2010. április 12., hétfő

The koncerto vol.02

Ahogy ígértem a koncert második fele, vagyis ez már nem is a koncert része, csak az utóhatása, magyarul a negatívumok. Mondhatnám, hogy ez a kevesebb, de nem így van, mert miért is lenne...mert hát az élet úgy szép ha zajlik, na de enyire nem kéne. Valahol ott kezdődi a sztori, hogy a Diesel klubból hazaindultunk, vagyis vissza Sanshiékhoz.

Mint az lenni szokott az időjárás nem kicsit cseszett ki velünk. Az még hagyján lett volna, de az eső is zuhogni kezdett, legalábbis ahogy így emlékszem, majd fél év távlatából. Nem tudom melyik járatra szálltunk fel, talán a 923-asra, passz már nem emlékszem. Persze volt ellenőr, mert mér ne. Éjszakai járaton bazz, nah nem lényeg. Mi leszálltunk a Nyugatinál, Mazu meg ment tovább. Persze majd megfagytunk. Nekem kb így került a seggemre az a kikúrt övtása, amit úgy megbántam mint még soha semmit. Pingvin módban kucorodtunk össze, h ne fagyjunk meg éppen annyira, csak félig. Nem olyan sokára, kb 15 perc, ami hosszáteszem akkor óráknak tűnt felszálltunk a következő járatra, ami elvitt a Moszkvára, onnan pedig csalog a Déliig. Nem voltam fáradt, h nem sok kellett ahhoz, hogy állva bealudjak, áh dehogy. A finomam fogalmazva is kellemetlen élesztő ott kezdődött.

Venném meg a jegyet, mikor észreveszem h nincs meg a pénztárcám. Nem nem vert ki 6x a víz. Az első gondolat h máshová pakoltam de az lehetetlen. És be is húztam a zipzárt. Kicsit kiakadtam, asszem elég jogosan. Hívtam a rendőrséget, hogy mit cccsináljak. Azt mondták, h másnap azonnal tegyek feljelentést. A csajoknak hála eljutottam Érdre. Ki oltam akadva, ráadásnak fáradt voltam. Sanshiéknál hamar elaludtunk. Bennem viszont dolgozott az ideg, mert minden iratom, a tajkártyám, a személyim, a lakcímkártyám, az adókártyám, a diákom a bankkártyám mind a pénztárcámban volt, némi készpénzzel együtt. Anyának szólnom kellett h tiltassa le a kártyát, nah és itt kezdődött a másik szépség, mert ugye ha lúd legyen kövér, ergo Kyo*a telója* épp ekkor döntött úgy, h nem fog működni, pontosabban lemerül. Az még oké, csak én meg fejből nem tudom szüleim számát, mert minek ha ott a teló alapon, és a sajátomon kívül más telószám nem fér a fejembe. Csak kicsit tudtam volna a plafonra mászni. Nagyon nagyon nehezen sikerült végül elérnem anyumat, de amit kaptam én a pofámra már telón keresztül is...azt még hozzáteszem, h nagyjából óránként ébredtem fel és próbáltam meg kicsikarni annyit drága köcsög dög telefonomból, h a számot ki tudjam nézni.

A dolog rányomta a bélyegét a hangulatomra, szal a negatívizmus csak úgy áradt belőlem, de asszem jogosan. Katinak köszönhetően haza is tudtam jutni, de azt nagyon megtanultam, h övtáskával soha nem közlekszem. Első és egyben utólsó alkalom volt. Inkább megoldom máshogy, de még egyszer ezt így nem játszom el. Jóból is megárt a sok pláne ebből.

Hazaérve persze egyből magyarázkodnom kellett anyám előtt. Az kicsit elvágta a cérnát mikor azt vágta nekem, h soha többet nem mehetek. Nem szóltam vissza, bár az rosszul esett h olyan hansúllyal beszélt mintha szánt szándékkal csináltam volna a dolgot. A rendőrségen még aznap bejelentettem a dolgot. A legrosszabb az volt, h a következő héten volt a nyelvvizsgám, ahol két fényképes igazolvánnyal kellett igazolnom magam. Anyum emiatt volt a legdühösebb. Az egyetlen szerencsém azzal volt, hogy volt illetve még mindig van érvényes útlevelem, különben baszhattam volna az egészet.

A BKV-nak annyit telefonáltam, hogy az kettőnek elég lett volna. Végül egyedül a bankkártyám került vissza hozzám, viszont az már fölöslegesen mert mire visszakaptam már törölték. Innentől kezdve minden iratom újra kellett csináltatnom. Azóta nem rakok a pénztárcámba iratot, s csak az van nálam ami tényleg kell is. 

Jól megszívtam, és a nevem is újfent megtanultam leírni, mert kellően sokat gyakoroltatták velem, mire sikerült minden iratom pótolnom. Mázli, h nincs belőle gubanc, csak annyi, hogy pótolni kellett. Amnnyit szídtam azt az illetőt dögöt aki elvette a pénztárcámban az már nem emberi, de én amúgy is Fb-vagyok, ő meg nem ember, hanem egy rohadt féreg, aki remélem duplában kapja ezt vissza az élettől, vagy akárki mástól.

Nah baibai!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése