Nem olyan régen értem haza, és a hulla fáradt nem éppen a legkifejezőbb, mondhatni elég enyhe rám nézve, de tudom, ha most ezt a posztot nem írom, meg, akkor nem lesz belőle semmi, szal tessék értékelni, h csaknem 1 órakkor, több km gyalogtúra után, postolok X3.
Őszintén nem gondoltam volna, h ilyen jó lesz ez a szerenád. Oké ez volt az első, de nagyon tetszett. A délután ofőnél kezdődött. Mondjuk kicsit lassan készültem, mint úgy általában, ezért el is késtem, mert úgy érdekesebb. Ez mondjuk leginkább délutáni ágyonfetrengős ficagyalós időtöltésemnek volt köszönhető, de legalább ma, vagyis tegnap kitakarítottam a szobám, és ez már nálam valami. Kicsit dumáltunk Meguval, majd nemsokára sofőrünk Dani is befutott. Ofőnek gyönyörű a háza, nagyon kis hangulatos. Muffinnal, pogácsával, keksszel és üdítővel várt minket. Elkeztünk beszélget, elkerült néhány régi sulis emelék, majd lassanként mindenki be is futott. Mondjuk ofő spontán beszólása Hofinak, "hát te meg mennyit ittál" na az durva volt, de nem baj, röhögtünk egy sort. Az mondjuk általános volt. Dia enyhe röhögőgörcsöt kapott, majd én is követtem. Azután mindenféle süleményt ettünk virsli,griller, meg mit tom én , majd megint folyt itt is meg ott is a szorizgatás. A Szabi kivételével mindenki ott volt. A gyerünk gyakoroljuk az énekeket, nagyon nem akart összejönni, mikor meg befutott a Pózos, meg nem volt illendő. Hamarosan Mikus is megjött, és megint elvoltunk*10perces röhögőgörcsöt kapott*. Majd felálltunk és énekeltünk. Hát elég érdekes volt, de mikor Hofi egy nagyon kihallatszó rontására a Pózos benyögte, h legalább nem playback elröhögtem magam. Mondjuk nem csak én, szal elég sokat röhögtünk. A honfoglalást, nem igazán sikerült gyakorolni, amit meg énekeltünk belőle az gyötrelmes volt. A társaság egy része, ekkor lelécelt, mondván 5 perc múlva jönnek, na abból simán lett 10 is de nem lényeg. A kapuban minden hülyeséget énekeltünk, össze-visszaröhögtünk, megkaptuk a gyartyákat, és lassan nagyon lassan elindultunk.
A sarkon vártunk egy darabig, majd elindultunk a Gőghhöz. Az nagyon nagy volt, mikor elénekeltük neki a Kör refrénjét. Mikor lejött, akkor meg a honfoglalást énekeltük neki gitárral. amin a Fecó játszott. Ahoz képest, jól sikerült, és kaptunk finom meggyes piskótát. Fura volt teljesen máshogy tűnt most fel, sokkal kedvesebbnek. az nagyon komoly volt, h több ablakból is kinéztek, meg jól meg is tapsoltak miket. Pár szót váltottunk, majd kicsit óbégatva, énekelve, nem éppen csendben Éva tanárnőhöt mentünk. Minden állomás előtt, a gyertyagyújtás külön mizéria volt X3. Annyira durva volt, mikor rossz ablak alatt kezdtünk el énekelni X3. Na nem baj kis balaeetek vannak. Itt nagyon jól sikerült az ének, és marha jó volt az akusztika is, Kliccék, meg jól megtapsoltak minket. Ne mondom, nagyon jól esett a dolog, és egy plussz + hangulatot is adott. Innen igazgatónőhöz mentünk, csak én még előtte hazajöttem a kabátomért, mert kicsit fártam, és nagyon nem bántam meg. Anyum az mondjuk nézett egyet, de nem baj. Katira kicsit ráijesztettem ahogy kirontottam a lépcsőházból.
Az "éneklés" vagyis annak részletei, meg az ordibálás ment, és igen megint tiszta rászegek voltak, de nem lehet tőlük mint várni. Mondjuk én volt olyan ha zt mondtam h nem a csapat azon felével vagyok, de nem lényeg. Igazgatónőtől, kis csomagot kaptunk, amit Dia táskájába sülyesztettünk el, és majd ma fogjuk elpusztítani. Na igen az megint csak pozitívum, h lejött, pedig ő nem szokott. Trudi néninél már ott voltak a D-sek, de ők pont akkor fejezték be, bár ők a rossz felén énekeltek. Na sebaj, mi a másik részen énekeltünk. Tőle is élelemcsomagot kaptunk, de nem bántuk sőt. Az ének nem a legjobb lett, de előfodul néha ilyen. Eichart volt a köv álomás. A hátsó osztag itt már eléggé ki volt készülva, bár nem tom mennyi alkoholt döntöttek magukba, de nem is érdekel. Éljen a májkárosodás. Neki is énekeltünk szépet, és ő is lejött, kaptunk puszedlit, meg ropit, meg még sok mindent. Aranyos volt nagyon. Az ikrekről kérdezte ofő, majd szépen lassan mentünk tovább.
Csőre volt a következő, akinek az ablaka alatt a C-sek vagy a D-sek már "énekeltek", de néha inkább lehetett vonyításnak nevezni mint éneknek, de részletkérdés. Neki ki se mentek, és igen, az a mi privilégiumunk maradt. Néhány jómadarunk beállt hozzájuk éneklelni, de mi meg mentünk tovább, lévén ofő tartotta telefonon a kapcsolatot, és megkaptuk a várjuk meg amíg elmennek utasítást. Elindultunk a Lóri felé, de kb. félúton visszafordultunk *a hátsókra inkább nem mond semmit*. Nekik is énekeltünk, és ők is lejöttek. Nagyon finom pogácsát ettünk, finom almáspitét, és végre kaptunk inni is. Na az már nagyon hiányzott. Csőre beszólása" Dávid nagyon hamisan énekelsz" nem röhögtünk, és nem oltotta a gyereket áh dehogy ő soha X3. Mindenesetre, volt vagy két ilyen beszólás, és nem tudom, de én az arcán azt láttam, h örül nekünk, és szerintem az is nagyon sokat mond el, h évek óta, hozzánk jött le először, hogy a mi ajándákunkat fogadta el, és vitte haza, és ehhez hasonló dolgok, szal minet téynleg szeretett, és ez valahogy jólesik.
Lóri is nagyon rendes volt, látszott rajta, h nagyon várt már minket, és izgatott is volt. Szerintem szerette volna, ha még maradunk, de már kicsit kezdünk fáradni, de itt is maradtunk azért. Jó volt, és itt is kaptunk innivalót, a gitár meg almalében fürdött egy kicsit. Timinéninél szerencsénk volt, mert mi tudtunk, h melyik ablak az, így sikerült a C-seket beelőznünk. Ettünk finom palacsinit, én konkrétan lekvárosat. Hát szó mi szó nem a legjobb volt az ének, de murphi dolgozik, mert azt nagyon szeret. Itt már minden bajunk volt, és ezt szó szerint kell venni. Szinte mindenki haza akart már menni kivétel nélkül, de már nem volt vészes a dolog. Az alkohol is nagyon dolgozott már, szal igen néhányunknál volt szinvonal, de ez totál megszokható. Szampernél megint nem ott kezdtünk el énekelni ahol kellett volna, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült. Annyira látszott h meg volt hatódva, könnyek gyűltek a szemébe. Tényleg szeretett minket, és az nagyon jólesett tőle, mikor mondta, h hiányoztunk neki ebben az évben. Bárkicsit nagyon tele voltunk*h a mai nap nem fog reggel enni az tuti*, de azért ettünk.
Innen már csak borbálára mentünk, fel, és néhányan meglógtak, de nem baj, itt már nem bántunk, szerintem minenkiben csak az tartotta a lelket, h utólsó hely, és mehetünk haza. Énekeltünk, szép lett, és igen ha másnak nem is, a kutyának biztos h tettszett, ugatással jelezte. A megvátó ágyikó kicsit még mesze volt, de má mehettünk felé. Egy utólsó közös fotó, és jómagam lábszakadással kísérten mentem, kicsit gyors tempóban, a cipőm gyönyörei XD. Lassan mindenkitől elváltunk, és mindenki a legrövidebb úton indult haza. Én a diával mentem, az alexandra fel, nekem arra is elég rövid, és utána a hazafele úton az In the middle og chaos az ogre és a dim scene tartotta bennem a leklet, h nemsoká itthon vagyok, és alhatok.
Na igen. A mcskám az ajtó előtt várt, mert ő egy ilyen kis álcás macsek, de h örüljek kinyírtam az égőm, és most itt ülök fél kettőkor, és hirtelen felindulásból megírtam a blogot rögtön azitán h elolvastam a szerencsés fejezetét. H én milyen rendes vagyok*szakad a flafon*. De mostmár mentem, de legalább ez is meg van. Engem se kell most ringatni már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése