Kevés kis fény?

Most talán el tudom fogadni azt is, hogy van fény az alagút végén, és most nem arra gondolok ami még dudál is. Elmondhatom, hogy most úgy látom, talán túlélhető ez az egész rohadt maszlag, bár egyenlőre csak a pislákoló SzentJános bogarakat látom, és nem a végét. Ez talán annak köszönhető, h lassan vége van a szorgalmi időszaknak, a vizsgaidőszak eleje pedig nyugis. Talán!

Az, hogy fáradt és áltlagos tekintetben agyhalott vagyok nem meglepő. Én megszoktam, és szerintem más is, ha meg nem akkor majd megfogja. Nem ez a "szép" ebben, hanem az, hogy ennek is köszönhetően az emberi kapcsolataim elég nagy mértékben leépültek, de az is lehet, h ezt csak én magyarázom bele. Talán csak az én szemüvegem a rossz, de mintha utóbb mindenki megváltozott volna, és elhidegült volna kicsit, de mondom ez az én meglátásom. Rossz mert minden változik, pedig, már egy éve is azon sírt a pofám h nem akarom h a dolgok lényegében megváltozzanak, ahhoz képest...kár azon töprengeni h mi lett volna ha, csak fölösleges időtöltés.

Ha már változás, akkor legyen látványos is. Nah nem annyira, de felvetődött bennem pár gondolat és terv amit a közeljövőben szándékozom kivitelezni. Arra tényleg kiváncsi leszek, h lesz-e olyan aki nem fog megismerni. Azon csak röhögnék, de komolyan. Bár időnként szeretnék teljesen máshogy kinézni, kár hogy ez nem megvalósítható. Szerintem érdekes volna, és akkor nem érezném néha úgy, h az aki a tükörből visszanéz rám nem én vagyok, és h akinek érzem magam annak nem így kellene kinéznie.

Nem tudom mit akartam még, annyi minden van mostanában, de kétlem h bárkit is érdekelne, a siránkozásom, vagy h éppen milyen zht írtam meg és fogok írni. Egyfelől lényeges kérdés, másfelöl nem. Nincs nem is időm hanem energiám. Túlságosan a realitás talaján kell járnom, és nagyon sokszor úgy érzem h megfojt. Sokszor mondják, hogy egyszer fel kell nőni. Én nem akartam, és most sem akarok, de ez nem kívánságműsor, mert nem kérdeznek meg h te mit szeretnél, vagy mit nem, csak azon kapod magad, h elmentek feletted az évek, és régen egy vagy a tömegből, megsavanyodva és elfásulva. Ilyen az élet, ez van, ezt kell elviselni, szeretni szerintem meg rég nem szereti senki. Ez az egész onnan jutott eszembe, h a minap egy leheletnyit fankodtam, és szinte idegennek éreztem. Sajnos ez van, és az a legszomorúbb az egészben, h régen mindennapos volt ma meg...*sóhaj*.

Vicces, h csak úgy akartam írni egy bejegyzést, és már most egy csomó baromságot hordtam össze. Nem tudok fogalmazni, szerintem soha nem is tudtam normálisan. Nem akarok gondolkodni, sem, mert ha csak úgy gondolkodni kezdtem az ritkán veszetett kellemes dologra. Lehet a tanáromnak avan igaza, h az életet nem kell túl komolyan venni, mert eddig még mindenki belehal, és biutos nem leszek kivétel szerencsére. 
"Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet, és attól szar, hogy meg is történik!" Nagyon is igaz, de én most mentem mindenkinek további szép estét!

Csak úgy

Nos most mondanám h jéé régen volt új bejegyzésem de nem meglepő. Egyetemista vagyok. Na amennyira vártam  az legyek annyira nem örülök neki h most az vagyok. 

Ennek elég egyszerű oka van. Nem ezt vártam, nem erre számítottam. Utólag már könnyen okos az ember, ezen viszont nem igen lehet segíteni. Az  a legrosszabb h olyan szinten képes leszívni az a napi pár órám is, h a maradék életkedvem is elvész. nah igen nincs mit tenni. Csak azt remélem h később valamivel jobb lesz. A remény hal meg utóljára mi? Az a "poén" h mindenkitől azt hallom h csak az első év az ami nagyon nagyon brutális, utána már megszokod és nem lesz annyira vészes, jah és akivel beszéltem és velem együtt kezdték azok mind szeretik. Oh jee!

Nem sír a szám nekem kellett mostmár mindegy. Szerencsére most egy jó helyen vagyok, de már nagyon várom a félév végét, h legyen végre eg ykis nyugim, arról nem is beszélve, h remélem a pót héten már csak a lábam kell lógatnom, a többiről nem is beszélve.

Asszem most ennyi nem tudok fogalmazni, fáradt is vagyok, de h legyen más valami változás is. Bai.

Despa koncertooo....X3

Elég régen írtam utóljára, nálam nem feltűnő viszont az ilyesmi, viszont ezt most nem szabad kihagyni. Elmondhatom már azt is, hogy voltam egy fantasztikus D'espairs Ray koncerten. Nagyon tudok neki örülni, mert egy baromi jó koncert volt, és az emléke meg kell, hogy maradjon.

Sajnos a tervekhez képest elég sok minden változott. Szar volt, mert pont a koncert előtt betegedtem le, amit nem igazán szeretek. Ennél fogva az én is kimegyek az utólsó metróval kicsit bukott, és ha belegondoltam, h másnap költözés és utána meg ZH amire nem tanultam inkább aludtam valamennyit. Oké h ez kis túlzás arra nézve amit leműveltem hála drágalátos lakótársamnak, de mindegy és részletkérdés. Így maradt az első metró, amiből kicsit már más lett sajna, de kiértem.

Szegény kintiek, agyon voltak fagyva, de azért hál' még éltek. A várakozási idő nagyon hamar eltelt, bár volt pozitívum, és negatívum, elég sok, amit így majd egy év távlatából inkább már nem pötyögnék le, aki ott volt és átélte az tudja milyen volt, aki nem az meg ugyis csak marhaságnak tudja be. És igen akkor ott megtanultam fotoszintetizálni, nem egészen a szokott értelemben biosz óráról, de hüllő módban testhőmérsékletet emelni az igen. Lehet hüllő vagyok? o.O Áhhh biztos nem nincs pikkelyem, így nem lehetek az, azért megnyugtató ami azt illeti.

Beeresztés után az első sorba keveredtem, mondjuk a többiek nem voltak arra, nekem Zero elé sikerült beevickélnem. Persze ekkor már javában ment a heringesedés, ami minden csak nem jó, de évente párszor még azért elviselhető, legalábbis én így vagyok vele. A kordonnal megint közelebbi ismerettségbe kerültem, aminek mellkasbehorpadás lett a végeredménye, a lábam már nem éreztem, de töretlenül vártam. A nekem paszírozódottakkal beszélgettem egy keveset, mint úgy azóta kiderült Kenki és Meeyux is közte volt, meg a biztonságiőrökkel dumáltam még. Valamivel foglalkozni kell amíg szenvedsz a tömegnyomortól. Sanshi mondta, h ez egy volt azon kivételes alkalmakból, amikor nem a hajamról, hanem a kesztyűmről ismeretek meg. Azért ez is kicsit ütős.

Rövidebben pár óra paszírozódás után azért csak sikerült elvergődni időben is addig, hogy a koncert elkezdődjön. Az álomfeeling megvolt, hiszem mégiscsak a D'espairs Ray adott nekünk koncertet idehaza. Szegény Tsukasából a fények és a füstgép jóvoltából nem sok minden látszódott, de sebaj legalább hallottuk a dobjátékát. Elmondhatatlanul drága volt Zero, mert egész koncert alatt csak mosolygott, olyan ragadós fajtával, de azért volt olyan dög, hogy nem jött oda csak kellette magát, nem van kizárva, hogy csak azért, mert kapott fülest, h ha nem vigyáz akkor itt az elborult koncertezők szétszedik, és nem marad egyben. Hizumi a súlyos torokbetegsége ellenére is, nagyon kitett magáért. A ruhája meg...khm...finoman fogalmazva az alsó hiánya látszott az öltözéken, és nem azért mert villantott. Karyu meg a zenélésen túl a nyelvmutogatásával tette emlékezetessé a koncertet.

Voltak még ilyen kis jelentetek, apró pillanatok, ami miatt, megérte elmenni, bár most így hirtelenjében felsorolni nem tudom. Zeneileg, nagyon bejött, mert csupa olyan számot játszottak, amit szeretek tőlük, és ez már önmagában, is elegendő oka arra, hogy élvezetes legyen, a többi audióvizuális hatás, pedig csak ezeket fokozozza tovább.

Azt ellenben nagyon tudom sajnálni, hogy többé már biztosan nem tudok elmenni a koncertjükre, hiszem nem olyan nagyon régen Hizumi torokbetegsége miatt feloszlott a banda, és ugyan mostmár a zenéjük hallgatva egy kesernyés íz is vegyül, de minden bizonnyal kijelenthetem, ha egy napom valamilyen üdvözlendő csoda folytán visszatérnek, tárt karra és nyitott füllel fogom fogadni őket. Éppen ezért, ez a koncert egy pluszt jelent majd emlékeim sorában, nemcsak most, de későbbiekben is, és ezt bizton ki merem állítani.

Hivatalosan is

Mostmár mindenféleképpen elmondhatom magamról, hogy egyetemista lettem. Ez is olyan mint mikor dolgozni keztem, és belegondolni meg kimondani olyan jó egy hétig annyira fura volt. Valahogy így vagyok most azzal is, h egyetemista vagyok.

Elég sok kételyem van, a milyen is lesz, bírni fogom-e, nehéz lesz-e, minden rendeződik-e, és ehhez hasonló kérdések járnak a fejemben. Sajnos a lakhatásom miatt még mindig fő a fejem rendesen, de előbb utóbb csak rendeződik az is, legalábbis nagyon tudom remélni.

...oda üt ahova köl

Ha már a munkás életem első hetét egy blogbejegyzéssel indítottam, akkor már azzal is zárom. Igen, végeztem. Őszintén elég vegyes a dolog, mert a munka nehézségével kapcsolatban rosszabbra számítottam, sokkal rosszabbra, de másrészről nem gondoltam volna, hogy 8 óra egy munkahelyen ennyire fáraszt tud lenni.

Mindig megértettem szüleim, h meló után fáradtak, viszont, hogy ennyire azok, azt nem gondoltam volna. Nagyon nem. Elég fura volt, mert mikor először mentem be a csarnokba, akkor a hatalmas monstrumok között kicsite lveszve éreztem magam, idegenkedtem tőlük, de kb. két három nap után, már nem volt ilyen gondom. Amit nagyon sajnálok, az az, hogy a sszervízben csak két és fél napot voltunk. A legjobb az volt, h aludhattam még egy jó órát másfelet, mert nem jött be akivel dolgoznunk kellett. Nah igen. A hevítőn ott meg nagyon jó volt a meló, és még mikor teljesen egyedül is voltam akkor is telejesen nyugodt volt a dolog, és hamar eltelt. Amúgy meg jó volt a társaság. Talán a sok ember közül aki ez alatt az egy hónap alatt megismertem egyetlen ember volt aki az unszimpátiámat megtartotta, de neki is voltak normális pillanatai. Nem sok de volt. Fárasztó volt, de nem bántam meg egyáltalán azt, hogy elmentem még akkor sem, ha emiatt eléggé kizökkentem a saját környezetemből. Ha lehet jövőre is menni fogok.

Amúgy minden okés. Az egyetem kezdetét elég vegyes érzelmekkel várom. Valahol tartok tőle, hogy nehéz lesz és nem fogom bírni, de azt is tudom, hogy egyetemen más a kötöttség . Valójában ameddi nem vagyok ott nem tudhatom milyen is. Ha minden jól megy akkor hétfőn fogok tudni lakhatást is rendezni. Szerintem a negatív érzésekben ez is jócskán benne van. Meglátom mi lesz meg hogy hogyan, és azt is nagyon nagyon remélem, hogy nem fogok eltévedni a rendszer rejtelmeiben. Itt amúgy sem lehet kiszámolni a dolgokat. Legalábbis ez az én véleményem. A másik meg az, hogyan fogok felköltözni? Nem lesz egy sétagallop azt már most is tudom.

Hát lényeg a lényeg valahogy megoldom, eddig is sikerült, ezután is fog, legalábbis bízom benne. Hát minden jót továbbra is, ha nem felejtem el akkor majd még bloglok XDXDXD. Baibai!*tudja h a kutyát nem érdekli de részletkérdés nem?*

Lehet aludni kellett volna

Nem nem lehet hanem biztos*sóhaj*, na de mostmár baszhatom. Oké talán értelmesebben kellene.

Szal akkor, hogy érthető legyen a dolog. Szerda este csörgött a telefonom. Azon hogy egy olyan szám volt meg sem lepődöm, amúgy is csak a saját telószámom vagyok képes megjegyezni, amit nem egyszer meg is szívtam. A BME-ről hívtak, h nem elég a koleszhoz a papírokat feltölteni el is kell küldeni. Annyira jó, senki nem mondta nekem ezt korábban egy büdös szóval sem, szal akkor nem tudom honnan kéne kiszívnom. Másnap posta és levél elküldése elsőbbségivel.

Ma meg tuti h nem kellett volna felkelnem, igaz akkor holnap tudtam volna, meg, de nem lényeg. Ma kaptam meg a mailt, az eredményről. Igazából nem lepődtem meg, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára. Hát most meghalt, mert nem vettek fel koleszba. Nagyon tudtam neki örülni mondhatom, megint egy jókora gondot varrok anyákák nyakába, mintha én magam nem volnék elég. Ebből kifolyólag, már kerestem pár lehetőságet, de nem tudom. Kellene kerítenem lakótársat, de kit? Úgy mégis kit?*sóhajt* Majd meglátom mi lesz. Mondjuk ilyenkor úgy az jut eszembe, hogy igen bezzeg az aki sorozatban nyomja a kölyköket, kicsit (nagyon)barnább színezetű, és életcélja a kölykeiből munka nélkül megélni, annak a kölykei bezzeg kapnának helyet. Mindegy, nem baszom rajta magam, mert nem ér annyit dolog. Majd végig fog kelleni telefonálni h mi az ami aktuális, mi az ami nem, majd megnézni, h mégis mi az ami arravaló.

Néha úgy tényleg az jut eszembe, hogy valahol rettenetesen elcsesztem már most. Mondjuk igen azt is tudom h hol, úgy majd 19 éve, de mostmár mindegy, mert utána vagyok, de egyszerűbb lenne mindenkinek*sóhaj*. Hát remélem azért sikerül találni valamit, fizethető áron, és talán majd idővel egy normális lakótársat is szerzek,  h egyszerűbb legyen, meg valami 4 órás melót. 

Viszont elég a folyamatos rinyálásomból, de ez most jólesett. Nah baibai!

Értelmetlen teóriák

Tudom mindig ezzel kezdem, de leszarom. Tulképp most azt is, h bunkó vagyok. Mekkora méreteket ölthet az. h valamiből eleged van? Valahogy nem tudom rá a választ. Tudom valahol helyzetfüggő. Előre szólok, aki valamilyen rosszul elsült csoda folytán ide téved, h óvakodjon, mert ez most nem szól másról csak a siránkozásomról a fájdalmasan sajnálatos és a dühítő között, szal csak az fogjon bele.

Mostanság túl sok hatás ér a normál világból, és nagyon kezdem azt érezni, h ez lassan már veszélyes. Tulajdonképpen kissebb-nagyobb megszakításokkal, de a múlt tanév kezdete után nem sokkal abnormálisan nagy adag normálisság ért. Ezt csak úgy kell érteni, h az kicseszett érettségi miatt kénytelen voltam kiszakadni a társadalomból és normális emberként tanulni. Nagyjából most jöttem rá, h ez sincs ez másképp, csak most nem tanulnom kell, de az eredményen nem változtat. Mikor lesz a pont az I-n? Komolyan már azt találgatom ez mikor lesz, de nem akarom. Nagyon nem. Komolyan úgy érzem, nem kell sok és betelik a pohár, és feladom a dolgaim. Nem lesz egyszerű, és még ennél is szarabb lessz, de most is valahogy olyan érzésem van, h szakadnak a szálak, csak éppen lassan, alig észrevehetően.

Igen tudom, hogy már megint sír a pofám, és azt is, h mindenkinek elege van már a szánalmas siránkozásból, viszont úgy érzem kicsit kezd nekem sok lenni. Persze másnak nagyobb és súlyosabb gondja van, meg sokkal több mindent kell eltűrjön és lenyeljen mégsem sír a pofája ennyit és inkább örülnék neki, h ezt kaptam a sorstól, viszont nagyon sokszor inkább azt kívánom bár ne kaptam volna semmit. Semmit ezen az ég adta egy világon. Annyival egyszerűbb lenne, annyira sokkal. Nem kellene gondolkodni, és nem volna semmi, nem érezném magam egy elbaszott, rosszul összerakott, ronda szerkezetnek, akinek valahová elkeverték a javító szoftverét, és nem tartozik a megjavítható dolgok közé. Azt hiszem nagyon sok mindenkinek könnyebb lenne, nem ebben biztos vagyok, és legfőképpen nekem, de visszatáncolni nem lehet már, miért is lehetne? Túl egyszerű lenne, és mint tudjuk bonyolultan szép az élet.

A múltnap meg komolyan az fordult meg a fejembe, hogy nem megyek egyetemre. Az okot hagyjuk, de tényleg megfordult a buksimban, hogy itt és most hagyom az egészet, és inkább munkát keresem, élem a szürkeség mindennapját esetleg keresek egy tavat, egy követ és egy kötelet. A baj mindösszesen csakis és kizázólag annyi, h ahhoz h eddig is eljussak túl sok munkám fekszik ebben a kikúrt felvételiben. *sóhajt*. Mindegy valahogy biztosan lesz, legalábbis remélem, h lesz és h meg fogok tudni bírkózni vele.

Viszont nem ártana befejezni. Azt reméltem ha leírom a dolgot jobb lesz, hát eléggé tévedtem, de sebaj, kicsire nem adunk a nagy meg úgysem számít.*elballag*

Munkás ököl...

Ezt is merértem, elmondhatom magaról, h munkás ember vagyok. Tudom fogom én még ezt bánni, de akkor is, egyenlőre furcsa, és még mindig valahol érdekes azt kimaondani h melózom. Éljen az idiotizmus.

A hétvégémről csak annyit szeretnék elmondani h eltelt. A gépemmel csal este tudtam együtt lenni amitől elég kialvatlan lettem. Olyan hajnal 3-ig fen voltam és kb 7-kor volt az ébresztőm...olyan felemelő...de ez van. Nem haltam bele, megvagyok és egyben. Viszont az is igaz, h ennyit nem segítettem anyának még mint ezen a hétvégén úgy takarításban mint főzésben. Ez a tipikus ha muszáj megcsinálom, ami rám nagyon jellemző.

Elég sok minden történt azóta, ennél fogva a hétfői napot is távolinak érzem már. Nagyon furcsa, és így egy hét után ki merem jelenteni h hajnal 4-kor szar felkelni. Egy mindig kurva álmos vagy, 2 nem lehetsz fent addig ameddig szeretnél. Jó nálam a kipihent állag lassan tényleg egy ismeretlen fogalom lesz, de nem lényeg. Viszont a másik szarabbul érint, ha nem akarok melóban hulla leni, akkor legkésőbb 10-kor le kell feküdjek, én, aki eddig éjfél előtt a lefekvés gondolatáig nem jutott el. Ez van ezt kell szeretni helyett csak elviselni. Amúgy panaszom nem lehet, akikkel együtt dolgozom nagyon jófejek, lehet zenét hallgatni, ma pl. a nakakut végig énekeltem miközben karácsonyfáztam*az egy speciális munkadarab beceneve*. Tegnap meg a hevítőn voltam...én oda akarok visszamenni, mert az kurva jó az a hely. Olyan tipikus nyugis, az egyik felén beteszem a másik felén kiveszem, és oda és akkor mászkálok ahova akarok, csak a főkököt kell kerülni. Amúgy a csoportvezetőm köcsög, a sorvezetőm meg határeset ő egészen normális. Hát nem tudom mi lesz jövőhéten...nem akarok megszakadni, de ki az aki fölöslegesen akar hajtani? Senki.
Nagyon sok mindenről tudnék még írkálni melóval kapcsolatban, de nem hiszem h bárkit is érdekelne, viszont az eléggé durva, h egy hét után mennyire mennyire "otthonosan" mozgom a nálam 2x- 3x nagyobb gépek között. Első nap még az egész ijesztőnek hatott a darabokra meg a távozz tőlem sátán felíratot raktam volna, de most már semmi ilyesmi, még csak nyomokban sem. Elég fura, és gyanítom, már eltévedni sem fogok.
A másik meg h hó végére olyan szinten kávéfüggő leszek...minden szünetben valamilyen kávét tolok le. Nah igen, ez van.

Ha minden jól megy a hétvégén tudok menni depi koncra, bár h vasárnak amikor unokatesómék jönnek mennyire leszek kiütve az még elég kérdéses én spec a nagyon és a rettenetes között tippelek így látatlanban, mert jelen pillanatban is ragad le a szemem, pedig csak fél 6. Szar ügy. Amúgy a másik ami ma ötlöt az eszembe az az, hogy Aoi befágnám a gyártósora két gép mellé, akkor tuti elfáradna és nem lenne hiperaktív.
Tegnap meg kurvára felbaszta az agyam az az idióta gyengeelméjű kis picsa...akinek van két agysejtje már az nem kérdezi meg egy 31 éves pasitól h szűz-e. Nah mindegy.

Eljutottam addig h írjak tudjam ki mi h merre mikor, erre nézem 10 óra, fasza meni kéne, így is ma már kínomban az asztalon fetrengtem. Az éjszakai vihart úgy aludtam át ahogy van, viszont reggel 8-kor úgy nézett ki mintha minim este kilenc lenne. De mákom volt mert mikor én az utcán voltam pont nem esett, előtte és utána meg szakadt, szal máskor is így.

Mondjuk elég rossz, mert mostanában nagyon úgy érzem, h megint kezdek kiesni köreimből. Szar nagyon, és hiába van az h tudom semmi különösebb nincs mégis...így érzem és egyre inkább fusztráló lenni a dolog*sóhaj*. A másik ami "remek", h alig van esélyem a koleszra, viszont akkor nem tudom mi lesz. Anya mondta h lehet keresni kéne albérletet, de akkor azt is zúdítsam a nyakukra? Gáz, nagyon remélem h vagy találok valakit akivel együtt lakhatom, vagy sikerül a kolesz.

Nah jó megyek, mert még pár dolgot meg akarok nézni. Baibai...

Naraku

Eljutottam addig h most írok egy gyors postot, úgysem éppen most volt a legutólsó, de ez nálam olyan megszokott. A vicces csak h még két bejegyzéssel is adós vagyok, de majd, lesz valamikor...*ideje lenne megtanuljon írni*

Csak a mostani pár napot foglalnám össze. Rögtön azután h a múlt héten Meguéktól hazajöttem mami közölte h a mostani hétvégén családlátogatás. Teljesen repestem az örömtől, mert ez azt jelenti, h egy teljes hétvégén nem igazán fogok tudni gépezni, igen tudom most lehet mondani h ez nem akkora tragédia de nekem igenis az, mert utóbb megvilágosodtam h én gépfügg vagyok, ami alól csak a fajtársakkal való időtöltés kivétel, mert akkor nincs gépigényem. A család többi tagja nem igazán tartozik a fajtárs kategóriába innentől fogva meg csak remélhetem h nem kell benyugtatózni, mert a falat bontom gép hiányában*már látja a fényt az alagút végén*.
Ez a két napom valami borzalmas volt. Tegnap kénytelen voltam ablakot, és zuhanyzót pucolni, vásárolni, és takarítani. A gáz csak annyi, h ezeket mind utálom, és ha lehet akkor hanyagolom, vagy inkább ráhagyom valakire. Ma meg folytattam, és az ágyam is össze kellett csuknom, szal még szarul is aludtam*eget rengető problémák*

Vérge sikerült elintéznem a munkám augusztusra, de kibaszás, mert az addig még oké h állandó délutános leszek, de az már sokkal kevésbé, h nem jár a műszakpótlék, köcsögség és nem is kicsit. Megkaptam a levelet is, amiben hivatalosan is tájékoztatnak, h sikerült a felvételim, de nem ezen voltam ki. Kaptam egy DVD-t és olvasom, h a lemezen van egy eredeti 2007-es office. Kicsit behaltam, mert boltban 10 felett van az ára, ők meg csak így simán adják. Hát nekem mindegy kategória. A koleszt még mindig nem tudtam intézni, de ha nem jön össze nagyon fogok szívni az biztos*nem festi az ördögöt a falra*.

Romvirág is új kinézetet kapott, ami nekem tetszik. Sajnos nem valószínű h ebben a hónapban fogok tudni frisselni, pedig nagyon szerettem volna, de ez van ezt kell elviselni. Sanshi fordításán meg meghaltam. Olyan jó lehetett az a koncert, még leírás alapján is csaknem beálltam*ott akar lenni a következőn*. Aztán másnap Narakut hallgattam, ami Ruki szerzeménye a Shiverrel együtt, a Hesitating pedig Uruháé, és nagyon durván befanultam, kb úgy viselkedtem mint akinek erős*minim 10x-es*hormontúltengése van. Szó szerint beálltam, szegény Keenga-chan meg szerintem nem tudta mit lehet velem kezdeni. És ekkor jött az elmés megállapításom, h az én halálom a Gazette fogja okozni, mert egy szép nap tényleg kinyírnak. Milyen szép is lenne pl egy koncert végén bakancsot dobni... Le is fordítottam a szöveget...nekem nagyon tetszik. A tipikus bedepizett hangulata megvan de nagyon jó, és ha már szöveg, akkor rámjött a 10 perc és azt mondtam h én megtanulom a szövegét. Nem is megy annyira rosszul, és szeretném karaokézni is, de főleg az eleje nagyon mély, és nem tudom kellő hangerővel énekelni, szal bukta a dolog. Lehet meg fogom próbálni egy két hanggal magasabban énekelni. Lényeg a lényeg, h megint hatalmasat alkottak, de hát ők a Gazette, de attól még kijár nekik az elismerés. Viszont a sony az bekaphatja, mert két napnál tovább semmi nincs fent youtubeon, szal eléggé kapkodni kell h biztos meglegyen minden.

Tegnap elköszöntem Yumitól is, kicsit nehezen váltam el tőle, és nagyon remélem, h összejönnek a tervei. Viszont attól még h nem lesz itt a szomszéd városban, ugyan úgy lehet beszélgetni, és igyekszem életben tartani az orchideákat is.

Mostanra ennyi elég belőlem, minden jót, és remélem jutok géphez a hétvégén...*kullogva elhúz innen*

Razzia és egy nagyon jó nap X))

Nos, igen, elég régen volt már, hogy egyáltalán így 5-en találkoztunk, és bennem csak hazajövetelem után tudatosul, hogy nekem egyáltalában ez volt az első alkalom, hogy eddigi nyaraim alatt mióta itt vagyok nagyjából 8 éve, hogy a nyár közepén a barátaimmal voltam együtt. Az okokat inkább nem veszegetném, attól csak rossz kedvem lenne, és az nem illik a témához.

Reggel érdekes egy ébresztőm volt. Nah igen nem minden nap kel korán reggel arra az ember, h a szippantóskocsi a tömb előtt felveri a fél várost. Mondjuk nem volt gáz, mert amúgy is kelnem kellett már, de akkor sem egy kellemes ébresztő az tuti. Nos innentől kezdve a délelőttömet homály fedi. Nem tudom, mi a francot csináltam, azon túl, h bepakoltam Hitsugiba *Gazettes táska*, és asszem Hizumi klaviatúráját is maszírozgattam egy keveset...nem nem vagyok gép függyő*arrébb áll* és nem alszom a gépemmel az ágyamban*no comment*. Esküszöm rendszerestítek magam mellé valakit, aki ha mennem kell valahová időben szól amolyan kakukkosóra módban, h ideje lenne készülni. Már van is rá egy ötletem...*vigyorog*, szerencsétlen tényleg multifunkciós lesz*röhög*, nah így járt*nem röhög együttérez...blahh..nah persze*. A lényeg megint azon van, h ismét nem sikerült időben elindulnom, nah igen miért is sikerült volna, így ismét a rohanjuk kategória lépett fel.

A poén csak az, h minimum két boltba kellett bemenjek, nah igen...Ayu megoldja, vagy nem. Berohanok a legközelebbi kis vegyesboltba, mert innivalót akartam venni, viszont a rohannit az szó szerint kell érteni. Kicsit furán is néztek, h mi olyan sietős nekem, de az is lehet, h a csengőimnek szólt a dolog. Nah nem baj. Utána rohantam az útba eső könyvesboltba. Megkérdeztem h Kimura Reitől a Japán rózsa megvan-e. Igen tudom, előbb is megvehettem volna, de lusta voltam elmenni a könvesboltig, mert a lustaság fél egészség ezért én egészen egészséges vagyok. A nő közli, h nincs de majd holnap lesz. Hát kösz, egy nekem nem holnap kell, kettő nála a holnap az elég tág fogalom. Volt már olyan, h ott akartam megvenni egy könyvet, csak nem jött össze, nagyjából 3-4 hétig folyamatosan bementem, és a "holnap kapok árut abban lesz", esetleg "szombaton jön árú hétfőn gyere vissza" válaszokat kaptam, na akkor untam meg a dolgot asszem érthető okonál fogva, szal ami ott helyben nincs, az máshonnan kell megvenni. Éljen a fogalmazási készség, de ráfogjuk, h elvitte a meleg, és nem nem a macska, mert az is döglik meg. Átbumliztam az Alexandrába és ott is megkérzetem és csak remélni mertem, h nem fogom lekésni azt a redvás buszt. Hát mit ne mondjak ott is agyfasz kerülgetett. Egyszerű az oka is, méghozzá az, h ott is mondom mit szeretnék a nő kimegy, percekig bámulja az egyik polcot, majd visszamegy a pulthoz a szmítógéphez. Mikor elkezdte h neki ismerős a címe és most nem olyan régen pakolta ki akkor elgondolkodtam, h az tök jó de akkor miért nem tudja hol van? o.O Vég a pasi aki szintén az üzletben volt vette észre. Kifizettem és rohantam is a buszmegbe.

Kicsit meglepett h Megu h h nem írt még sms-t, azt egy telóhívás után kiderült az oka, miszerint lekéste a buszt. Neki is jól indult a napja. Végül abban maradtunk, h megvárom a buszmegben és nagyija bevisz minket. Nem sokkal később meg is jöttek, be is szállok, és itt kezdtem el bénázni. Komolyan ilyet még nem basztam, ahogy indulnánk el kiestem a kulcsom a kezemből. Megáll, kiszáll, felvesz, beszál és csak indulna, mert ezt követően a pénztárcám esett ki a kezemből. Nah igen, szidhattak a mögöttünk jövők, nekem meg égett a fejem, h h a rohadt életbe lehetek ennyire lyukasmarkú. Nah sebaj, végül is sikerült az elindulás is. Út közben beszélgettünk, majd sikerült beérni Tbányára időben, sőt! Jegymegvét aztán lemásztunk a peron közelébe szigorúan csak árnyékba, mert amióta lekapta a karom a nap ki merem jelenteni, h mániákusan menekülök a nap elől. Nem fóbia, csak az elődje, bár napfóbiáról még nem hallottam, de nem lényeg.

Ameddig a sínen közlekedő konzervdobozra vártunk minden féléről dumáltunk, szóba jött a Deg(e)*meg h milyen hatást vátott ki belőle a wacken live*, a Despa *meg a legyen már koncert, és az ezek sem normálisak*. Nah igen az már szinte biztos, h minimum ott kell éjszakáznunk. Nem érdekel első sornál alább nem adom, nincs mese!!! Nem vagyok ezzel egyedül. Ismét megállapításra került az a tény, h egyetlen egy jrocker sem normális, mondjuk ez úgy általában a zenészekre igaz, de no problem.

Felszálltunk a vonatra befoglaltunk egy ülést, aztán némi beszélgetés után elkezdtem mesélni a Kawaii című kicsikét agybeteg ficet. Ezzel majd egészen Pestig elvoltunk, és hát azt hiszem nem kell mondanom,  egy yaoi alkotásról van szó. A szomszédos négyesben ült egy srác, egészen Balkániától, ahol ugye mi is felszálltunk. Hát szerencsétlen srác kicsit nehezen bírta, már szó szerint fetrengett az ülésben, de szerintem inkább csoda, h nem állt fel és húzott el valamerre. Mondjuk vicces volt és ki is röhögtük rendesen.

A délibe megérkezve kerestük Sanshit és Keengát, de gyönyörűen elkerültük egymást bah...innen következtünk h keringtünk egy sort, de nem volt olyan vészes a dolog. Mikor találkoztunk egyből egymás nyakában kötöttünk ki, azért eléggé régen volt mikor találkoztunk meg élőben beszéltünk, legalábbis részemről. Közmegegyezés alapjánelindultunk a Széna tér irányába. Kerestük a jegyirodát, és sikerült is észrevenni. Megu megvette a Despajegyeket, addig mi Keengával dumáltunk, majd az épület előtt megkapta a jegyét. Annyira aranyos volt, ahogy alig akarta elhinni a dolgot. Végül szépen beültünk a moszván a törzshelyünkre. Mutogattam rajzokat, és kezdetét vette a szokásos hülyülés.

Befutott Mazu is, mindenki megkajált, aztán úgy döntöttünk, h ideje lenne menni valamerre. Keménye eljutottunk a Mammutig, na igen, olyan nagyon messze van XD. Kóvályogtunk bent egy ideig, az apacs az alap a megtámadott helyek között, hobbibolt stb. Az mondjuk nagy volt, mikor csaatostul bevonultunk a Libribe uroboros-t keresni, csak nem találtuk meg, de gyanítom az eladók azt fontolgatták, h be merjenek-e szólni. Végül a bowling pályán kötöttünk ki Mazu jóvoltából. Nah itt jó időre leragadtunk. Életemben először bowlingoztam, meg is látszott szerintem, mert rohadt bénán gurítottam, viszont mondtam, h ha a körmeim túlélik akkor profi vagyok, és még mind megvannak X3. 

Mikor meguntuk beültünk a mekibe kávézni. Keengának volt egy jó megállapítása, csak arra már nem emlékszem teljesen...egyik a kiskanalat elégíti a másik*ez e* meg normális...túl normális. Ez kb, addig tartott amíg valamin el nem keztem röhögni, de akkor a fejem olyan szép pirosra röhögtemXD. Aztán felszálltunk a villamosra és elkeztünk keresgélni. Bementünk az I love textilbe, mondjuk volt egy két jó cucc, de amin nagyon nyálaztunk az a Nyugatitól nem messz lévő testilüzlet volt. Gyönyörű szép anyagokkal volt tele, tipikusan a folyik a nyálad utána kategória. Abban mind egyet értettünk, h az az üzlet nagyon jó, és nem utóljára láttak ott mindet.

Az aluljáróban lefigyeltük a kitűzőket, amiben volt vagy kettő nagyon jópofa, és nehezen de sikerült találnom hajpántot és egy olyan hajcsattot amiről leoperálva a követ pont jó lesz nekem. Mondjuk poén, mert mikor a táskámből kiszedtem akkor a kövek már le voltak esve róla...ennyit erről. Beálltunk a vizet pervetező ventillárot elé, ami nagyon jól hűsített. Asszem ezután találtam fekete boát, amit meg is vettem. Kicsit szórakoztunk Keengával az új szerzeménnyel, majd vándorolt Hitsugiba. Megbeszéltünk h beülünk egy Krushersre, ha már olyan jó a reklámja is. Nagyon finom szerintem, komolyan kedvencek közé való. Sajnos Keengának mennie kellett. Mondjuk neki se és nekünk se volt kedvünk menni, de ez van. Még ücsörögtünk egy darabig, aztán elmentünk a westend tetőkertjébe. Sokat nem maradtunk, mert ment a vonatunk Sanshival.

Elköszöntünk egymástól abban a reményben, h majd a hétvégén találkozunk. Sanshinak a kombínón beszólt egy nő, én mondjuk csak néztem, mert nem sok köze van a másikhoz, de mindegy. A moszkván kifogtunk egy buzi villamost ami jó 5 perc után volt csak hajlandó elindulni. BKV 4ever...chh. Hála ennek rohannom kellett, így megint nem tudtam normálisan elköszönni Sanshitól...uhh, szal gommene érte. Az volt a szerencsém, h pár percet induláskor is késett. Még pár sms, majd a fülhallgatóval a fülemben és napszemüvegben utaztam Tbányáig. Kb. 20-ra érkezett meg a vonatom, így a buszmegállóig egy fölösleges utat tettem meg, így maradt a vonat, amire 20 percet kellett várnom. Ekkor tudatosult bennem az, h ha én lekésem az a vonatot a déliből, akkor tbányán ragadok éjszakára. Még császkáltam a városban, majd mentem haza, ahol egy jó darabig nyúztam a gépem.

Mindent egybevéve, nagyon jó nap volt, és bár a cp-mhez sem tudatm mindent beszerezni, mégis nagyon jól éreztem magam, és egy tudom h nagyon sajnáltam volna ha ki kell hagynom a dolgot. Valójában nekem ez volt az első olyan h nyáron a bandával lehettem. Jó volt végre dumálni, még egyszer köszönöm.

Dolgok

Nincs olyan sok minden amiről írhatnék, de valhogy most úgy érzem, kéne már egyet blogolni. Lehet h hülye vagyok, de nem baj, sokaktól megkaptam, nem vészes.

Kicsit furcsa érzés, egyszerre vagyok most üres és gondolatokkal tervekkel teli. Nem vicces, nagyon nem. Meg gáz, mert annak ellenére, hogy azóta mióta vége van az érettséginek akkora kockavagyok, hogy az már valami fájdalmas, időnként két gépen nyomva egyszerre, de mégis valahogy az információáramláson kívül érzem magam mint egy mellékszál. Tudom, rengeteget sír a pofám, meg h ez egy idő után unalmas tud lenni, de nem akkor a való a blog, h néha elmond mit érzel, meg h tudasd mi van veled? Lehet h tévedek, de szerintem eredetileg arra való.

Kezdek megint visszazökkenni, és nem ám visszafejlődni érettségi előtti szinte neeem, minek azt? Komolyan szerintem ha így folytatom besavanyadok. Ez kezd szánalmas lenni. Nem lényeg...Mostanában elég sokat gondolok rá, hogy vajon ő mit szólna hozzá, a dolgokhoz, vagy néha tanácsot kérni tőle, de ő már nem fog nekem semmilyen kérdésemre válaszolni... sajnos nem...nagyon hiányzik...nagyon nagyon...

Más dolog...Japán sajnos kiesett a világbajnokságról. 120 perc játékidő alatt nem tudtak egyetlen egy gólt sem rúgni, így a továbbjutás a 11-es párbajban dőlt el. Kawashima sajnos nem tudta kivédeni a Paraguayi labdákat, de sajnos Komano kihagyta, és nem rúgta be a sajátját, így Japán kiesett. Mondjuk szép volt látni ahogy utána vigasztalják, de azért nem szívesen lennék a helyében. A legjobb 4 között Uruguay, Hollandia, Spanyolország és Németország. Hát remélem jó kis meccsek lesznek, és tegnap arra is rájöttem, hogy a konyakmeggyes bonbon és a sör nagyon jó kombináció.

Megint át kéne szúrnom a fülem, de egyenlőre niincs hozzá kedvem, viszont nemsokára. Még sok a szabad szúratlan rész a jobb fülemen. Igaz mostmár nem tudom úgy megfogni a fülem szinte, h ne érnék fülbevalóhoz, de nekem ez tetszik, mégha ez nem is jön be mindenkinek. A többit meg majd szeptemberben. Azért már nagyon is várom, de csak a tanfolyam részét, meg azt megtudni h felvetek-e egyébiránt nem hiányzik annyira az ősz és az h megint lehet majd suliba járni. Lehet Paprinak van igaza és tényleg kéne tanulni is h ne jöjjek ki a gyakorlatból...franc tudja. Komolyan kár h a lustaság nem fáj, mert akkor valamivel egyszerűbb lenne, tuti akkor kicsit jobban pörögnék.

Shiver...hát mondjon bárki bármit*fővesztés veszélye mellett* a Gazette ismét alkotott! A klipp is és a szám is nagyon jó lett, az animeopening szerintem közelében nincs az eredetinek, hangulatban, de imádom. Szépek benne, finomodott a kinézetük az Arenához képest. Még mindig meg tud lepni a Chibi, h mit le nem képes művelni...ami a többi félistenre is igaz egyébként. Uruha tigrismintás gitárján felvihogtam, tuti h Rukitól kért tanácsot X3. Nekem viszont még mindig a Gyár udvarát idézi a helyszíne. 
Jah ha már Gazette! Olyan koncertvideókat találtam hogy csak lestem. 2002-ből és hasonlók. A Chibi-dance kicsit KO, de a legjobban azon röhögtem, hogy van olyan koncertfelvétel, ahol Reitánál még nem tört el a Kalmopyrin, és nem csaknem spárgában tolja hanem összeszorított lábakkal. Kicsit ütött a göncükről nem is beszélve. Ruki a térdig érő kisfiúnadrágjával, cowboy-kalapjával, és a nyakában a piros kendővel, az kész volt, Aoi azzal a felsővel, amit gyanítom előbb raknék egy szerzetes ruhatárába mint egy VK sztáréba...nah igen kicsit fájt. Meg a másik, h Yune még rukinál is alacsonyabb volt. Minden esetre a fejlődés elég szembetűnő.
A másik ami kicsit bassza a csőröm h sikerült leszednem a 2008-as GazeRock festet, de nem tudok vele mit csinálni!!! Egyszerűen nem tudom összefűzni és így csak az első negyed órát tudom belőle megnézni, pontosan addig h a Filth in the beauty elkezdődik és csááá...asszem nem nagyon kelle ennél idegesítőbb dolog, jah és a legjobb h a youtubeon fentlévők közül már részlet csak úgy kimaradt...és az ember ne kapjon idegbajt mi? Chh...

Rajzolnom is kéne, egyrészt amit elkezdtem, csak nem nagyon haladok vele, pláne a hajával*néha jön h megtépje*, meg sikeresen támadt pár rajzötletem a Shiver hatására...oké tudom beteg vagyok...nem kell mondani. Írni sem ártana, begépelni és normálisra megformázni a Liquid sugart, a Gyűlöletet folytatni, aludni, cp-t varrni, kimozdulni....faszomba bele h nem találták még ki a klózozást!!!*vinnyog*

Jah és igen tiszteletem a magyar egészségügynek! Lévén esedékes különböző okok miatt, példálul h ha fagyit eszem az kurvára fáj utána, mert érzékenyek a fogaim, elmenni fogászatra felhívom őket. Imádnivalóan akár mikor hívtam őket kicsöngöt és basztak rá felvenni. Végül most pénteken eltoltam a hátsómat a rendelőig, h ugyanmár legyenek szivesek és adjanak már időpontot és kaptam is...augusztus 16-ára...inkább nem kommentálom, jah és délutánra, mikor is melózom. Szóval vagy átrakom máskorra az időpontot, vagy így jártam kérhatek másikat, viszont másik fogovroshoz nem vagyok hajlandó elmenni. Nah nem baszom rajta magam, nem érdemes, majd lesz valahogy...

és így blog végére sikeresen felébredtem, pedig aludni akartam, csak ha már bekapcsoltam hizumit, akkor csináljak is valamit nem? Nah minden jót mindenkinek miegymás...*lelép*.

Igyunk valamit!!! + Shiver = kiütéses győzelem

Sok mindent vártam a mai naptól, de amit kaptam, még a legfelső várakozásaimon is túltesz. És kicsit sem túlozva kijelenthetem, hogy töményen több mint 3 órája ugyan azt az egy számot, az az a The Gazette legújabb, Shiver számát hallgatom. Elvetemültség? Kétségkívül. Ijesztő? Minden bizonnyal, de ehhez van most kedvem és kész, viszont, nem ártana inkább az elején kezdeni a dolgokat, nem pedig a végén...pedig úgy olyan snassz...

Nah valahool ott kell kezdeni talán, hogy Yumi kiutazik, jobban mondva kiköltözik Londonba, és Kianen szervezett neki egy búcsúbulit. Természetesen ez egy olyan buli amit nem lehetett kihagyni, elvégre az én drága nagyim egy jó időre el fog menni *_*. Pénteken sütit sütöttem, raffaelo szeletet. Én nagyon szeretem, nincs is rajta mi rossz legyen, és kóóóókuuuuszzz*imádja*. Egészen jól is sikerült, és megjegyzem, hogy imádom a sütőnket, mert nagyon szépen süt*tudja h a kint ugató kutyán nem érdekli a sütő de nem lényeg*.  Pénteken reggel felkelek, és nekiállok írni miután kicsit cihelődtem, persze megint mint szokás szerint az időérzékem megint nincs a közelemben, ránézek az órára..."a kurva életbe el fogok késni"...beszéltem Yumival is és telón Wikkel. Megint frász jött, rám, mindig kicentizem.

A lényeg, hogy Ayu lohol a buszmegbe, de a felpakolt rohanás közben eszébe ötlik valami, felhívom Megut, és igen a balsejtelmem beigazolódott, és oké h azzal megyünk amivel a múltkor is, csakhogy a legutóbb a megbeszéltnél eggyel későbbivel sikerült végül is elmenni, szóval kicsit belegabalyodtam...Nah nem baj akkor go home, és nézzünk Uminekot. Igen még mindig nem értem a végére, tudom szégyen gyalázat, de kérlek szépen lusta vagyok, a lustaság pedig sajnos még nem fáj, így megengedhető, és csak ritkán válik zavaróvá is...legalábbis az alanynak, a környezet pedig elhanyagolható tényező. De nem erről volt szó, mindegy, végül is eljutottam immár időben a buszmegállóba ahol Wikk is ott volt. Kis magyarázkodás, h én most miért is állok itt. Nemsokára jön is a szállítókonzerv és go Balkánia. Amúgy rájöttem h a plázában engem mindig elfog a fejfájás, de minimum az az előtti állapot, mert marhára nincs abban a szarban levegő és azt az én fejem eléggé nem bírja...*tényszerű felfedezés*. Betámadtunk a mellékest majd go out, h legyen levegő is. Wikk is megjelent megint, majd közösen megállapítottunk, h bent már van egy pár ember a szökőkútnál akik feltehetőleg szintén Yumira várnak. Az egyik csaj akit Dorcinak hívnak*figyeled milyen jó vagyok h meg tudtam jegyezni a nevét**hülye*, ő is kijött... nagyon szép loli ruhája volt, de én a fa cipőjén voltam ki, amit ebay-ről rendelt, nah igen így már nem csodálom, azt sem h kicsit Japán feelinges. Végül bevetődtünk a többiek mellé akik között volt pár igencsak ismerős arc, még szerencse h a nevek megjegyzésénél az arcok jobban mennek, bár ez némiképp csodaszámba megy, de kicsire nem adunk a nagy meg úgysem számít. Yumi is befutott, hm na igen, és azonnal kapott is embert a nyakába. Én is elég régen láttam már, így nekem is jólesett ölelgetni egy sort. Közben Dave és Csabi elmentek az interspárba, mert nekik kell pia. Hát jóó...Megvolt az össznép bemutatás, a nevekből meg azokat sikerült csak megjegyeznem, akiket eddig is ismertem T_T, röviden homály a dolog.

Elmentünk Kianenékhez és kicsit gondolkodtam, h h fogunk mi itt mind elférni?, de végül nem volt belőle gond, megoldottuk, sok jó ember kis helyen is elfér...na az mind szép, de mi nem vagyunk jók csak fanatikusak, ami nem ugyan az X3. Megismertem Kianent személyesen is, és be is foglaltuk Meguval a laptop melletti helyet, nem szeretünk gépközelben lenni...mi soha*arrébb áll és viszi magával Hizumit is*. A házigazda kicsit meg is lepődött a tömegen, de mondjuk nem csodálom X3 Támad az orosz helyett a meethadsereg XD. Hamar megtaláltuk a hangulatot, keresni sem kellett. Addigra már volt aki nagyban tolta a videojátékot...az mondjuk nem az én műfajom, az egyetlen játék amire eddig ráfüggtem az a World of Goo...tééényleg azt fel kéne telepítenek Hizumira*megvilágosodik* nah majd ezután! Megnézegettük Dorci rajzait, nagyon szépen rajzol, nekem a hagyományos japán formákat idézte, picit szokatlan, de határozottan szép. Aztán Csabi és Dave mellénk keveredtek és elkeztek hülyülni én meg röhögtem mint állat, asszem itt kezdtem megzakkani...nagyon viccesek voltak és elhangozott a nap kulcsmondata a két sráctől...IGYUNK VALAMIT!!! és kb 10 percenként ismételgették, jah nem sűrűbben. És az elhangzottakat tett is követte, vagyis kaptunk finom sört*nem szereti az alkoholtartalmú dolgokat ő soha*.

Persze a sör mellé a laptop is előkerült*büdös kocka desu*, és h ne legyen csend benyomtunk valami zenét. Na a gáz csak annyi volt, h olyan szinten halk volt szegény masina*vagy akkora volt a hangzavar?* hogy gyanítom rajtunk kívül senki nem hallotta. Előkerült egy CD, amit egy hifibe megpróbáltam berakni, csak nem szólt, mert...mert passz, nem én basztam el, mert még Kianen sem tudodd vele mit kezdeni, így maradt az h zene a gépből :/. Utána Toma-kunról*MP3-a* ment a zene, de hamar életmentésre szorult, így vándorolt vissza a táskámba.

Csesződjön meg a KIBASZOTT KURVA BLOGSPOT, MERT EGY KÖCSÖG!!!! Gyönyörű szépen megírtam a blogomba ezt a postot, erre bedöglik...és nem menti el, és még csak el se küldi...*besír*!!! Utáááááááááll és én is őt!!!*lenyugszik*

Nah így ezután a kis közjáték után, folytatom a leírást*közlemény off~*. Előkerült Hubi is, hm...hogy az még mindig milyen finom*nyammog*. Odaadtunk Yuminak az ajéndékot, remélem tetszik neki, bár a béka és a rózsa is sikerülhetett volna valamivel jobban de szerintem minimum 3 éves van, h nem fűztem, így meg nem is olyan vészes a dolog. Beszélgettünk egy keveset, majd Yumi eltünk, én meg tovább röhögtem. Elkezdtünk yaoit nézni, és hát a 2 srác már nem tudta hova fordítsa a fejént, h még véletlenül se kelljen találkozniuk a látottakkal. Valaki a társaságból elhozta a saját, ki is adott mangáját. Nem volt rossz, és persze az is a 801-es kategória. Aztán az egész képnézegetésbe*vegyesen mindent*torkollott, némi társalgással fűszerezve. A netet hiába próbáltunk meg behozni, aztán mondták, h a jel maximum a fürdőig ér el, szal oda kéne bevetődni a géppel, mondjuk a zuhanytálcából, szépen is néztünk volna aki a zuhanytálcában gubbasztva laptoppal a kerünkben*röhög* .

Ekkor jött a nagy össznépi ajándékátadás, amit egy Teletubi-féle ölelég követett. Gackt rajza meg is szenvedte a dolgot, mert az üvegmegpattanat. Látszott drága nagyimon h meg volt hatódva. Aztán odaadta mindenkinek a kedvenc anime/manga karakterét, és teszem hozzá nagyon szép rajzok születtek. Megu egy Uruhát kapott és mint volt Lucy cosplayes Lucy-t. Az mondjuk részletkérdés, h anno a cp-m rettenetesen elbasztam, főleg a hajjal*nem igazán lehetett felismerni*... Talán ezután volt h valamire azt mondtam, h ha az tényleg úgy van, akkor én lemegyek hídba, és mivel úgy volt meg is csináltam. Kicsit koccant a fejem, de azért is megcsináltam, mert a számból segget nem csinálok.

És jött a katarzis, aliasz sms Megunak, miszerint a Shiver fent van youtubeon a PV previewval együtt. Ezúton is köszönet Keengának és Sanshinak az infóért. Megu közöl infó, Ayu felfog, feldolgoz, felsikít, mindenki más döbbenten keresi a hang ismeretlen eredetű forrását. Csabi és Dave akik saját bevallásuk szerint kissé kezdtek beálli mondták h ettől a hangtól most kijózanodtak. Remegő kezekkel kezdtem a fangörcs előtti állapotnak, és fél perc nem telt bele, már loholtam át másodmagammal a nettel is rendelkező szobába. A kézremegés a pötyögés ideje alatt sem csillapodott, és random ugárósikítozás jött rám. A szobában lévő két lány először nem tudta elképzelni, h mi a fene történt, majd a tényállást követően velünk együtt olvadoztak erre a nagyon is jól összerakott élvezetes számra. Összekapaszkodva olvadoztunk a gyönyörűságtől. Nem tudom már ki, de elment mögöttünk azzal a benyögéssel, h hát ő nem szereti őket annyira, viszont elég hamar rájött, h ez perpill kellően egy életveszélyes kijeneltésnek minősül, szal a tett színhelyét elég gyorsan elhagyta. A PV previewt többször is megnéztük, és nekem még mindig a Gyár udvarát idézi a helyszín. Tamara*aki Tamás elég hosszú h miért, de nem játszik a saját térfelén* bejön h mi ez, és h ő is jöhet-e, aztán a fanság tárgyát látva inkább mégsem jöttXD.

Kicsit nyugodtabban ültünk vissza előző helyünkre...már akkor tudtam, hogy hazamegyek első dolgom lesz leszedni. ezután mentem vadászni kaját, mogyoróscsirkét bambusszal és risszel, aztán ettem háziráment is. Mi is megírtuk a közös jókívánságokat Yuminak, majd beültünk és néztük a nem tudom milyen egymás püfölős játékkal játszókat. Játékokból alapjáraton analfabéta vagyok, szal nekem nem mond sokat a dolog, de az tuti h ugyan ez élőben sokkal élvezetesebb, s nem nem vagyok szadista. Pici mini DS, majd beszélgetni keztünk Yumi, Megu és én. Később ismerős dallamok ütötték meg elég süket fülemet, így szépen elindultam a hang irányába, ebből lett az h Yumival énekeltem Kalafinát, amolyan félig karaoke stílusban. Jó volt, és nagyon elvoltunk. Aztán mivel egyedül nem akartam kornyikálni, így valakinek támadt az az ötlete, h nézzünk egy akatsukis életét. Nagyon beteg a sorozat, de szórakoztató. Az egyetlen gond csak az volt vele, hogy baromira akrtd, így néha már az élvezhetőség határait erősen súrolta.

Megu valami ilyen tájékban lépett le. Én még maradtam, 9-re néztem magamnak buszt. Megint éneklés következet, ami nagyon is jól telt...és szépen elénekeltem a buszom. Mikor észrevettem mennyi az idő már valószínűleg futva sem értem volna el a buszom, és az volt az utólsó. Még szerencse h vonat az van később is. Kimentem a konyhába ott beszélgettem az emberekkel, ölelgettem Yumit, elvoltam. Felvetették az ötletett mi lenne ha csinálnánk sushit. Eddig egyszer csináltam az is borzasztó lett a nori laptól akkor kis híjján kiokádtam a belem. De ezek a kis tekercsek nagyon finomak lettek. Lett minden féle, a végén inkább magyarosak, mert a rákok elfogytak, ezt úgy kell érteni, h virsli és bacon volt bennük. Viszont ettem wasabi pasztát...ah...annyira finom és erős volt!, szinte bekönnyeztem tőle, szal ott helyben eldöntöttem, h nekem ilyen kell és mivel sikerült megtanulnom hogyan kell sushit otthon gyártani, így a közeljövőben megint fogok csinálni. Poén volt, mert szinte alig bírtuk olyan gyorsan megcsinálni őket az elején, mint ahogy fogyott X3. Vicces volt. 

Viszont nekem idő volt, táska fel elköszönni mindenkitől, Kianentől és yumitól külön is, majd megint ott voltam, h siethettem a szállító, sínen közlekedő konzervem felé. Persze elég sokat késett de ha nem sietek biztos vagyok benne h még előbb is elmegy drága Murphey-nek köszönhetően, amúgy azt az ipsét is akarsztani kellett volna már kiskorában, h biztos legyen, de ezt valaki nagyon elmulasztotta. Kicsit fura hangulatom volt hazafelé, Koi sms-t is csak akkor vettem észre...jó sűrűn nézem a telefonom ami azt illeti. Itthon gyaloglok hazafelé mikor megáll mellettem egy autó, kis időbe telt mire felfogtam, h a szomszédunk az. Beszálltam, mellé, mert mondta h hazahoz, beszélgettünk, majd illedelmesen elköszöntem...igen olyan is tudok, lenni csak nagyon ritkán.

Persze mint elterveztem, itthon az volt az első dolgom, h Hizumit bekapcsoljam, és miután bejelentkeztem msnre azonnal Youtube, és töltés. Nekem nagyon tetszik az új szám. A friss letöltésem beraktam lejátszásra és ismétlésre, és több mint 3 órán keresztül ugyan azt az egy arab számot hallagattam, és ez még minde semmi, ennyi idő alatt nem is untam meg. Ezt azt hiszem egy rossz dallal nem lehet megcsinálni, én ebben biztos vagyok. Gazetteóék megint nagyot alkottak, és akinek ez nem tettszik, az forduljon fel. Szerintem minden megvan ebben a számban ami eddig is, és azért, mert egy hangyányit más hangzású, azért nem hiszem h rögtön ki kell rajta akadni. Csakis és kizárólag gratulálni lehet nekik, és most még a style ellen sem igazán lehet kifogása az ember fiának.
Apum viszont marhára megijesztett mikor az éjszaka közepén matat az ajtónál. Komolyan azt hittem betörő az, pedig nem az volt, de akkor is a szívbaj jött rám.

Yumi, neked pedig kívánok nagyon sok szerencsét, és sok kitartást Londonhoz, és remélem minden úgy alakul, ahogy az a terveidben is van, és akkor is fogunk még találkozni ha te kimész. Minden jót neked :).

Lassan viszont befejezem, immár másodjára ezt a postot, amúgy meg ennyit arról, h megtanultam rövid postot...ezen is annyira látszik *röhög*, na baibai, minden jót!

WÁÁÁÁÁÁ, WÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, TOVÁBBJUT JAPÁN!!!

Nah szóval most ért véget a meccs és extázisban vagyok, na jó, talán annyira nem de rettenetesen jól érzem magam és jó kedvem van, az oka is egyszerű, azon kívül, h egy gyönyörű mérkőzés volt, méghozzá az, h JAPÁN TOVÁBBJUTOTT A LEGJOBB 16 KÖZÉÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!!*vinnyog, visít, ordít*.

Hm... a nap egyébb részeiről is kellene egy kis, vagy nagy beszámolót tartanom, de kénytelen voltam ezzel kezdeni. Ma voltunk Meguval Balkánián, és hát kellően eltöltöttük a napot, nem kis agymenést leprodukálva. Azt már senki ne kérdezze mi a jó fenét műveltem délelőtt, mert nem tudnék rá válaszolni, de mondjuk gyanítom, hogy az én drága Hizumi társaságában mulattam az időt, mint úgy nagy átlagban. Komolyan ha itthon vagyok, szinte mindig laptop mellett, szériakellékem lett, de nem bánom, sőt...Komoly volt, mert az időérzékem megint "működött", de legalább, többé kevésbé idejében kezdtem el készülődni. Még nem is rohantam olyan nagyon, összepakol, elkészül, majd indul, és még kényelmesen időben is vagyok. Már trappolok a buszmeg felé, mikor kapom a telefont, h ne menjek, mert kivételesen a busz pontosan jött, és nem késett, így Megu lekéste. Vonós négyes vissza, így haza mentem. Volt egy két elintéznivalóm még, aztán olyan szépen sikerült, megint eltöltenm az időm, hogy egy az egyben csaknem lekéstem a buszt, és nem sokon múlott a dolog, de a fő az, hogy összejött, mármint a felszállás.

A buszutat lazán végigpofáztuk, és elég sok minderől esett, szó, de abban egyet értettünk,* meg másban is de ez fontos* hogy az érettségi után mind a ketten kezdünk visszatérni a hülyeség korábbi magaslataira. Én ezt személy szerint nagyon nem bánom, sőt mi több eddig hiányoltam is elég rendesen. Azt sajnos, már, hogy milyen meg mennyi hülyeséget hordtunk össze egyetlen délután alatt arra már nem emlékszem, de arra nagyon is igen, h jó volt, és már rám fér az ilyen jellegű társalgás is.

Megmutattam azt az üzletet, ahol vettem a pici fülbevalóimat, és ahonnan parókát fogok magamnak venni, aztán visszacaflattunk a plázába. Na az kegyetlen volt, úgy minden mellett. Először a bijousnál kezdtünk, de csak azért, mert az volt a legközelebb. Nem egy szép darabot láttunk, de az ujjatlan bőrkesztyű, az határozottan nyálelválasztás fogozó volt. Volt ott valami nagy lila virágos hajcsatt, megbeszéltük, h az Uruhának való, és majd egyszer a hajába nyomunk egy olyat X3. Viszont amiért csorgott patakokban a nyálam az egy csuklópánt volt. Ilyet én még soha nem láttam...annyira szép volt*vergődik* bőr volt az alapja, azon szegecsek, és hosszú láncok lógtak le róla amik egészen körmömig értek. Nagyon fájt érte a szivem, nagyon nagyon, de evan az élet már csak ilyen kegyetlen T_T.

Bementünk a DM-be és elkezdtünk szórakozni, ami először abban nyilvánult, meg, leginkább tőlem, hogy szinte az összes tusfürdőt végigszipuztuk. Azután jöttek a smink cuccok, na ott is elszórakoztunk rendszeresen, aztán a parfümrészleg esett áldozatul nekem, ami annyit tesz h azt is végigszívtam. Kicsit durva volt, de rengeteget röhögtünk.

Kis kinti piheneő után a C & A-t támadtuk meg. Azon röhögtünk, hogy az ékszerek papírjára rá volt rajzolva, h hová való. Mondjuk ez is azt bizonyítja, h mennyire IQ fightereknek nézik a jónépet, ha már egy gyűrűre teszem azt fel meg kell mondani, h hova való. Oké, lehet, hogy ez csak én véleményem, de na. Voltak nagyon szép dolgok, és azt hiszem oda még vissza vogok menni, mert megéri, nem is kicsit. A férfi részlegen találtam kalappokat, amit kicsit betámadtam, de nem találtam olyat ami igazán tetszene ahogy áll. Elnézegettünk pár cuccot, és komolyan egy kettőtől a hányinger kerülgetett, mert én nem venném fel mint nő neműnek álcázott, és pasi cucc volt. Erre inkább nem mondanék egyebet, éljen az ízlésficam, de erről Ruki tudna gyönyörű előadást tartani. És igen tisztában vagyok vele, hogy egy nagyon gonosz dög vagyok.

A New Yorkerben, meg találtunk nem egy jó cuccot, bár egy-kettőnál a rendeltetése hát homályba veszett előttünk, csak úgy lazán. A ronda nyúlfejű kislány az egyik felsőn kicsit megdöbbentett, és még rám mondják, hogy beteg elméjű vagyok, még rám chhh...Nem én találok ki ilyeneket. Itt is voltak kalapok, én meg mint valami ragadozómadár teleprotáltam oda. Sajnos itt sem volt olyan amire azt mondtam volna, h igen eeez tetszik és igen ez kell nekem, de majdcsak, és igen férfi kalapot akarok magamnak, mert a nőiek olyan hülyén tudnak kinézni. Az egyik állványon bőrkabátok lógtak, asszem nem kell mondanom a piócaeffektus mennyire lépett fel. Na és ezután jött az agymenés. Néztük a ruhákat és röhögtünk, méghozzá azon h ezt most kin tudnád elképzelni, természetesen női ruhák voltak, és kapásból Aoi jutott az egyikről eszembe, de nem csak nekem, a másikról meg Kai, az eladók nem tudták elképzelni mi bajunk van, lassan negyed órája, és szinte látszottak a gondolati buborákok, hogy ezek betegek, és h lehet kéne hívni az elmegyogyót. Nagyon kész volt. Az ékszerek között találtunk pár jó darabot, az egyiken eléggé gondolkodtam, de végül is nem vettem meg.

Ezután még elmentünk jégkrémet venni, majd indultunk vissza, a buszvéghez, mert idő volt. Nagyon nem tűnt olyan hosszú időnek, de ez általában így van, én erre azt mondom, h lopják az időt punk tum. A busz az szépen elment mellettünk, Megu integetett is neki, így várhattunk egy órát, de nem volt gond. A mozgó konzervdobozon meg rajta feledkeztem, úgy szóltak, h nekem itt le kéne szállni. Na segond.

Este pedig meccs volt!!! De még milyen jóóóóó!!!! A kezdés előtt két sört betáraztam, Hizumival magam előtt bámultam a TV-t. Gyönyörű játék volt, úgy minden mellett, a japánok fergetegesen játszottak. Honda szabadrugásgólján nem kicsit felvisítottam, eszméletlenül szép volt. Mami be is jött, h nekemmeg mi a franc bajom van én meg csak mutogattam a képes doboz felé, h góól, és inkább lemondó sóhaj mellett kiment. Kb, ezután kaptam meg azt, h belőlem jó pasi lenne, mert sörrel a kezemben meccset nézek, Hát van ez így, bár nekem ezzel sok újat nem mondtak, de attólmég, jó h más is észreveszi. a második gól is szabadrugásból volt, és szó szerint palira vették a dánokat. Japán uralta a pályát minden féle tekintetben, eseménydús meccs volt, és Kawashima védései fergetegesek voltak. Igen az ő nevét is sikerült végre megtanulnom, és végre nem keverem Kawaguchival, aki négy éve volt a válogatott kapusa. Okade Takeshi tudhat valamit, annál is inkább, h megint nem változtatott a kezdő felálláson, és gyönyörűen sikerre vitte a csapatot. Dánia is szertett egy szépítő gólt, de azt is csaknem véletlenül és óriási szerencsével. 11-est kaptak, de Kawashima bravúrosan kivédte, de sajnos a kipattanót, már nem tudta megfogni, és azt sikerült bepohozni a hálóba. Az a beszólása a kommentátornak, h lagközelebb majd a kezdő körből, fog kapura lőni Japán nagyon tetszett, és mi durva volna már ha onnan be is menne? *most kis híjján szívrohamot kapott, mert a teljeset szinte kitörölte és csaknem elveszett*

Dánia több bedogással is a japán játékosokfejét találta be, erre beszól a kommentátor, h úgy dobta a labdát mintha direkt Tanaka fejét kereste volna. Van benne valki, mert egy az egyben, még csak mozdulni se kellett érte neki. Nakamurának a meccs napján volt a 32. szülinapja, de nem mehetett be játszani, ami eléggé gonosz dolog volt pláne azután, h 3-1 volt az eredmény Japánnak, de helyette jött INAMOTO, aki az abszolút kedvencem volt négy éve, nah vajon miért?...*hihi*. Fantasztikus egy mérkőzés volt, és ezen csak emelt az h Japán bejutott a legjobb 16 közé, de szerintem nagyon is megérdemelték ezt a továbbjutást, és igen szerintem megérte az ahatalmas pénzmennyiség, amit a japán fociba ölnek bele. Minden gólnál felvisongtam és hát a végső sípszónál sem volt ez másként. Értelmesre sikeredtek a beszélgetéseim is nagyon, arról nem beszélve, hogy pattogva vinnyogtam maminak, h továbbjutottnak, na nem nézett nagyon nagyon hülyének csak kicsit., Megkaptam h nem vagyok normális, de ezt eddig is pontosan tudtam. Már csak azt tudom remélni, h továbbra is ilyen jól játszanak, és legalább az elődöntőig elődöntőig eljutnak így, bár Paraguay nem egyszerű ellenfél, de D-Korea már sajna kiesett, így GAMBARE NIHONOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Azta rohadt!!!!!

Ezzz nem volt semmi az tuti. Életemben nem csináltam még ilyet, de nagyon nagyon durva volt., De lehet kicsit értelmesebben kéne fogalmazni, szal kezdjük valahol az elején a mai napnak.

A nap elején megint nem volt semmi különös, az ágyamban fetrengve, Hizumival az ölemben élvezet, hogy a lábam ki se kell tegyem a lakásból*nagy átlagban*, nem kell semmit csinálnom, nincs tanulás, és idegbaj, hogy a jó kurva életbe, mér erre meg erre kell készülni. A nap nagy részét eltöltöm internet mellett, mert szükségét érzem, hogy pótoljam a kiesett időt és aktivitást, mert csak na és kész, nem kell beszólni.

Azt már nem nem tudom mondani, hogy mikor másztam fel msn-re, nem is ez a légyeg. Papprival elkezdtem dumálni, majd az egészből az lett, h szerepezni keztünk. Amúgy jó vagy rossz hír, de eléggé rászoktam...igen tudom normálisan kéne inkább írni, de...*szipszip*, de így is jó csak látszatja nincs sajna. Aztán irogattam Megunak és Koinak is. És valahol itt kezdődik az ami durva a dolgban. Lévén kezdődik a meccs. Ayu kimegy, két sört behoz, mert a meccs még mindig sörrel együtt jó. A dolognak az lett a vége, h árgus szemekkel néztem a meccset, közben Papprival ficet írtunk, néha néha írtam Mazunak, Megunak és Koinak meg msnen keresztül végigkommenteltem a meccset. Lefonadom, ha visszaolvasnám én sem sok mindent értenék a dologból, jah és h tetózzem a dolgokat vedeltem mellé a sört. Ilyet se csináltam még. Ez már így is eléggé durva, de a meccs rohadt izgalmas volt, és mindent lehetett rá mondani, de hogy eseménytelen, na azt nem, mert úgy pörögtek az események, h lehetett kapkodni a fejeket.

A második félidő az valami iszonyatosan durva volt, nem is a játék miatt legalábbis nekem, mert arra továbbra sem lehetett semmi panasz. Köztudott, hogyy a sör egy nagyon alattomos pia, mert nagyon hamar kimegy belőled a víztartalma, pláne ha éhgyomorra vedeled be. Kb, a félidő szünetében éreztem h a 2betűst meg kell látogatnom, de épp akkor adtak egy jó kis összefoglalót egy másik csoportról, és persze, h a legszebb gólokat tették bele. Ebből az lett h a második félidő alatt majdnem hólyagrepedést kaptam, nagyon nem jó érzés szerintem senki ne akarja kipróbálni. Ahogy vége volt, rohantam. De a lényeg, hogy KOREA TOVÁBBJUTOTT 2-2 döntetlennel Nigéria ellen, egy gyönyörű szép mérkőzésen. 

Anyum kicsit kiakadt a két üres üvegen, és mondta, h apum nem iszik ennyit, és csak vállrántva mondtam, h akkor így járt. Most erre mit lehetett mondani? Meg mondta h eléggé lehetett hallani ahogy "szurkolok", na igen szerintem egy emelettel lejjebb is hallották ahogy felvisítok a továbbjutásra.

A másik amire azt mondom, h ilyen nincs, az egy beszélgetésem Adrival. Minden féléről szó van, és bevágja, hogy ő nem tudja rólam elképzelni, hogy nekem perverz gondolataim vannak. Nem kezdtem el eszeveszettül vigyorogni, én soha. Oké ő nem tudja, h 801-gyel is foglalkozom, de könyörgöm. Kicsit röhögtem a dolgon, kicsit nagyon, méghogy nekem nincsenek perverz gondolataim, na ez az év vicce komolyan. Hát ezek szerint kellően jól álcázom a dolgot X3. még mindig nem tértem napirendre a dolog felett, de majdcsak egyszer.

Tegnap kicsit nagyon hülye voltam és gyanítom nem egy ember ját közel ahhoz hogy le akarjon ütni, de nem lénye, mert senki nem tette meg, szal még nem olyan vészes. Úgy minden mellett nagyon jó volt végre megint abszolút idiótának lenni, és a röhögjünk mindenen mert az vicces, kategóriába esni. Mondjuk nem röhögtem olyan szinten mint Satoshi, de nekem az józanul is megy, szal én profibb vagyok, ennyi. Most csak egy példa h mennyire voltam házon kívül, Sanshi küldött nekem egy egyszemű smájlit, ésOGREEEE. Vitáztunk, h az nem ogre hanem küklopsz, én meg megmagyaráztam, hogy az be van szívva és rosszul van és azért sárga, és mivel már születésétől fogva szívja ráadásul még génhibás is, ezért a rondábbik szemét kiszúrták, és az beforrt, a másik meg középre mászott. Na ennyit arról mennyire lehet hülyeségeket összeszedni. Anyumnak a jókedvem mondjuk 5 perc alatt sikerült visszavennie, mert átkiabál nekem h másszak le a netről, mert neki a kad a gépe és nem tud letölteni. Aranyos nem? Mondjuk hála a Chibi hangjának egészen hamar visszaestem de lényeg szerintem érthető.

Gondolkodás imitálva asszem hogy másról nem akartam, írni, szerintem így is sok, de nem lényeg. Na minden jót mindenkinek!

Összegzés úgy sacra

Nah bazd meg, tudom tudom értelmesebben kéne kezdenem a blogot, le leszarom, még akkor is ha büdös lesz. Kami-sama meg bekaphatja kétszer egymár után, de csak hogy biztos legyen. Ilyen időt...Hide tényleg végelgyengülésben fog megpusztulni, bár annyira az sem tud érdekelni...hm...ma köcsög vagyok pedig azt sem mondhatom hogy ballábbal keltem fel, mert mér fel sem keltem.

Az a poén*elég hülye egy vicc de mindegy*, hogy már egy hete úgy vagyok itthon, hogy semmit nem kell csinálni, de ennek az ég adta egy világon semmi látszata nincs, kiborító. Pedig olyan gyönyörűen elterveztem, hogy majd töménytelen mennyiségben írok, és rajzolok meg minden...erre, azzal az egy nyomvadt ficcel sem vagyok kész, de majd ma, vagy esetleg holnap*fáradt sóhaj*. Legalább a rajzom egészen jó félben van. *vergődik*A KURVA ÉLETBE H MINDIG ELBASZOM AZ IDŐMET*lenyugszik*, de legalább ma reggel blogolhatnékkal keltem. Ritka...nagyon ritka, az meg megint más kérdés, hogy mennyire értelmetlen az egész, de az eddig nem volt kikötés, hogy annak kell lennie X3.

Ellenben aminek nagyon örülök, hogy nem kellett az én drága Hizumimat újratelepíteni. Nem tom valahogy nem füllik a fogam egy majd egynapos telepítésre, ha nem több nem értem miért. Viszont a Microszoft és a Tcom megbekahatja, mert én azt mondtam. A Tcom azért, mert tegnap úgy szaggatott a net, hogy kb. 5-10 percet kellett várjak mire egy katt után egy oldal bejött, és még elvárják, hogy ne legyek a plafonon. Az igaz, hogy ahhoz túl lusta vagy, de ezt később. Az sem nagyon vigasztal, hogy nem csak az én netem baszakodott. A Microszoft meg azért mert kicsillagozott, és nem egy ősz hajszálat okozott, még jó, hogy a hajfesték ápol és eltakar X3. Na akkor keerülgetett a szívroham mikor beraktam a telepítőlemezt az meg  a cuccaimra akart oprendszert pakolni, szidtam mint a bokrot, és nem lett egy cseppett sem falkaparhatnékom...nekem soha. Viszont a lényeg az, h sikerült megmegnteni és semmit nem kellett újrapakolni. Papprinak viszont jövök egy óriási köszönömmel mert lementegette nekem az msnes szarjaim.

Mit akartam még? Jah igen leltem egy nagyon jó animét Umineko no naku koro ni, és kb. egy nap után a nevét is meg tudtam jegyezni. Töök jó vagyok, amúgy meg tényleg érdekes. Az a poén h tök véletlenül akadtam rá, ahogy youtubeon garátdálkodtam, és egy Kalafinás klippet találtam hozzá. Leszedtem a zenéjét is, ami eléggé a fura, de másodjára már kurva jó kategóriájába esik. Az énekesnő többi száma mondjuk fura olyan altatódaljellegű, de van ez így.

Oh igen a múltkor beszélgettem Kiboval, igen csodával határos módom eljutottam addig hogy ráírjak X3, és és közölte h van Crimson Spell 28.fejezet. Nem vetődtem h kell a link*szakad a flafon*. Viszont azzal szembesülnöm kellett, hogy mindösszesen a 21. fejezetig olvastam, nem gond mert ezt azon nyomban orvosoltam is, mert hát milyen dolog már az h ebből le vagyok mardva??? Egy teljes egész és krek napot viszont elbasztam olvasásra...*fáradt sóhaj*. Lehet néha le kellen ütnöm magam*elgondolkozik*.

Tök poén, mert ki vanak rám akadva szüleim, azon túl is h nem csinálok már mint egész nap az ágyamban fetrengek, és gépezek, de azon is, hogy ha meccset nézek akár 2-3 sört is betermelek, ami úgy lazán 1,5 liter pia. Nem tom nagy igazság, hogy a meccshez sör kell mert úgy az igazi. Viszont az már kevésbé tetszik, hogy a hollandok megverták Japánt...cööö. Remélem nagyon csúnyán elverik majd Hollandiát. Szegény kapusnak nem bírom megjegyezni a nevét, mindig Kawaguchit mondok, pedig ő 4 éve volt a válogatott kapusa, de most is kint van csere ként, és Nakamura és Inamoto is, utóbbira nagyon is emlékszem előző Vb-ről, bár azt h miért nem tudom, de egy jó tippem van*tücsökciripelés*.

Lassan ideje lenne összeszednem magam, mert a nyomtatót el kell vinnem szervízbe, pont az várom de komolyan, ki kell mennem a lakásból, kész tragédia, gyanítom mióta itthon vagyok nem voltam fél napot utcán kívül összesen. Jah kell időpontot kérnem a fogorvoshoz, tök jó az minden vágyam, de komlyan. Hát azt hiszem mostanra ennyi, de ha így megy tovább akkor jóval sűrűbben fogok blogolni, ami nem tom a jó vagy a rossz hírek közé esik-e*röhög* Pá pá!*megint elfelejtette a címet XD*

Hakunamatataa...~vérge vége

Hát ez is megvolt, mostmár vége. Végre valahára nyugodtan ülök itthon a hátsómon. Komolyan voltak kétségeim affelől hogy eddig eljutok, mert nem egyszer volt sanszos, hogy fogom magam és út közben közelebbi barátságba kerülök egy kötéllel. De megvagyok, és mostmár a kezemben tathataom azt a bizonyos kemény fedeles bizonyítványt is. Már csak a felvételinek kell sikerülnie, hát remélem összejön, mostmár rajtam nem múlik. Azért azt remélem h a nyelvvizságás papírom megkapom idejében, mert nem ártana, el is kell még küldeni.

Mondjuk kb fél órát késtem késtünk, mert én fület szúrtam. Eddig is tudtam h a 18-as tű jó de mostmár azt is tudom , h nagyon az. Nem kicsit szenvedtem, mert nem kaptam csak 21-eset így hát eléggé vérzett a fülem *egész az álla közepéig* Egyet nem is sikerült berakjak, de azért a kép felkerült msn-re az 5 tűvel a fülemben. Épp kajtatom a fényképezésre alkalmas eszkört mert persze a fényképezőgép elemének is le kellett merülni, apum benyit h kérek-e kávét. Mondom nem de észrevette a fülem kérdezte h normális vagyok-e bólogattam h igen majd kiment. Vicces volt.

A bankettünk egészen jól sikerült. Nem hittem volna h ilyen jól fogom magam érezni. Mondjuk nem a tanárokkal beszélgettünk hanem egymással, de szerintem így volt ez jó. Az étel finom volt és jól elszórakoztatuk egymást. Király kicsit nézett mikor a fél liter csapolt sörrel a kezünkben Meguval elkezdtünk a VB-ről beszélni. Na igen nem igazán süt róéunk a dolog, de nem lényeg. Egy csomó baromségot összeszedtünk, de határozottan jó volt. Hazafelé jó pár viccet meséltem amit nem olyan régen egy oldalon olvastam. A játszótéren találkoztunk Wikkel és Diával, majd mint a jó gyerekek elkezdtem hintázni. Kár h nem olyan régifajta hanem láncos. Mondjuk talán nem kellett volna poénból elengedni a láncot és nagy lendülettel hintázni, mert akkor most nem lenne a egy-egy bazi nagy kékeslila folt a karomon, de kicsire nem adunk. Az a pár barom sem igazán hiányzott de az azért jól esett mikor Wik felhívott utána, h jól vagyok-e mert utánam jöttek.

Kicsit elegem van már mert nemrég kályháztunk és kb. úgy nézett ki a lakás, mint ahol egy bomba felrobbant, a mindenen 2 centis por pedig olyan általános jellegű volt. Egy egész délelőtt lehetett takarítani és nem lett befejezve sem. A macskám meg ahogy kinézett...kénytelen voltam megfüröszteni naagy örömére, ki is karmolta a vállam.

Kéne írnom is, de nem sok kedvem van és végre meg fogom nézni az M.R.D-t ideje már. Már azt se tudom , hogy mi mindent szerettem volna, de nem is lénbyeg majd eszembe jut, ha meg nem akkor nem is volt igazán fontos nemde? Sajt, de megyek, mert...ennyi elég volt belőlem is X3.

Enfók

Hm..én és a blogolás...nem vagyunk valami jó viszonyban. Na nem lényeg. Elég sok minden történt mostanában de vagy nem volt kedvem blogolni, vagy időm nem volt rá. Igazság szerint most sem ezzel kéne foglalkoznom, de olyan agyi hulla vagyok legnagyobb sajnálatomra, h nem vagyok képes tanulni. Éljen az energiavámpír időjárás meg a nem alvás. Pedig most nagyon oda kellene állnom*mély sóhaj* *káromkodás*.

Egész jól állok az érettségikkel mondjuk állhatnék jobban is, de a szóbelivel még minden esélyem megvan, nah már csak oda kellene tenni magam. Ma végre megvolt a szóbeli bioszból, szal ezer plusz 1 % állhatok neki a többinek. Azóta h bementem a terembe sajog a fejem és igen jön h lekaparjam a festéket a falról annyira és a legszebb h a gyógyszer sem hat, arról nem beszélve h döglök meg a melegtől. Ha most ennyire ki vagyok mi lesz velem nyáron*crying*

Hm...Shiver kurva jó lesz azt már most tudom, de a kinézetük hát azt még nem döntöttem el h tetszik-e vagy sem. Ruki gönce egész jó bár a hajszerkezet elég fura és nagyon nem vagyok még vele megszokva de majd, viszont határozott fejlődést mutat az előző stylehoz képest. Uruhának a haját szerintem nagyon elbaszták, nem tom mint valami tépett kiscsaj, és tudom h köcsög vagyok. Kainak jó ez a haj de nagyon fura vele de ugyan ezt tudom elmondani Reitáról és Aoiról is. Asszem még szoknom kell ezt a kinézetet. Azt viszont nem értem h minek kell akkora problémát csinálni abból h másik kiadóhoz mentek, addig szerintem semmi gáz nincs ameddig jó zenét csinálnak. De ez az én véleményem amit megírtam fanmailben is, ha már olvasom Rukkancs blogját X3. Amúgy ezt a nevet nem én találtam ki de tetszik *beeteg*. Ha már zene az Exist trace új lemeze is nagyon jó, és egyszer az ő koncertjükre is el szeretnék menni, mert a videó alapján marha jó volt a hangulat. Le fogom szedni a dalszöveget mert kiváncsi vagyok h miről szól.

LEGYEN MÁR VÉGE A RÜHES ÉRETTSÉGINEK!!! Igen egy kicsit nagyon kivagyok már miatta és a feketeleves még csak most jön, de nem fárasztok senkit, megyek és vadászok magamnak fagyit. Bai bai!!!

Túl az óperencia helyett az érettségi felén

A fele már megvan! tök jó vagyok. Na nem lényeg, jó rég nem blogoltam már, de utóbbi időben annak is örültem, ha egyáltalán éltem, mily meglapő X3. De legalább már csak a szóbelik vannak hátra, szal valszeg már túl fogom, élni, de még nem biztos, mert semi sem az. Teljesen pozitív vagyok, árad belőlem szinte.

Utóbbi napokban annyi bioszt tömtem a nyakamon lévő képződménybe, hogy csoda, h még nem beszélek érthetetlen biosznyelvet, bár egészen jó úton haladok. Csak legyen már vége. Az FB létet viszont nem lehet levetkőzni, szal egészen érdekes megállapítások jöttek, amin jót röhögtem magamban. Ilyen, hogy Aoi tuti biztos, hogy eltévedt a törzsfejlődésben, mert ő nőnek készült, csak mivel eltévedt, így lett belőle pasi, eggészen véltelenül, meg hogy a VK világ a Kleinerfeildel-szindórások gyűjtőtábora, azaz a nőiek férfiaké. Gyanítom rajtuk keresztül írták le a betegséget X3.

Annyira üresnek érzem a fejem, hogy az már valami fantasztikus, de legalább már nincs akkora letargiám mint volt. Nem tudom mennyire sikerült például a mai vizsgám, de már mindegy alapon nem tudok mint csinálni, csak annyi h reménykedhetem. Jah erről jut eszembe a T-Com megbaszhatja, mert 2 napig nem volt net, hibabejelentésnél, meg minimum negyed órán kersztül kell hallgatni azt azt idegesítő zenét, amitől a falra másznál legszívesebben. Lassan kezdek visszaíratosodni, szal már csak az adókártyámat kell megcsináltassam, de az APEH megbaszhatja, meg köcsögök, ne nem baj, majd azt is valszeg a héten  el kell intézzem, ami megint azt jeletni h lejárhatom a lábam Tbányán, és kismilliószor megint le kell írnm a nevem. Na igen én nevet fogok változtatni, és Kis Pál leszek, mert az rövid. Töri érettségi napján 40X kellett leírnom a nevem, és a teljeset, nem volt a végére már nagyon elegem, áh dehogy, nekem soha.

Elég sok baromságot hordtam már össze, de igérem amint lesz szabad agyakapacitámom*elég kicsi rá az esély is*normálisan is fogok írni, ideje lenne már annyi biztos. Nah, legalább lehet tudni, hogy nem haltam meg maximum szellemileg*majd jár kísérteni*, NS-re meg annak aki megy jó szórakozást. Bai bai!

Szerenád 12a módban

Nem olyan régen értem haza, és a hulla fáradt nem éppen a legkifejezőbb, mondhatni elég enyhe rám nézve, de tudom, ha most ezt a posztot nem írom, meg, akkor nem lesz belőle semmi, szal tessék értékelni, h csaknem 1 órakkor, több km gyalogtúra után, postolok X3.

Őszintén nem gondoltam volna, h ilyen jó lesz ez a szerenád. Oké ez volt az első, de nagyon tetszett. A délután ofőnél kezdődött. Mondjuk kicsit lassan készültem, mint úgy általában, ezért el is késtem, mert úgy érdekesebb. Ez mondjuk leginkább délutáni ágyonfetrengős ficagyalós időtöltésemnek volt köszönhető, de legalább ma, vagyis tegnap kitakarítottam a szobám, és ez  már nálam valami. Kicsit dumáltunk Meguval, majd nemsokára sofőrünk Dani is befutott. Ofőnek gyönyörű a háza, nagyon kis hangulatos. Muffinnal, pogácsával, keksszel és üdítővel várt minket. Elkeztünk beszélget, elkerült néhány régi sulis emelék, majd lassanként mindenki be is futott. Mondjuk ofő spontán beszólása Hofinak, "hát te meg mennyit ittál" na az durva volt, de nem baj, röhögtünk egy sort. Az mondjuk általános volt. Dia enyhe röhögőgörcsöt kapott, majd én is követtem. Azután mindenféle süleményt ettünk virsli,griller, meg mit tom én , majd megint folyt itt is meg ott is a szorizgatás. A Szabi kivételével mindenki ott volt. A gyerünk gyakoroljuk az énekeket, nagyon nem akart összejönni, mikor meg befutott a Pózos, meg nem volt illendő. Hamarosan Mikus is megjött, és megint elvoltunk*10perces röhögőgörcsöt kapott*. Majd felálltunk és énekeltünk. Hát elég érdekes volt, de mikor Hofi egy nagyon kihallatszó rontására a Pózos benyögte, h legalább nem playback elröhögtem magam. Mondjuk nem csak én, szal elég sokat röhögtünk. A honfoglalást, nem igazán sikerült gyakorolni, amit meg énekeltünk belőle az gyötrelmes volt. A társaság egy része, ekkor lelécelt, mondván 5 perc múlva jönnek, na abból simán lett 10 is de nem lényeg. A kapuban minden hülyeséget énekeltünk, össze-visszaröhögtünk, megkaptuk a gyartyákat, és lassan nagyon lassan elindultunk.

A sarkon vártunk egy darabig, majd elindultunk a Gőghhöz. Az nagyon nagy volt, mikor elénekeltük neki a Kör refrénjét. Mikor lejött, akkor meg a honfoglalást énekeltük neki gitárral. amin a Fecó játszott. Ahoz képest, jól sikerült, és kaptunk finom meggyes piskótát. Fura volt teljesen máshogy tűnt most fel, sokkal kedvesebbnek. az nagyon komoly volt, h több ablakból is kinéztek, meg jól meg is tapsoltak miket. Pár szót váltottunk, majd kicsit óbégatva, énekelve, nem éppen csendben Éva tanárnőhöt mentünk. Minden állomás előtt, a gyertyagyújtás külön mizéria volt X3. Annyira durva volt, mikor rossz ablak alatt kezdtünk el énekelni X3. Na nem baj kis balaeetek vannak. Itt nagyon jól sikerült az ének, és marha jó volt az akusztika is, Kliccék, meg jól megtapsoltak minket. Ne mondom, nagyon jól esett a dolog, és egy plussz + hangulatot is adott. Innen igazgatónőhöz mentünk, csak én még előtte hazajöttem a kabátomért, mert kicsit fártam, és nagyon nem bántam meg. Anyum az mondjuk nézett egyet, de nem baj. Katira kicsit ráijesztettem ahogy kirontottam a lépcsőházból.

Az "éneklés" vagyis annak részletei, meg az ordibálás ment, és igen megint tiszta rászegek voltak, de nem lehet tőlük mint várni. Mondjuk én volt olyan ha zt mondtam h nem a csapat azon felével vagyok, de nem lényeg. Igazgatónőtől, kis csomagot kaptunk, amit Dia táskájába sülyesztettünk el, és majd ma fogjuk elpusztítani. Na igen az megint csak pozitívum, h lejött, pedig ő nem szokott. Trudi néninél már ott voltak a D-sek, de ők pont akkor fejezték be, bár ők a rossz felén énekeltek. Na sebaj, mi a másik részen énekeltünk. Tőle is élelemcsomagot kaptunk, de nem bántuk sőt. Az ének nem a legjobb lett, de előfodul néha ilyen. Eichart volt a köv álomás. A hátsó osztag itt már eléggé ki volt készülva, bár nem tom mennyi alkoholt döntöttek magukba, de nem is érdekel. Éljen a májkárosodás. Neki is énekeltünk szépet, és ő is lejött, kaptunk puszedlit, meg ropit, meg még sok mindent. Aranyos volt nagyon. Az ikrekről kérdezte ofő, majd szépen lassan mentünk tovább.

Csőre volt a következő, akinek az ablaka alatt a C-sek vagy a D-sek már "énekeltek", de néha inkább lehetett vonyításnak nevezni mint éneknek, de részletkérdés. Neki ki se mentek, és igen, az a mi privilégiumunk maradt. Néhány jómadarunk beállt hozzájuk éneklelni, de mi meg mentünk tovább, lévén ofő tartotta telefonon a kapcsolatot, és megkaptuk a várjuk meg amíg elmennek utasítást. Elindultunk a Lóri felé, de kb. félúton visszafordultunk *a hátsókra inkább nem mond semmit*. Nekik is énekeltünk, és ők is lejöttek. Nagyon finom pogácsát ettünk, finom almáspitét, és végre kaptunk inni is. Na az már nagyon hiányzott. Csőre beszólása" Dávid nagyon hamisan énekelsz" nem röhögtünk, és nem oltotta a gyereket áh dehogy ő soha X3. Mindenesetre, volt vagy két ilyen beszólás, és nem tudom, de én az arcán azt láttam, h örül nekünk, és szerintem az is nagyon sokat mond el, h évek óta, hozzánk jött le először, hogy a mi ajándákunkat fogadta el, és vitte haza, és  ehhez hasonló dolgok, szal minet téynleg szeretett, és ez valahogy jólesik.

Lóri is nagyon rendes volt, látszott rajta, h nagyon várt már minket, és izgatott is volt. Szerintem szerette volna, ha még maradunk, de már kicsit kezdünk fáradni, de itt is maradtunk azért. Jó volt, és itt is kaptunk innivalót, a gitár meg almalében fürdött egy kicsit. Timinéninél szerencsénk volt, mert mi tudtunk, h melyik ablak az, így sikerült a C-seket beelőznünk. Ettünk finom palacsinit, én konkrétan lekvárosat. Hát szó mi szó nem a legjobb volt az ének, de murphi dolgozik, mert azt nagyon szeret. Itt már minden bajunk volt, és ezt szó szerint kell venni. Szinte mindenki haza akart már menni kivétel nélkül, de már nem volt vészes a dolog. Az alkohol is nagyon dolgozott már, szal igen néhányunknál volt szinvonal, de ez totál megszokható. Szampernél megint nem ott kezdtünk el énekelni ahol kellett volna, de ezt leszámítva nagyon jól sikerült. Annyira látszott h meg volt hatódva, könnyek gyűltek a szemébe. Tényleg szeretett minket, és az nagyon jólesett tőle, mikor mondta, h hiányoztunk neki ebben az évben. Bárkicsit nagyon tele voltunk*h a mai nap nem fog reggel enni az tuti*, de azért ettünk. 

Innen már csak borbálára mentünk, fel, és néhányan meglógtak, de nem baj, itt már nem bántunk, szerintem minenkiben csak az tartotta a lelket, h utólsó hely, és mehetünk haza. Énekeltünk, szép lett, és igen ha másnak nem is, a kutyának biztos h tettszett, ugatással jelezte. A megvátó ágyikó kicsit még mesze volt, de má mehettünk felé. Egy utólsó közös fotó, és jómagam lábszakadással kísérten mentem, kicsit gyors tempóban, a cipőm gyönyörei XD. Lassan mindenkitől elváltunk, és mindenki a legrövidebb úton indult haza. Én a diával mentem, az alexandra fel, nekem arra is elég rövid, és utána a hazafele úton az In the middle og chaos az ogre és a dim scene tartotta bennem a leklet, h nemsoká itthon vagyok, és alhatok.

Na igen. A mcskám az ajtó előtt várt, mert ő egy ilyen kis álcás macsek, de h örüljek kinyírtam az égőm, és most itt ülök fél kettőkor, és hirtelen felindulásból megírtam a blogot rögtön azitán h elolvastam a szerencsés fejezetét. H én milyen rendes vagyok*szakad a flafon*. De mostmár mentem, de legalább ez is meg van. Engem se kell most ringatni már...

Életkép

Már enyhén kilóg a lábunk a suliból, de ez annyira nagyon nem baj, sőt X3. Én komolyan már azt várom, ogy mikor fogom tudni véleg magam mögött tudni annak a ronda épületnek a kapuit. Na sebaj. A fenti kép a mai napi negatív agykapacitásom eredménye, egy matekórá, egy szüneté, egy fizikaórá mindezt egy töri próbaérettségi után meg egy kúperkísérletet követően. Oh igen éljen a negatív agykapacitás, bár az utóbbi napokban abból van bőven, de sebaj, legalább nem unatkozunk így a véghajrában.

Szal kis képleírás, meg h h indult. Matekórán rámjött a rajzolhatnék, és mivel csak egy matek feladat lap volt kéznél arra készült az "ominózus" alkotás X3. Szal aoi baromi álmos, pizsiben van, és visz magával egy plüss nyulat, ami, vagyis aki nem más mint Megu álcázva. Jah amúgy Megu szerint tök rendes vagyok, mert nem töketlenítettem, erre megszólalok, h miért rajzoljek rá kisszoknyát?? XD. Reita egy pöcs, és szívrohamot akar Aoira hozni, ezért asszimilálódik a fallal a sarok mögött. Uruha finoman és enyhén szólva is illuminált állapotban van, és mint ilyen megteheti azt is, h a plafonon járkál. Fizika hatására megállapítottuk Meguval, hogy Uruha egy antigravitációs részecskeegyüttes, aktiválási energiája pedig két üveg jó fajta erős szaké X3. Mivel Kai nem szereti, ha Uruha a plafonon mászkál, mert állítása szerint a srác nincs rokonságban semmyilen pókkal vagy szuperhőssel, ezért egy éppen kéznél levő dobverővel akarja ledobni a gyanutlanul sétálló gitárost a plafonról, aki vélhetőleg ennek hatására elveszti nemrég aktiválódott antigravitációs képességét, és Aoi nyakában fog kitötni ezzel annak második szívrohamát is előidézve, és valószínűleg pszihológiai kezelésre szorulását is, mivelhogy az Uruha az égből pottyan X3. Ruki épp fejvesztve menekül, de egy macska( egy diklóniusz jégmester vámpírmacska, másodállású muslica) rálépett 5-6 méretel nagyobb felsőjére, így annak menekülési szándékát teljes mértékig és tökéletesen meghiusítva, felesleges kapálózássá redukálva X3.

Normlis vagyok?, soha nem is voltam, és igen ha negatív agyi állapotban vagyok, és két nyalókát a számba tömtem egy kúperkísérlet után abszolút kialvatlanságra nem igazán vagyok értelmes lénynek titulálhatóXD, és ha kellően bedurvulok fogom magam, és rajzolok neki folytatást is.

Amúgy a mai napom azt úgy ahogy van elbasztam, de kit érdekel?, mondjuk enegem, de ez meg részletkérdés, majd ráfogom a macskára, az úgysem tud beszélni, csak nyávogni, de mennyire megszívnám ha tudna beszélni...X3. De nem tud, na sebaj. Na igen tagnapi fakt előtt is ment a hülyeség rendesen. A "három napig vered" után már tök mindegy volt majdnem h mit nyögtünk be, jah és a Ficher idióta humora is nem kicsit betett. Na sebaj, és a legjobb h arra már nem emlékszem, hogy mi minden mást hordtunk össze, de van ez így. És már mivelhogy úgy érzem, h mindenki kellően befáradt aki ezt olvasta, és megyek is, és nem tom mit fogok csinálni, talán...talán vadászok egy...egy...teát a teabokorról XDXDXD*nem normális, de tudja magáról, orvos értesításe csak rohamok alkalmával ajánlott, de olyankor meg veszélyes X3*.

The koncerto vol.02

Ahogy ígértem a koncert második fele, vagyis ez már nem is a koncert része, csak az utóhatása, magyarul a negatívumok. Mondhatnám, hogy ez a kevesebb, de nem így van, mert miért is lenne...mert hát az élet úgy szép ha zajlik, na de enyire nem kéne. Valahol ott kezdődi a sztori, hogy a Diesel klubból hazaindultunk, vagyis vissza Sanshiékhoz.

Mint az lenni szokott az időjárás nem kicsit cseszett ki velünk. Az még hagyján lett volna, de az eső is zuhogni kezdett, legalábbis ahogy így emlékszem, majd fél év távlatából. Nem tudom melyik járatra szálltunk fel, talán a 923-asra, passz már nem emlékszem. Persze volt ellenőr, mert mér ne. Éjszakai járaton bazz, nah nem lényeg. Mi leszálltunk a Nyugatinál, Mazu meg ment tovább. Persze majd megfagytunk. Nekem kb így került a seggemre az a kikúrt övtása, amit úgy megbántam mint még soha semmit. Pingvin módban kucorodtunk össze, h ne fagyjunk meg éppen annyira, csak félig. Nem olyan sokára, kb 15 perc, ami hosszáteszem akkor óráknak tűnt felszálltunk a következő járatra, ami elvitt a Moszkvára, onnan pedig csalog a Déliig. Nem voltam fáradt, h nem sok kellett ahhoz, hogy állva bealudjak, áh dehogy. A finomam fogalmazva is kellemetlen élesztő ott kezdődött.

Venném meg a jegyet, mikor észreveszem h nincs meg a pénztárcám. Nem nem vert ki 6x a víz. Az első gondolat h máshová pakoltam de az lehetetlen. És be is húztam a zipzárt. Kicsit kiakadtam, asszem elég jogosan. Hívtam a rendőrséget, hogy mit cccsináljak. Azt mondták, h másnap azonnal tegyek feljelentést. A csajoknak hála eljutottam Érdre. Ki oltam akadva, ráadásnak fáradt voltam. Sanshiéknál hamar elaludtunk. Bennem viszont dolgozott az ideg, mert minden iratom, a tajkártyám, a személyim, a lakcímkártyám, az adókártyám, a diákom a bankkártyám mind a pénztárcámban volt, némi készpénzzel együtt. Anyának szólnom kellett h tiltassa le a kártyát, nah és itt kezdődött a másik szépség, mert ugye ha lúd legyen kövér, ergo Kyo*a telója* épp ekkor döntött úgy, h nem fog működni, pontosabban lemerül. Az még oké, csak én meg fejből nem tudom szüleim számát, mert minek ha ott a teló alapon, és a sajátomon kívül más telószám nem fér a fejembe. Csak kicsit tudtam volna a plafonra mászni. Nagyon nagyon nehezen sikerült végül elérnem anyumat, de amit kaptam én a pofámra már telón keresztül is...azt még hozzáteszem, h nagyjából óránként ébredtem fel és próbáltam meg kicsikarni annyit drága köcsög dög telefonomból, h a számot ki tudjam nézni.

A dolog rányomta a bélyegét a hangulatomra, szal a negatívizmus csak úgy áradt belőlem, de asszem jogosan. Katinak köszönhetően haza is tudtam jutni, de azt nagyon megtanultam, h övtáskával soha nem közlekszem. Első és egyben utólsó alkalom volt. Inkább megoldom máshogy, de még egyszer ezt így nem játszom el. Jóból is megárt a sok pláne ebből.

Hazaérve persze egyből magyarázkodnom kellett anyám előtt. Az kicsit elvágta a cérnát mikor azt vágta nekem, h soha többet nem mehetek. Nem szóltam vissza, bár az rosszul esett h olyan hansúllyal beszélt mintha szánt szándékkal csináltam volna a dolgot. A rendőrségen még aznap bejelentettem a dolgot. A legrosszabb az volt, h a következő héten volt a nyelvvizsgám, ahol két fényképes igazolvánnyal kellett igazolnom magam. Anyum emiatt volt a legdühösebb. Az egyetlen szerencsém azzal volt, hogy volt illetve még mindig van érvényes útlevelem, különben baszhattam volna az egészet.

A BKV-nak annyit telefonáltam, hogy az kettőnek elég lett volna. Végül egyedül a bankkártyám került vissza hozzám, viszont az már fölöslegesen mert mire visszakaptam már törölték. Innentől kezdve minden iratom újra kellett csináltatnom. Azóta nem rakok a pénztárcámba iratot, s csak az van nálam ami tényleg kell is. 

Jól megszívtam, és a nevem is újfent megtanultam leírni, mert kellően sokat gyakoroltatták velem, mire sikerült minden iratom pótolnom. Mázli, h nincs belőle gubanc, csak annyi, hogy pótolni kellett. Amnnyit szídtam azt az illetőt dögöt aki elvette a pénztárcámban az már nem emberi, de én amúgy is Fb-vagyok, ő meg nem ember, hanem egy rohadt féreg, aki remélem duplában kapja ezt vissza az élettől, vagy akárki mástól.

Nah baibai!