h mi is ott nyomultunk, mert az after elején mikor volt egy jó szám, pláne Gazette, akkor mi is erőteljesen nyomtuk. Hát ez van *röhög*. Mondjuk az valahol szégyen szerintem, h valaki bazi nagy LM.C fannak mondja magát és nem ismeri meg a gitárost, de ez csak az én véleményem.

Az egész visszahngja is nagyon jó volt, mert Aiji a blogjában áradozott, h ilyen jó koncertje még nem volt, utóbb meg is értettem miért, mert Japánban van olyan koncertjük, ahol felállni a székből is lusták, sazl inkább nem mondok erre semmit. Jah és a "volt egy két durva headbanges" nah azon meg nem keveset röhögtem.

Kicsit gáz volt, mert a ruhaagyag árát elfelejtettem odaadni, míg a többiek rám ártak h menjünk, mert késő van és fáradtak. Utóbb arra a véleményre jutottam, h lehet nekem maradnom kellett volna, az okot majd a köv bejegyzésben, de ez van. Jó volt és elmennék a következőre is.

Fankodás

Hát az utóbbi két napban finoman fogalmazva, is jó adag fankodásban volt részem, ami mit ne mondjak kellett már. Mondjuk az elején kellene kezdenem.

Szal a dolog kedden kezdődött. A kötelező tanulás után, ami nagyjából este 10-ig tartott úgy döntöttem, hogy marhára nem érdekel, és megnézem a Decomposition beauty-t. Az igazság azt, hogy olyan jó két hete már azt terveztem, hogy megnézem, csak vagy mindig hullamerevség közeli állapotban voltam, vagy valami más kellett csináljak, így mindig elmaradt, akármennyire is szerettem volna. De tegnap azt mondtam hogy nem érdekel, ha már nem majd hullát játszok a kiránduláson, de én ma megnézem ezt a koncertet.

Hát mit nem mondjak pár vörös karmolás a nyakamon ma is látszik, de nem olyan vészes. Igen tudom, hogy nem vagyok normális, de most komolyan a Kyo féle feszültségkönnyítés nagyon hatásos, és kifejező is X3 *jól van ám*. Azt úgy egy az egyben elmondhatom, h egy jó koncert, bár ha őszinte akarok lenni, akkor szinte csak Ruki fanservicsel, a töbiek elég lightos verzióban nyomják. Oké azt elismerem, h Aoi az elvan mint a befőtt, és a többiek is jól nyomják, de valahogy nem olyan igazi a többiek önprodukálása. Rendben ez most hülyén hangzik de akkor is. Bár ami azt illeti elvileg ezen a koncerten smárolja le Uruha Aoit, és ennek ugye nincs maradvány szal nem tom *besír*. 

Azért finoman fogalmazva is ütős egy Filth in the beautyval kezdeni. Azon nagyon mosolyogtam, ahogy a Chibi egy nikkelbolha stílusával pattog, bár szépen rázza a kis seggét X3*nyál*. Azon kicsit kivoltam mikor Uruhával fanservicel a Silly god discoban, és a FELÉT nem is mutatják. Na ez az a kategória, h a jó édes nénikéjét a kamerásnak és vágónak még inkább, ilyet megcsinálni pszhh...na mindegy. Bár többé-kevésbé kárpótolt ezért a mikrofonállvány molesztálása. A kordon"szeretet" is megért egy jó kis kitörést, meg persze egy visszatekerést is, mert hát na X3. Aoi az csaknem női visít a mikrofonba, na jó nem de elég érdekes hangfekvésben. Na mi van még? Azon kicsit meglepődtem, h menyire máshogy volt a felosztása a main partnak és az encorenak. Komolyan már volt egy olyan érzésem, h itt nincs is ketté szedve.

Mondjuk a két part között lévő backstagen is mosolyogtam ezerrel. A kis csattokon, meg azon röhögtem is, mikor Kai dumál, kamera megy, Ruki meg egy gyerek méretű biciklin elsuhan, és a kamera meg utána zoomol. Olyan kis dinka, de szeressük X3, nem is kicsit *kuncog*. Mivel elég rég nem néztem koncertet, így kicsit megint váratlanul ért, h ezeket az első nagyobb szél simán elviszi, gyanítom 40 kg egyik sincs vaságyastul gitárostul mindenestül. A Taion az nagyon szép. Azt a számot mindig is szerettem, de amúgy tuti biztos vagyok benne hogy abban a rácsos izében van egy mikrofon, mert másképp képtelenség ilyen hangosan tiszta hangot kiadni, még egy olyan profinak is mikor Ruki. A Bath room volt még nagyon teccetős, de mivel sokat kell gondolkodnom egyetlen olyan számért is, amire azt mondom, h egy nem jó *ilyen nincs*. Valahogy 1 órakkor volt egy olyan érzésem, hogy másnap hullás leszek, de nem érdekelt, mert végre megnéztem, két órát töményen végig pattogtam a gép előtti székben. Anyum már csak az állandó fejmozásomtra is azt mondta, hogy nem vagyok normális, és h legyek szives és töröljem le a képernyőt, mert folyik róla a nyál, pedig nem is X3. Na sebaj, de amúgy a jóllakott tejbetökvigyort nem is látta a fejemen, ami hát enyhén szadisztikus volt X3.

Másnap valami csoda folytán sikerült időben felkelnem és elkészülnöm. Igen az nálam nem semmi, mert az időben elindulás és elkészülés csodaszámba megy. Valami olyasmit terveztünk, hogy nah majd tanulni fogunk, na ebből annyi lett, hogy végigpofáztuk a teljes napot, szinte megállás nélkül. Ez már csak azért sem baj, mert közben végig fankodtunk az egész napot. Sajnos arra már nem emélkszem hogy min is röhögtünk nagyon, meg milyen értelmes megállapításokat tettünk, sajnos az emlékezőkészségem még mindig nem javult meg, de ezen már nem is vagyok kiakadva. Mondjuk össz annyi maradt meg, h Ruki az ülés altt van, de hogy azt miből is szűrtü le azt már nem tom. Valami olyasmit állapítottunk meg, h a Gazettesek finoman fogalmazva is félnének tőlünk, és h Miyavi azért nem jött ki, mert a buszban rettegett h elkapjuk X3. Na igen és az LM.C koncertre is kezdtünk hagolódni.

Amúgy maga kirándulás egészen jó volt, de azt inkább nem írom le h mit is mondtak, mert gyanítom az senkit nem érdekel XD. Oh igen az egész napra jellemző beszédkészség hiány megmaradt. A nap csúcsa gyanítom nem is Paks volt, ahol megtudtuk h mennyire sugárzunk is XD, na igen ezt mi mondjuk eddig is tudtunk, csak azzal a különbséggel, hogy mi a fankodás és perverziót sugározzuk, hanem Fehérvár. Ennek két dologhoz van köze. Az egyik a plázabéli Apacs, ami hát szerintem sokkal inkább fel van szerelve, mint a Westendi vagy a Mammuti. Hát nem egy dologra csorgattam a nyálam, köztünk egy nagyon szép sárkányos köldökpiercingre, meg kis hegyes ajakpiercingre, de az még csak a jéghegy csúcsa, viszont most nem fogok nyálazni, h mennyi szép dologot láttam.

A másik amiért nem kicsit féjt a szivem az a hangszerbolt amit teljesen véletlenül láttam meg. Na jó azonnal rángattam be Megut, vagyis nem is kellett anyira rángatni, csak mondani h ott van. Hát a kis Balatont ott helyben legyártottuk csak úgy spontán. Bemész és egy dob, na jó nem olyan profi mint Kaié de dob, és szembe az ajtóval gitár. Annyira szép vooolt. Na igen akor jött h fejeljek, mikor Megu mutattam h a fejem fölött is van ezekből a csodákból. Na igen éljjen a nyitott szem. Azért a basszerért, hát nem is kicsit fájt a szivem, olyan nagyon szép volt...*felsír*, meg  amásik, hogy nagyon jó árban is volt. 40000 Ft egy basszerért, szerintem nagyon is jó ár, bár ami azt illeti nem tom, hogy ezért mit is kapsz, mert ugye nem vagyok sajnálatos módon szakértő, de majd egyszer...

Hazafele a pofázás ismét teret hódított, szal olyan nagyon sok mindent csináltunk..., de nem bánom, nagyo is jót tett a kedvemnek, az m,eg h ugyan ezt folytattuk a parkolóban is már szinte alap X3. Azon szenvedtem egy darabig, h egy kocsi "kiírását" elolvassam amiből csak azt láttam, h "férfiként halok meg". Nem hioszem h mondani kell, hogy ezen is röhögtünk, mint már majd mindenen.

Nem tudom h itthon mit csináltam, de gyanítom semmit, vagy maz bebaszódtam a gép elé, és utána utánam a vízözön stílus, de a fene meg még emlékszik ilyen apró részletekreXD.